Tisztelet a tollnak, mely az idő földjét szántja (ferdén)

Üdv!

Réges rég nem írtam, de csak most jött olyasmi, amiben érdemileg meg tudok nyilvánulni. Igen, unalmas történelmi okfejtés, ha nem szereti valaki, azt előre figyelmeztetem, mert nem szeretek másokat kínozni.
A lényeg a történelem meghamisítása. Vegyünk egy népszerű személyt (keresztény területeken): Hunyadi János, a középkori Magyarország zászlósura és kormányzója (eddig vitte szorgalmas munkával). Tyűha, de menő csávó... Az apja közkatona volt, (hacsak nem fattyúgyerek, mert ilyesmit is lehet hallani...), ő meg a király után a második ember. Legyen magyar! Meg román. Ja, meg szerb, mert Arany János (John Golden) így tudta. Hogy milyen hadjáratokat vezetett, arról az emberek többségének (nagyon helyesen), fogalma sincsen; de az azért beugrik, hogy délben harangoznak valamiért... Ja, persze, Nándorfehérvár... Ó, elnézést, Belgrád! Bocs, bocs, nem kívántam senkit megsérteni.
Volt vele ott egy prédikátor, Giovanni de Capistrano, aki septiben összerántott húszezer parasztot, és oldalba támadta az oszmán hadsereget. Ilyet mégiscsak egy magyar géniusz tud csak kivitelezni. Legyen hát Jani a neve, mint a haverjának. Megjegyzés: egy szót nem tudott magyarul életében, üldözte a szidókat (nem hajoltak meg a kereszténység előtt), és a parasztok csak pislogtak volna értelmesen, ha nem fordít neki valaki szép torokhangú ómagyar nyelvre. Na, de ki?!
Ó, igen! HYUNDAI... izé, na: HUNYADI MÁTYÁS (Matthias Corvinus, Matei Corvin, Matej Korvin, Král Mátej, Matyás Korvín, Mathija Korvin, Maciej Korwin, Mamuja... ki sem tudom olvasni cirill betűben, társai) Ő nem tartott igényt erre a sok névre, és, mintegy beintve az utókornak minden levelét úgy írta alá: Matthias rex. (Sajnálatos módon később lett egy második Mátyásunk is, a méltán gyűlölt Habsburg házból, így ezt a nevet a hivatalos történetírás szőnyeg alá söpörte, a köznép pedig a hivatalos dogmával tette ugyanezt, és továbbra is Mátyás királynak hívja.) Ő magyarnak vallotta magát, a román történetírás persze okosabb nála ismételten (okossági sorrend: román történetírás, Isten, Mátyás király). Hát hogy lenne már magyar, ha az apja román? Igen is, vegyük tudomásul, hogy ő volt a világtörténelem legnagyobb román királya.
Említést tehetnék még Petőfi Sándor (Alekszandr Petrovics) híres román költőről (aki az Alföld című versét lefordította románra, (vagy fordítva? kétlem...) ), aki ugyebár a közhiedelem szerint szerb származású, de immár egyértelmű, hogy szlovák, hiszen az apja orthodox vallású volt, és Szlovákián kívül orthodox vallású ország a földön sincs. Ne érdekeljen senkit, hogy a legfontosabb dolog számára a magyarsága volt. Véletlenül sem.
Jajj, ki ne hallott volna Ferenc Jóskáról (Francz Joseph). Igen, bazi nagy magyar uralkodó, akkora pofaszakállal, hogy róla nevezték el Európa legészakibb területét (a két ténynek csakis az abszolút humor érájában lehet összefüggése). Osztrák császár. Österreiches kaiser. Austrian emperor. Nem tekintendők az eredményei magyarnak, főként a magyar forradalom leverése után.
Az ő felesége egy bizonyos Erzsébet, népszerűbb nevén Sissi akinek gyönyörű szép, idilli élete volt (lányregény, szerencsétlen maga keresett a férjének szeretőket, nem igazán vonzotta a pompa, a férjéhez való első utazása során kétszer süllyed el a hajója 300 kilométeren, élete végén pedig gyengédel leszúrta egy anarchista Genfben (Geneva) ). Persze, NEM magyar.
Hol uralkodott az előző kettő? Wien (nem, nem Bécs, soha sem volt az.) Hol volt akkoriban magyarország megszállásának központja? Pozsonyban (Nem Bratislava, bármennyire is szép szláv hangzása van). És az erdélyi (Transsylvania) Magyaregregyből hogy a rossebbe lett Romana? Különös nekem ez a fordítás...

Vannak dolgok, amiket én nem tudok felfogni. Miért jó hazudni arról, ami megtörtént? Bármelyikőtök jobban érezné magát, ha az apja a nitroglicerin feltalálója, az anyja pedig volt miniszterelnöknő lenne, de közben ugyanaz a jó vagy rossz ember, mint egyébként? Miért fontos ez, kényszerünk van hazudni?

A román nép a havasalföldön és Moldvában megtelepedett pásztornép, a vlachok leszármazottja. Övék az a föld, mert senki más nem volt képes elviselni annak zordságát. Szívósabbak minden környező népnél. Évezredes elnyomás után száz-százötven éve megalakították saját királyságukat, felszabadulva az egyre agresszívabban terjeszkedő cári Oroszország vasmarka alól. Két világháborún át megfelelő diplomáciával a vereségükből is diadalt csikartak ki a végeredménynél. És legvégül volt bátorságuk letaszítani a trónról és kivégezni azt a diktátort, aki éveken keresztül zsarnokként rabolta ki őket, és luxusban élt, míg a népe nyomorgott a munka terhe alatt.

A szlovák nép a középkori Magyar Királyság érája alatt állt össze egy egységgé a honfoglalók által elpusztított Morva Birodalom és a cseh bevándorlók népéből. Nagyon szorgos népség, akik mindenféle munkát elvégeztek. A felvidék iparát ők és a szászok tartották életben. Télen mindenféle ipari munkát végeztek, nyáron még acsaládjukat is otthagyták, hogy az Alföldön arathassanak elég magas bérért, és eltarthassák gyermekeiket. A Habsburg-birodalom felbomlásával a rokon cseh néppel egyszerre (gondos szervezés után) kikiáltották függetlenségüket, és megőrizték a demokratikus állami berendezkedést, még a német megszállás árán is. Végigszenvedték, ami az elkövetkezendőötven évben Európa keleti felére nehezedett, és aztán békében elváltak Csehszlovákiától, máig a térség egyik legdinamikusabban fejlődő állama lettek.

A szerb nemzet a Balkán-félsziget egyik legrégebbi szláv népe. Kegyetlen szabadságharcokat vívtak, az Oszmán birodalom és Magyarország valamint a Habsburg-birodalom ellen (150 év? molyfing! nekik 400 jutott). Az eltelt évszázadok megerősítették őket. megőrizték vallásukat, és nemzeti énekmondóik örökítették tovább a nép fiainak hős tetteit, és a reményt, hogy egyszer újra szabad lesz szerbhon. És az is lett. Az új ország vérből született, és vérével véte meg magát a környező népektől. Amikor eljött a Nagy háború, büszkén dacolt a hatalmas birodalommal, amely északi szomszéda volt, és négy hosszú év alatt sem sikerült megtörni a szerb ellenállást. Egy nagy állam feje lett Szerbia, amelyet nem söpört el az első világháború, sőt, egy erőskezű vezető alatt a balkáni szlávokat egyesítve elég erős lett, hogy dacoljon magával a Szovjetúnióval is. A szerbek kitartóan harcoltak az állam fenntartásáért, és a mai napig az összes környező nép rettegi a szerb katonák haragját. A rettegés pedig tisztelet. Ez pedig sokat számít egy katonanemzetnél.

A magyar nemzetről nem kell sokat mesélnem. Tisztességesek voltak a fiai és leányai. Nagy emberek vezették őket, és nagy emberek szolgálták a királyokat. Európa pajzsa volt keletről és délről. Életben maradt a keresztények, az ortodoxok és az iszlám között. Életben maradt a feudálisok és a nomádok között. Életben maradt a szlávok, és a germánok között. Egyedi kultúrával, önálló állammal. Ezeregyszáz év nem hazudik. Élnünk kellett és élünk is. Védjük, amink van, minden eszközzel. Ezek vagyunk mi. Se többek, se kevesebbek.

Többnek akarsz látszani? Ettől leszel kevesebb.