2014. március 22., szombat

Előzetes okoskodás

Üdv! A legutóbbi választások után tartottam egy értékelést, jó történész módjára utólag, a következmények ismeretében megnevezve az okokat. Ebben az évben úgy döntöttem, kicsit megcsavarom a dolgot, és legjobb tudásom szerint megpróbálom megjósolni az eredményt két héttel a választások előtt. Hogy igazam lesz-e, vagy sem, azt majd az idő eldönti. Alaptézisünk legyen egy gondolat, amit saját magam is elvként használok: "Csupán a négy végtagod felett gyakorolsz hatalmat. Minden máshoz mások beleegyezése szükséges." Fidesz: Furcsa négy éven vagyunk túl. A kormánypárt a kétharmados többséggel sem tudott csodát tenni (természetesen), de hozott néhány gyökeres változtatást. Regnálásuk elején (amikor az emberek még emlékeztek az ígéretekre), megvalósították kampányuk néhány sarkalatos pontját; majd meghoztak több rizikós, a emberek elevenjébe vágó döntést; majd, ahogy kell, a végére indokolatlan mértékű enyhülést és megnyitási dömpinget időzítettek. Ez a gyakorlat, attól függetlenül, hogy visszataszítóan számító és ijesztően képmutató, pontosan az a módszer, amire szükség van. A lefoglalt magánnyugdíjvagyon kihúzta a kormányzás idejét, csaknem nullára felhúzva az egyébként egységesen veszteséges államháztartás mérlegét. A Széll Kálmán-terv bedőlésével a csökkentett Parlament, az új Alkotmány, és a megszüntetett korkedvezmény marad ennek az időszaknak a hosszan tartó öröksége. (Az adókat úgy-dobálják de-oda a korok, mint a szél a szalmát). A párt jól teljesítette feladatát: nem csinált semmi túlságosan meglepőt. És még egy zseniális húzás: Matolcsy György előtérbe tolásával Orbán Viktor hófehér maradt. Ő a kündü, aki Istentől kijelölve szent küldetéseként irányítja ezt a hellyel-közzel folyó Kánaánt, aki személyesen siet a bajba jutottak segítségére, és népe közt járva felügyeli a katasztrófahelyzetet, minden héten a rádióban beszél, és igen, még mindig a legjobb szónok a magyar politikában (Torgyán kiesése továbbra is tátongó űr). Végül az utolsó zseniális mozzanat: amíg a többi párt agyonreklámozza magát, a Fidesz éppen annyit mutat, hogy jelezze: él és magabiztos. Az egész ország utálja a politikát. Aki kevesebbet tűnik fel benne, az eleve szimpatikusabb lesz. Ezért volt nagyon hasonló a 2002-es és a 2006-os választás végeredménye is. Az ország szavazótáborai lassan belemerevedtek a kilátástalanságba és egymás gyűlölésébe. Aztán az öszödi beszéd mindent megváltoztatott, és most a Fidesz oldalára billent a mérleg. Minden esély megvan rá, hogy ebben fog megmerevedni. A kétharamados többség egy különös helyzet eredménye volt, amelyben az ország túlnyomó többsége arra a pártra szavazott, amelyet a legesélyesebbnek tartott arra, hogy a gyűlölt kormányt leváltsa. Ennek fényében jó ideig megismételhetetlennek tartom. De hogy a Fidesz-KDNP 50% feletti támogatottsággal rendelkezik, arra elég nagy összegben mernék fogadást kötni. Ha 2018-ban le akarjuk őket váltani; jó lesz egy Szent István-Kossuth Lajos-Mátyás király triumvirátusra pártot alapozni, máshogy nem nagyon látok kiutat. Baloldali összefogás: Összeszámolni sem tudom azt a rengeteg pártot, ami idetömörült kénytelen-kelletlen. Káosz és fejetlenség. Két hónapja még hiénákként küzdöttek egymás közt a mandátumokért, és a miniszterelnök-jelölt személye is az utolsó pillanatokig kétséges volt. Az MSZP rendkívül szerencsés. Szerencsés abban, hogy Bajnai Gordon nem politikus. Rendkívül jó lehetőségekkel indult neki a 2014-es választásoknak, nemzetközi támogatást, és egy "tragikusan" félbeszakadt kormányzást is beleszámítva. De manőverezőképességéből csupán a PM (Párbeszéd Magyarországért) bekebelezésére futotta, a tulajdonképpen elérhetetlen miniszterelnöki posztról lemondott Mesterházi Attila javára. Aki az elmúlt négy év alatt annyit ért el, hogy a pártjában megszilárdította a helyzetét, és elviselhetetlenné tette a körülményeket Gyurcsány Ferenc számára. Nem éppen nagy dolog, de hát ha neki ez a fontos, legyen boldog vele. Az MSZP folyamatosan veszít szavazótáborából, a DK szavazói egy az egyben az ő követőikből toborzódnak. Egymagában a párt szinte jelentéktelen lenne. A következő négy év kérdése az lesz, hogy fel tudják-e zabálni az egész koalíciót egy amolyan Rákosi-féle szalámi-taktikával (ahogy a Fidesz is tette a sajátjával 1998-2002-ig). Érdekes lenne tudni, hol tartana most az MSZP kedvenc Ferink vezetésével. Hogy a Demokratikus Koalíciót csupán az ő mesterien megválasztott kampányhúzásai és megmagyarázhatatlan személyes karizmája tartja életben. Kell neki a szövetség (egyelőre), a pártja egymagában valószínűleg nem jutott volna be. Ha sikerült is volna, valószínűleg egy MIÉP-hez hasonló ideiglenes jelenség lett volna a palettán. Így viszont megvan az esély rá, hogy a magyar politika botrányhőse még hosszú időn át a Parlament tagja marad. Volt társai félnek nélküle harcba menni. Ő az egyetlen, akitől Orbán Viktor tart. És ha már volt társakról van szó... Senki ne áltassa magát azzal, hogy az SZDSZ jelenlétének bármi más oka is van, mint az MSZP szolgálatában töltött 8 év. A volt társ most visszafizeti a kölcsönt, és az egyik nagy rendszerváltó párt pár képviselője talán be tud surranni az országházba óvószárnyaik alatt. "Sic transit gloria mundi!" Száz szónak is egy a vége: elaprózott erő, egy nagy közös célra, húszan érnek egy felet. Nem képesek kormányváltásra, ezért is vették ki a "2014"-es dátumot a legtöbb névből, pedig három éve gondosan őrizték. Senki nem hisz bennük igazán, nincs meg a négy évvel ezelőtti csodavárás. Bejutnak, nem sok vizet zavarnak. LMP: Ha már a nem sok vízzavarásról van szó... Mi történt? Hogy szakadt ketté a legkisebb parlamenti párt? Nagy tervek, nagy álmok, és most itt állnak megcsonkítva a háttérben. Pedig semmit nem csináltak rosszul. Folyamatosan hallatták a hangjukat, kapták a bírságokat, megvolt a saját véleményük. Tették, amit vállaltak. És mégis. Valami szétcsúszott, és a vége az lett, hogy megszűnt a parlamenti frakció. 7%-kal nem tudják megváltani a világot, aki ezt várta tőlük, bolond. És most félő, hogy több esélyt nem kapnak. Nem, mintha a szavazótábor sokat apadt volna a szakadástól: az LMP LMP maradt, a szakadárok (PM) pedig beolvadtak egy másik mozgalomba, ami párttá alakult, majd belépett egy nagy koalícióba. Fordítok: Megszűnt létezni. Nem tudom, hogy 2010 frissessége és lendülete elég lesz-e ebben a sokak által előre lefutottnak tartott választásban. Meglátjuk. rezegni fog a léc, az biztos. Véleményem szerint leverik. Jobbik: Hatalmas kérdőjel. Nem látok bennük kormányváltó erőt. A kampányuk esetlen, provokatív és ellenszenves. A parlamenti jelenlétük kimerül némi sértegetésben és jelszó hangoztatásában és teljesíthetetlen javaslatok benyújtásában (nem, mintha a többi párt túl sokkal e fölé emelkedne). Elnézést kérek, ha az unszimpátiám átüt a soraimon, nem tolerálom jól a gyűlöletre és erőszakosságra alapuló tervezgetést. A lendület itt talán nem annyira megkopott, mint az LMP-nél. A szélsőségesek szavazói hűek, mert eleve könnyebben fanatizálhatók (elég a Munkáspárt esetére gondolnunk, amely stabilan hoz ugyanannyi szavazót, bár messze a parlamenti küszöb alatt). Kicsit talán többé váltak, mint a Magyar gárda hangja, de nem sokkal. Összességében változatlan támogatást várok, egyetlen általam ismert szavazójuknál sem tapasztaltam bármiféle megingást. Ha pedig egyszer elég elkeseredett lesz az ország... Azt hiszem, egy ígéretet nem tud majd betartani a hatalomra kerülő Jobbik: A kivándorlás az esetleges uralmuk alatt felgyorsulna. És én is erősíteném. MDF, FKgP: Nem tudom megállni, hogy ne ejtsek szót a két nagy történelmű múltú, de kinn rekedt pártról. Nem sok esélyt látok a bekerülésükre. Jól jönnének. Egy ilyen őrült, céltalan eszméket hajszoló rendszerben jól jönnének a múlt józanító hangjai. Az MDF szavazóbázisa a Fidesz oldalán csücsül, az FKgP-jé elosztva a Fidesz és a Jobbik közt, inkább az utóbbi javára. Alig hallani róluk. Nincs pénz, nincs kampány. Ide jutott a két párt, melynek uralma keretezte a magyarországi kommunizmust. Nincs tisztelete a hagyományoknak. Egyelőre. Hát ennyi. Ez az, amit rövidlátó szemeimmel fel tudok fogni. Persze az ország bármikor keresztülhúzhatja a választásokat egyetlen nap alatt. A pokolba is, ha akarnánk április 6-án visszaállítanánk a Munkáspártot az ország egyetlen parlamenti pártjává, és Ukrajna egy pillanat alatt satuban érezné magát! Ez egy egységes ország hatalma. Ez az, amivel mi nem rendelkezünk. És mégis, a Fidesz azt próbálja elhitetni velünk, hogy megvan ez a hatalmunk. Sokan szeretnénk elhinni. Ezért fognak ők győzni. Uff, én beszéltem. Békés, politikamentes napot mindenkinek.