Hun-guardian

Üdv!

Engedjétek meg, hogy elmeséljem egy élményemet, ami szokás szerint a világhálón csatangolva esett meg velem (egy nem valós világban megtörtént események nagyon is kézzelfogható érzéseket tudnak kiváltani). Ha nem engeditek meg, akkor is ez lesz, max. nem olvasátok el. :) (Kópirájt: Galla Miklós) Előljáróban azonban mesélnék egy keveset a Kárpát-Medence népvándorláskoráról, két népcsoportra különös tekintettel. (Ha valaki úgy érzi, a szemei kezdenek leragadni, ugorja át a következő bekezdés fennmaradó részét.)
A "nagy népvándorlást" egy igen nagyhírű nép indította meg a IV. szd. legelején. Ők voltak az európai hunok, az ázsiai hunok leszármazottai. A kínai krónikák úgy nevezik őket: hsziug-nu. Jónéhányszor az ott ismert világ legnagyobb birodalmának védelmi vonalait, és lemészárolták az ország lakosságának egy jelentős hányadát. No nem rosszindulatból, az ő népük erre született, és éhen vesztek volna, ha nem rabolnak. A kínaiak egy idő után azonban csak elunták, hogy magasan fejlett kultúrájuk, technikai és létszámbeli fölényük ellenére így sárbatiporja őket egy általuk kevésre tartott, bár igencsak rettegett nép, és a hatalmas császár összes építészmérnökét, és igen sok földművesét az északi határra parancsolta, hogy létrehozzák azt a védműrendszert, amit ma úgy ismerünk: a kínai nagyfal. A hunok megértették a finom célzást, és lovasnép létére nem kívántak elvérezni ezen a védvonalon, és keletre fordultak. Itt lépnek be az európaiak (nomeg az indiai, kazahsztáni, és egyáltalán minden terület olyan) történelmébe. Tönkreverik a gótok államait, azokét a gótokét, akiket még a római császár udvarában is úgy neveznek "superiores barbarii", azaz felsőbbrendű barbárok. A gótok érzékelik a helyzet súlyosságát, egy részük behódol, másik részük pedig keletre menekül, a többi nép meg részint előlük, részint az ő üldözőik elől még keletebbre. Aki elég gyors, áttöri a római birodalom határszakaszát, és bent telepszik meg. Aki nem, azt a hunok leigázzák. A római birodalomnak más sem kellet, mint ez. Egy csomó pénzéhes született gyilkos, akik csata előtt vérfagyasztú kiáltást hallatnak "Húúúún!" (állítólag ugyanis innen kapják nevüket). Aztán felbukkan köztük egy Attila nevű jelentéktelen figura, aki hét éves regnálása alatt akkora rombolást visz véghez a mai Nyugat-Európa tájain, hogy a mai napig a pusztítás szinonimájaként értelmezik mind az ő, mind népe nevét. egy szerencsétlen orvérrzéses ügylet folytán eltávozik az élők sorából, és ezzel összeomlik birodalma is. a fiai polgárháborúját kihasználva a leigázott népek lerázzák magukról a jármot, és egy emlékezetes csata során háromszázezer hunt irtanak ki. A köznép agyonveri a hunokat, ha egyedül tévednek egy faluba, elég reménytelen lesz a helyzetük. Néhány királyfi még összefog párszáz embert, és megkísérli feltámasztani népét, többségük feje trófeaként végzi. Az európai hunok története hetvenöt éves periódus. Az utolsó említést az 500-as évek közepén kapjuk róluk, éppen gyilkolnak (mily meglepő), amíg őket is le nem gyilkolják.
Édes hazánk áldott földje rövid ideig germán uralom alatt áll, amíg meg nem érkezik egy újabb lovasnemzet, ezúttal erősebb páncélben és török nyelvvel, bár a módszereik hasonlóak nagy "elődeikéhez", az avarok. kihasználják az itt lefolyó csetepatét, és olyan erősnek bizonyulnak, hogy egy jó ideig meg tudják tartani az uralmat az egész Kárpát-medence felett. Az V. szd. végén járunk, de nem sokáig, ugyanis 300 évet ugrunk, mely alatt az avarok megőrzik hatalmukat, mégpedig úgy, hogy megukba fogadják a keletről érkező népeket, (akik közt természetesen nem szerepelnek hunok, ők ugyanis már háromszáz éve el vannak foglalva a halállal) például a kazárokról leszakadt törzseket és az onogurokat. Ekkor jön egy Karcsi nevű ipse, akinek a nevéhez hozzá szokták tenni, hogy "Nagy", no nem nagyzási hóbortból, de ugyan már hadd engedje meg magának ezt valaki, ha egyszer frank császárként keresi a kenyerét. Szóval ő kiküldi seregeit, akik nagy nehézségek árán kiűzik/kiirtják/leigázzák az itt ténykedő avarokat. Tarthat talán száz évig a frankok uralma. Nem verik meg őket katonailag, de valahogy szétesik a közigazgatás, és az itt élő népek (nevezzük őket szlávoknak, a fene sem tudja, hogy kerültek ide, nekik is csak elméleteik vannak), rájönnek, hogy igazából akár maguk is alapíhatnának államot. Jelzem, ez a IX. szd. második fele, a hunok kezdenek feledésbe merülni, ugyanis lassan négy évszázada kipusztultak. Azonban mielőtt szegény szlávok létrehoznának néhány jól működő államot, jön az újabb veszedelem, akik a magyar névre halgatnak, valószínűleg a "mag-" és az "-ar" névből, amik két különböző nyelven azt jelentik: "ember" (Szóval a magyar ember háromszoros szóismétlés...). Ja, az ő nyelvük egyébként finnugor, tehát semmilyen eddigihez nem hasonlít. Minden államkezdeményt szétvernek, és kijelentik jogukat a területre, amit csaknem egy évszázad múlva a katolikus egyház (tehát a nyugati világ) is elismer. Azóta (zirca 1115) év itt tengetik az életüket, véleményem szerint tiszteletre méltó kitartással. Mit tuduk róluk? Sok mindent. Mi.
Elnézést kérek a hosszú felvezetőért, szükségesnek ítéltem meg. Elnézést kérek annak pontatlanságéért, ennél többet nem ítéltem szükségesnek. Mert mit ad ég, a múltkor egy monopólikus hatalmú videofeltöltőn kutatva ráakadtam egy csinos kis válogatásra, a "Mulan" című igen igényes Disney-produkció hunjairól. Előrebocsátom, tetszik a mód, ahogy ábrázolják kedvenc nomádjaimat: vérszomjasak, kegyetlenek, rettenthetetlenek és komolyak, leszámítva Sanyu (a vezér, mellesleg a sanyü a királyi rang volt az ázsiai hunoknál) fekete humorát, amiegy üde színfolt. Egész kína retteg tőlük, de mint gonoszoknak, természetesen a történet legvégén óhatatlenül vereséget kell szenvedniük. Ezzel ugye nincs is probléma. csakhogy a készítő imigyen kommentálta a videót (fordítom): "A hun (magyar) törzsek megkísérlik kifosztani a nagy Kínát." Ahogy Hofi Géza mondotta: "No, itt álljunk meg egy szóra."
Angolul kevésbé tudók számára is nyilvánvaló: kedvenc britjeink úgy nevezik országunkat: "Hungary", sváb féltestvéreink pedig: "Ungarn". Utóbbiak megnevezése volt persze az eredeti. Ugyanis amikor felbukkantak eleink a német területen, gyújtogattak, pusztítottak, raboltak, egyéb megélhetésifoglalatosságokat végeztek, szegény német/germán parasztok kétségbeesetten kiáltoztak: "Jézusom, már megint az ongurok!" -utalva ezzel az avarok egyik törzsére, akik ugye száz-százötven évvel előttünk érkeztek a Kárpát-Medencébe, és szintén szerettek nyugaton portyázni. Szóval már ők se tudták kik vagyunk, és inkább egy addigra eltűnt nép nyilaitól való oltalomért imádkoztak a mennyei Atyához (csoda, hogy ennek ellenére is meghaltak? Rossz dolog ellen kérték a védelmet... :D ). Népünk elnevezése az akkor még meg sem született angol nyelvbe az akkor alakuló francia nyelv kérlelhetetlen finomító hatásán keresztül jutott el, csoda-e, ha szegény kapott egy "h"-betűt az elejére. a végeredmény: H-un(o)gur---> Hungar-. Az előtegban ugyebár ez eggyévált a "hun" megnevezéssel, a korlátolt angolszász intellektus számára cáfolhatatlan bizonyítékot nyújtva származásunkra. Ha már az ongurokkal összekevernek minket, a hunokkal miért ne? Elvégre, egykutya (ahogy az összes germán törzs, sőt, német nép is, de egyszer próbálj csak egy németet leosztrákozni!), ők nem látnak semmi különbséget. Jó legyen, nem tagadjuk, mi is szívesen rokonítjuk magunkat a hunokhoz, csak-csak egy nagy történelmi múltú népról van szó, aki nagy dolgot vitt véghez, igaz, inkább negatív értelemben.
De a java még csak itt kezdődött. A sok értelmes ember elkezdett kommentálni. Nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek. Kiemelek néhányat, csak szemléltetésként. (Erős nyelvtani korrekciót vagyok kénytelen életbe léptetni, hogy érthetővé tegyem az, amit szerintem el akartak mondani ékevesztett angol nyelven):

Kezdőállítás: "A hunok mongolok, akiknek a törököktől és magyaroktól lettek gyerekeik, tehát a Hun Birodalomnak nem volt nemzete, kevert." -Mongolok? Ez új. Szóval a tatárjárás amolyan törzsi civakorás lehetett, tisztavérű testvéreinkkel.

Reakció: "Te rohadék b*zi román!" -áhh, nem sokat késett a hungarista front- "A hun hadsereg: mongolok, törökök, avarok, magyarok, és összes turáni testvérünk elpusztította a kib***ott cigány országotokat." -a történelmi ismeretek félelmetesek, csakúgy, mint a kulturáltság. Egyébként ha elpuszítottuk Romániát (ami akkor vagy már vagy még nem létezett), akkor hogy a fenébe van még itt mindig?- "Vissza Erdélyt!" -már vártam- "Éljenek soká a turáni országok!" -Hajrá, Oszama!- "üdvözlet MAGYARORSZÁGRÓL." -hát, bemutatkoztunk, ha valakinek nem lett volna még egyértelmű.

"Miben különböznek a magyarok és a hunok? Ugyanúgy néznek ki, ugyanolyan a nyelvük, a vallásuk, a szobraik... igen, tényleg különböznek." -mindenki nézzen tükörbe, és fedezze fel magán a mongolid vonásokat, és a nyelvünkben a 'strava' szót, amely teljesen egybecseng a 'temetés' szavunkkal, mellesleg az egyetlen ismert hun szó. Mellesleg nem tudnék megnevezni egy hun szobrot sem, de ő még magyart sem.

"Örülök, hogy olyan emberek is kommentálnak, akik tényleg ismerik a törtnelmet, és tudják, hogy a románok a dákok leszármazottai, a magyarok pedig csak a saját semmis történelmüket akarják igazolni." -megjött az első ténylegesen románunk. A helyében én is ki lennék akadva az előzőeken, de azt azért megjegyezném, hogy a magyar-hun szakadék négyszáz éves. A dák-román korkülönbség úgy kilencszás év, és itt is elmondható, hogy nincsenek hasonlóságok a nyelvben.

"A magyarok mongolok, azok pedig a legerősebbek a világon, és keményebbek nálatok." -jól hallom egy nyolc éves magyar gyerek önérzetes válaszát?

Válasz az előzőre: "HunGAYria." -ízlléses szóvicc a magyar és b*zi szavak összevonásából. Tényleg méltó válasz, vannak tippjeim rá, hogy ez a csávó hogy fog meghalni magyar nyelvterületen. :) Nem kell várni, ő is kapott, egy méltó ellenfelet:

"B*zi ám a r*banc s*gged zs*dó anyád, te *f*szszopó." -azért hogy valaki egy mondatban leadja a komplett angol nyelvtudását, az már mégiscsak rekord. Az antiszemita vonalat egy legyintéssel hadd intézzem el.

"A sólyom magyar címerállat..." -a németek nem tagadhatják közös származásukat az amerikaiakkal, elvégre a sasa meg csak sas. Mondjuk a a turul és a sólyom összetévesztése silány ornitológiai ismereteket feltételez, de Istenem, nem egy természetjáró típus.

"Mi alapítottuk az első birodalmat a világon." -Sumérok, Egypitom, ugyan! Hunok, az már kultúra! Most angolra váltok a hatás kedvéért- "We wrote rovás, before they could walk!" - igen, te már akkor írtál, amikor ő még csak tanult járni, de a 'scratch' szó már akkor sem ment... - "... Nem törődtek az arannyal, csak a tisztelettel!" -Abból már akkor is kiválóan meg lehetett élni, és érdemes volt érte egy nép létét kockáztatni.

Most átugrok pár oldal színtiszta káromkodást, eddig is volt belőle épp elég. persze néhány jóindulatú megpróbálta visszaterelni a beszédet a rajzfilmre, sikertelenül. Én sem hittem, hogy vége a rettenetnek, de a következőkre azért nem számítottam:

"A hunok azért jöttek ide, hogy szlávokat b-sszanak, és elveszítsék a mongolid vonásokat" -Mi ez, a b*zd meg és uralkodj elve? - "És addig *******, amíg végül már nem voltak b*zik" -a név alapján szlovák hozzászóló, jelzi a fennálló békés viszont. Valami történeti forrásokra is hivatkozik. Én régésznek tanulok, nem igazán olvastam eddig ilyenről, lehet, hogy Slotát kéne olvasnom Iordanes helyett...

Hát, ennyit emeltem ki, az egész megér egy tanulmányt. Hogy őszinte legyek, nem ezt vártam itt. Hozzátettem szelíd stílusban a magam véleményét, a kommentekhez és a videóhoz is (SZERK.: Azóta persze kaptam egy kötekedést egy honfitársunktól is, nevezetesen, hogy jobb lenne, ha nem a "tankönyveinkben olvasható liberális sz*rságot" olvasnám, megjegyzem az illető szerint a vérszerződés törzsei: hunok, csángók, szkíta-szarmaták, szeklerek, avarok, magyarok. Hogy a hétből egyet sem talált el, szerintem kellő bizonyíték, hogy ötödikben neki is jobban kellett volna figyelnie történelemórákon. Egyébként a kedvencem a csángó volt, ami soha nem volt törzs, és a népcsoport is úgy hatszáz évvel később jött létre. XD). Most pedig a három csoporthoz szólnék, akiket úgy is ismerek, hogy nem mutatkoztak be.

Kedves környező szláv népek: Elnyomtunk benneteket évszázadokon keresztül. Az elmúlt száz évben ezt visszakaptuk. Nektek utalták a területeket, amik a lakosaik szerint a tiétek. Néhány olyat is, ahol nem így van a dolog. Én nem akarom, hogy ez változzon. Csak tudjátok, jelenleg nem ez a probléma. Gazdaságilag el vagyunk meradva. Nem csak mi, ti is. Rátok is rátok telepedik az angol nyelvű agyhalál. Nem javulnak a dolgok, amíg nem teszünk érte. A Kárpát-medence bebizonyította már egykétszer, hogy képes fontos súly lenni a világhatalmakat lemérő serpenyőkben. De sosem akkor, amikor megosztott volt. Rohadt mindegy, mi a nyelved. Ha nem véded a kultúrád, rövidesen mindkettőnké angol lesz, és nem lesz min vitatkozni. Együtt kell működnünk, hogy túléljük.

Kedves honfitársaim: Tudjátok, tizenötmillióan vagyunk, nem pedig tízmillióan. Ha piszkáljátok a környező nemzeteket, akkor azoknak a testvéreinknek ártotok, akik köztük élnek, és több tiszteletet érdemelnek, mint mi. És kérlek, ne azzal foglalkozzatok, hogy milyen volt a múltunk, hanem, hogy lesz-e jövőnk. Mert jelen helyzet szerint ezt három betűben meg tudnám válaszolni.

Hülye angolok, angol-hülyék: Peace! Remember, the Huns extinction was at about 400 year before the Hungarian apperannce in the Charpatian basin. And do not make laugh on us. That time we could continue our way, and could have settled on the British Islands, and eradicate all of the anglo-saxon, and viking forces there. If we could withstand the attack of the Ottoman-Turkish Empire, and even Batu khan, William the concuerior... well he wouldn't be a concuerior. Then perhabs we would ask: "What's the difference between english and lombardian?" So don't be so proud of yourselves. We lost our position like that.

Ja, és mindenkinek: hagyjátok békén a Mulant. A legjobb Disney-egészestés az Oroszlánkirály után.

A komor hangulat feloldására még csatolnám egyik kedvenc költőm, Laár András egy versét, mely szintén közép-zugkeleteurópa problémáit ecsetelni, és szerintem híven tükrözi az angolszász tudomány gondolozását rólunk:

Laár András: A csehek

A csehek! A románok pláne!
Ki ne felejtsem a lengyelt.
És a bolgárok? Huh...
Na meg mink is...
Na meg a német...
Ki így, ki úgy.
De azért mind, mind...
Bizony.

Mi ebben a jó?

Ma este, úgy negyed tíz körül, éppen hazafelé vonatoztam. Szeretem a vonatokat, mert a buszokkal ellentétben elég csendesek. Kevesebb az egymáshoz tartozó ember, hosszúak az utak, nagyobb a sebesség, egyszóval, minden arra csábít, hogy az ember inkább az ablakból nézze a tájat. A nagy csendben pedig keveseknek támad kedvük beszélgetni. Magányos embertípus vagyok, ha tehetném, és adódna ilyen munkalehetőség, a házamból sem mozdulnék ki, kivéve persze, ha biciklizni támad kedvem.
De térjünk csak vissza a vonatúthoz. Egy kis fülkeszerű részlegben ültem, mivel a vagon másik felét egy nagy kerékpárszállító rész foglalja el. Egy egyes ülésre telepedtem, a bal hátsó sarokban; még a déli pályaudvaron csatlakozott hozzám egy ötven-hatvan éves néni, aki a bal első sarokba ült le. Érd-felső állomásnál felszállt egy fickó, úgy huszonéves lehetett, és a jobb első sarokba telepedett. Végül Sárbogárd előtt nem sokkal letelepedett a jobb hátsó sarokba egy másik néni, aki valamivel fiatalabb volt az előzőnél. Egy futó pillantásra méltattam őket, nem igazán gondoltam, hogy kommunikáció kezdődik köztünk. Sárbogárdig minden rendben is volt. Én a latin jegyzeteimet tanulgattam, a szemben lévő fiatalember egy autós magazint, a mellettem ülő néni egy napilapot olvasgatott, és a harmadik is bizonyosan jól elfoglalta magát, nem láttam rá.
Sárbogárdon átkapcsolták a mozdonyt, és ez olyan sokáig eltartott, hogy egy hölgy (kései harmincas korában járhat, és a tartásából leszűrtem, milyen elviselhetetlenül pökhendi lehet) áttipegett a szomszéd vagonból (talán ott már nem bírták elviselni), és megkérdezte, hogy nálunk van-e fűtés. Akkor pillanatnyilag nem volt. A nő odatelepedett az előttem ülő nénihez, akire nem láttam rá, és elkezdte neki panaszolni, hogy mégis milyen dolog ez, hogy ő megveszi a drága jegyet, és nem képesek fűteni, mert ő különben is megfagy, és hogy mennyit romlott a közlekedés tíz évvel ezelőtthöz képest, és a többi, és a többi. A néni sajnos csatlakozott hozzá, és elkezdte magyarázni, előbb még szelíden, majd egyre vehemensebben. A végén már az oktatásnál tartottak, és a vendégünk megjegyezte, hogy európában nálunk senki nem beszéli rosszabbul az angol nyelvet (pedig ezt a tisztet a skótok legalábbis kiérdemlik!) az idősebb hölgy pedig megjegyezte, hogy amikor anak idején kötelező volt az orosz, mennyivel jobban tudtak nyelveket az emberek (közismert tény, hogy az akkori általános oktatás színvonalának köszönhetően mostanság minden 1950 és 1970 között született ember folyékonyan, legalább középfokon beszéli az oroszt az országban)! látott egy riportot, talán a Mókus Plusz, vagy a Magilla Gorilla című, a Magyar közlönyt hírértékében megalázó bulvármagazinban, amiben fiatalokat kérdeztek meg, és állítólag nem tudták a választ arra, hogy mire is emlékezünk március 15-én. Láttam már magam is hasonló riportokat, és középkorú, illetve idősebb emberek is teljes határozottsággal vágták rá abszolút baromságokat erre az egyszerűnek tűnő kérdésre. Tény, hogy bajok vannak a közműveltséggel, de ez mindenhol probléma, nem kívánok erről beszélni.
A belépő hölgy még gyorsan leszögezte, hogy az ő lánya bezzeg szorgalmasan tanul, és ez nagyrészt a tanárok hibája lehet (úgy látszik, ebben az országban csak ő végez tökéletes munkát), majd közölte, hogy visszamegy a saját vagonjába, mivel sok csomagja volt ott, és a múltkor is ellpoták a táskáját. Relytéj, miért, valószínű akkor is ugyanilyen argoszi éberséggel őrizte. Kivonult, és azt hittem, ezzel lezárult a probléma.
De akkor a hölgy mellettem megjegyezte, hogy tényleg fűtöttek előtte. A másik, aki az imént beszélgetőpartner volt, most kifejtette ellenvéleményé, és megkérdezte a belépő kalauznőt, hogy miért nincs fűtés, és miért nem kapcsolják fel? Szegény elmondta, hogy az előző vagonban is erre kérdeztek rá (újabb rejtély: ki lehetett az, csak nem kedvenc mimózánk?). Újból elmondta, hogy ő ebbe nem tud belenyúlni, mert automata a rendszer, majd mosolyogva távozott. Ekkor megkezdődött egy szópárbaj, amivel kapcsolatban két dolgot nem találtam: a párját az emlékeimben, és az értelmét a logikámban. A két hölgy ugyanis (a mellettem lévő finomabban, a másik határozottabban) perceken keresztül ezt a jelentéktelen problémát feszegette, és ahogy lassan elkanyardott a beszélgetés szála, természetesen előkerült a szinte mindenek felett tisztelt Kádár János, aki alatt ugyebár ilyesmi nem történhetett meg. De sosem vesztették el az alaptémát, és úgy tűnt, mindegyik egyre hatékonyabb költői eszközzel akarja kifejezni a véleményét, egyikük a végén már a fogvacogásig jutott ebben. A célpont (számomra érthetetlen módon) a kalauz volt, aki persze ezt nem hallhatta. "De vakmerőn s hivatlanul elő áll harmadik": a fiatalember összecsapta az újságot, és a kalauzok védelmezésébe kezdett. Egy ideig egyet is értettem vele. Aztán, amikor a néni megjegyezte, hogy a kalauzok csak akkor vehetik át a vonatot, ha az kifogástalan állapotban van (Erről még nem hallottam, de magamban elképzeltem, ahogy a kalauz benyit egy zsúfolt vagonba, és közli: "Sajnos nem indítjuk el a vonatot, mert nem működik a fűtés, és az egyik ablakot sem lehet lehúzni.". Újabb példa a legendás utolsó mondatokra.); a fickó is kezdte elveszteni a fidegvérét, és megjegyezte, hogy ez igencsak jellemző a néni korára, egyértelművé téve ezzel, hogy ebben az esetben csk ő láthat tisztán. Nem kedvelem a tiszteletlenséget, ez pedig sajnos csúnya példa volt rá. A néni szinte kiabálva válaszolt. Hogy mit, arra nem emlékszem, mert itt már nevettem rajtuk. Bár én voltam a legfiatalabb a vagonban, mégis olyannak láttam ket, mint az óvodásokat. Amikor a fiatalember éppen ott tartott, hogy addig semmi nem fog változni, amíg mindenki csak hőbörög és senki nem mer felállni, amikor elérkezettnek láttam az dőt közbeszólni: "Hölgyeim, uram! Ne veszekejünk. Az állam nem fog gondoskodni rólunk, ezt megszokhatták volna. Elég nevetséges, hogy itt nyafogunk a fűtés hiánya miatt, miközben mindenkinek ki van akasztva a kabátja, és rövidujjúban van." Azzal felkaptam a cuccomat, és kisétáltam. A pillanatnyi csönd azt bizonyította számomra, hogy eddig fel sem tűnt nekik, hogy nincsenek rendesen felöltözve. Még annyit érzékeltem, hogy a mellettem helyet foglaló néni elneveti magát; a fiatalember pedig, kihasználva az általam nyújtott vélt kapaszkodót, tovább bizonygatja saját igazát; aztán becsuktam magam mögött az ajtót.
Átsétáltam a szomszéd vagonba, ahol savanyú pofával ült a vita tulajdonképpeni kirobbantója, mögötte pár üléssel a kalauz. Utóbbira rámosolyogtam, és köszöntem is neki. Ahogy ebből az utastérből is kiléptem, és visszanéztem, észrevettem egy cetlit. Egy MÁV hirdetőtábla vol, aminek egy nagyobb fehér részére valaki (az írásból következtetve általánosos) ráfirkantotta: "Nincs fűtés! Nyári kocsi?" Hát ennyi... 80% valószínűséget adok, hogy a felbújtó nem kezd el nyafogni, ha nem látja meg ezt a feliratot.
Nem tudom, mi a jó abban, ha valaki morgolódik vadidegen emberek előtt. Ettől őneki jobb lesz? Miért kellett ezeknek elrontaniuk a saját hangulatukat, ahogy másokét is? Bármilyen épelméjű ember leszűrte volna négy mondat után, hogy úgysem tudja meggyőzni őket. Négy ember, négy generáció, négy kultúrkör; mégis mind a saját igazát bizonyítja, ahelyett, hogy ráhagyná a másikra. Öröm látni, hogy toleranciánk ennyit fejlődött a misszionáriusok áldásos tevékenysége óta, mely cafatokra tette az afrikai és egyéb más területeken őslakos társadalmakat hittérítés címén. Hazamennek, és mit mondanak az óvodából hazatérő, makacskodó gyerekeiknek? "Okos enged, szamár szenved." Írjuk csak le százszor mi is, hátha megragad belőle valami. Hátha észrevesszük, hogy amíg mi egymáson töltjük ki a haragunkat, addig a felsőbb hatalmak úgy húznak hasznot belőlünk, ahogy akarnak. Létezik egy angol mondás, amit állítólagos rossz angol nyelvtudásom ellenére is le tudok fordítani, és így hangzik: "A hűbérúr legjobb barátja a káosz." Miközben drága utastársaim az államot szidták, mind a maguk módján, teljesen eltávolodtak egymástól emberileg, lehetetlenné téve az együttműködést, pedig úgy vettem észre, nagyon sok gondolatuk egyezett. Miért nincs nemzeti összefogás? EZÉRT! Uff, én beszéltem.