Pogány és szent

Üdv!

Nincs koncepcióm, hogy mit fogok most írni, a cím is ex has eredetű, egy nagyon kedves barátom egy tegnap esti gondolatából származik, ami nagyon megragadott.
A szünet nem éppen úgy telik a családom számára eddig, ahogy terveztük, de akikért aggódom, látszólag egyre jobban vannak, idővel bizonyára én is úgy leszek, ha nem, hát hamarabb szabadulok. :D (Megtévesztő a gyengesége miatt, de ez egy vicc volt. XD) Ha valaki a részletekre kíváncsi, Zéta blogján megtalálja a választ. :)
Karácsony, karácsony... sokat lehetne írni erről is, de úgy gondolom, mindenki egy kicsit el van telve már az ünneptől. Annyit azért elmondanék, hogy egy fa kivágása nélkül, néhány ágának kevssé fájdalmas elcsenésével is csodálatos karácsonyi hangulat állhat elő, idehaza leteszteltük, immár többször is. ;) Ne öljétek a fákat, legalább rituális okból ne, így is gyorsabban fogynak, mint azt megengedhetnénk magunknak. Védd a fákat (egyél hódot!; ha még valaki nem futott volna össze ezzel a nagyszerű viccel. :D).
El is felejtettem elnézést kérni a hosszú szünetért. :) Ne haragudjatok, indulatoktól és unalmas napoktól zsúfolt időszakom volt. Én ugyan még életemben nem unatkoztam egy pillanatig sem, de szerintem ti sok elfoglaltságomat unalmasnak találnátok, ezért inkább nem untatlak titeket vele.
Talán eggyel mégis, mert eléggé elgondolkodtatott. Nemrégiben önimádat vádja ért a blogom miatt, már csak ezért is esedékes volt egy hosszabb szünetet tartani; habár a vádlómnak szerintem mindegy; inkább annak örülne, ha abbahagynám, de leginkább annak, ha felakasztanám magam, ahogy ezt közölte is velem. :D Félelmetes, egyes emberek miket nem képesek a másik fejéhez vágni, ha úgy érzik, sérül a becsületük, vagy alaptalanul vádolják őket. Azt hiszem, minden embernek megvan a maga "ingerzónája" (nem hiszem, hogy létezik ez a kifejezés, innentől az emberi jellem azon részére fogom használni, ahol legkönnyebb felbosszantani valakit); és én nagyon csúnyán belenyúltam az övébe, meg kell hagyni, tudatosan, ugyanis ő is ezt tette az enyémmel (azt hiszem, minden visszatérő olvasóm tudja, nálam ez mit jelent ;) ). Furcsa dolog tud lenni a konfliktus. A következmények nagyon könnyen túlhaladják az elszenvedett sérelem mértékét. Ha nem torkollik maradandó sérülésbe, azt kell mondjam, egészséges dolognak tartom két ember közt. De meglepően könnyű maradandó sérüléseket okozni akár olyanoknak is, akiket nagyon jól ismerünk, akár szándék nélkül is. Ezért mindenkit fokozottan óva intenék mindenféle emberi konfliktustól. Nem kívánok álszent lenni, van, amikor szükségesnek tartom, vagy egyszerűen csak nem mérlegelem a szükségességét (ebben az esetben például, ha csak az említett személy és a magam viszonyát nézem, egyértelműen én voltam az agresszor), de azt hiszem, van egy határ, ahol illik megállni. Azt hiszem. Mint mindig, most sem vagyok biztos. :)
Nézeteltérések mindig voltak és lesznek. Mint a pogány és a szent között. Más az életmód, sokszor mások a célok. De, tudják úgy igazítani az életüket, hogy ne zavarják egymást. Megkímélik egymást a másik jelenlététől, ha tudják, hogy az zavaró lenne. Néhány ember közt a béke csak úgy biztosítható, ha nem találkoznak egymással. Erre mostanában kénytelen vagyok rádöbbenni. Mégis... Mind emberek vagyunk. Láthatatlan kötelékek kötnek minket össze. Vannak közös céljaink. És én... nyugodtan hajtom álomra a fejem minden este betegen is, amikor tudom, hogy egy szent és egy pogány egyszerre imádkozik az egészségemért. :)

Szeretet és béke... barátaim. :)

Csimpánzbanda

Üdv mindenkinek!



Elnézést a hosszú kihagyásért, higgyétek el, vagy hatszor kezdtem bele bejegyzésírásba, de egyszerűen egyik sem felelt meg az ízlésemnek, (és egy alkalommal erre túl későn jöttem rá; lásd: 'Törölt bejegyzés') inkább eltöröltem őket a világ színéről. Higgyetek nekem ismét: jobban jártatok, hogy nem olvastatok bele akkori zavaros gondolataimba. ;)
Nem fogok sokat írni, de ígérem, nem okozom csalódást, marad a régi önző, antiszociális Atomnyul, aki néha nagyon furcsa dolgokat képes figyelni érdeklődéssel. ;-) (Általánosos koromban erre azt mondtam: értelmes élet után kutatok a földön.)
A mai témám: emberi bőrbe bújt majmok. Sokat járok busszal (napi négy óra hozzávetőleg), de többnyire ez a "hajnalban jövök, este megyek" kategória, mindkét alkalommal inkább alszanak az emberek, beleértve engem is. De sajnálatos módon múltkoriban rákényszerültem több alkalommal is, hogy nap közben utazzak (nem olyan pokoli kín, tudom...), és kénytelen voltam szembesülni egy olyan emberi réteggel, akiknek a létezését legszívesebben tagadnám, bár nem tehetem, sőt, kénytelen vagyok elismerni, hogy ugyanakkora vagy akár több létjogosultságuk van, mint nekem.
Furcsa lények. Alapjába véve felhőtlen a természetük. Amint az első hűvös fuvallat megcsapja őket, felveszik a kabátjukat, és nem cserélik le egész télen, amíg a tavasz le nem kényszeríti róluk. (Valószínűsítem, hogy ez olyasmi lehet, mint az ezüsthátú gorilla szőrzete...) Legalább hármas csoportokban járnak, fiúk, lányok egyaránt, bár a hím egyedek jóval szembetűnőbbek, harsányabbak. Általában a sovány testalkat jellemzi őket. Lázadók, talán született lázadók, nem foglalkoznak az őket körülvevő világ szabályaival, probléma nélkül üvöltenek nyolcvan-kilencven decibel körüli hangerővel. Kicsit visszatérve a külső megjelenésükre: minden a feltűnésről szól. A zenei beállítottságban azonban meglepően puritán az ízlésük: nem igényelnek dallami változatosságot, a zene fő értéke a szemükben a feltűnő öltözködés, elvégre miért is lenne ilyesminek bármi köze a hangokhoz... Mindegy, hogy fém szegecsek, színkavalkád a ruhán és a kültakarón, a lényeg, hogy látsszon, feltűnjön. Az életkor tizenkettő és harminc közé tehető.
Ami igazán érdekessé teszi őket a számomra, az az egymással szembeni viselkedésük. Agresszív. De csak egy korlátolt mértékben. Nem hangzik el három mondat sértés nélkül. Idézek:

"Mi van b*zi?"
"Kussoljá má'! Hogy kerűsz ide?"
"Lógok vazeg... Megint gányok az óráim, leléptem."
*általános derültség*
"Aztán veled, köcsög?"
"Ááá, de keménykedsz!!"

Mintha állandó hierarchia-harc zajlana. Senki nem mutat gyengeséget, néha csodálom, hogy hogy bírják a levegő kieresztése nélkül. Rendben, valószínűleg egy keményebb világból jönnek, mint én. De ami engem zavar, az nem ez a verbális agresszió. Itt jön a számomra különös fordulat: mint tettlegességre kerülne a sor, az egész játékká minősül vissza. A lökdösődés a legtöbb, ameddig elmennek, márpedig ezt minden épeszű embernek (hímneműnek legalábbis) ki kéne nőnie alsó tagozatban. Az elhangzott sértések negyedéért képes lennék valakit pofán vágni... Ilyen könnyű élettel, amit én éltem eddig, nem tudom, jogom van-e szidni őket. De, amit látok... gyengék. Az egyetlen valamire való tudásuk a nagyotmondás. Vékonyak, fizikailag gyengék, és nem úgy néznek ki, mint aki neki tud állni (vagy ülni), és tizenkét órát végigdolgoz heti öt-hat alkalommal, zokszó nélkül. És most vannak csúcsformában (bár máris szenvedélyesen és igen nagy sikerrel kutatják a módokat, amikkel pusztíthatják belső szerveiket). Csúnya dolog a lenézés, legalább annyira, mint az előítélet, de ezt érzem, valahányszor rájuk nézek.
Tisztában vagyok vele, hogy nem ebben a világban élek, de ezt mégiscsak furcsának tartom. Sokan mondták, hogy nem tudom felvenni ennek a világnak a ritmusát. Mi a fenének keménykedik valaki, aki nem mer/akar ütni? Miért van olyan nagyra magával, ha ennyire gyáva? Ja, igen, és a kedvencem! Hova tűnnek ezek a szájhősök, miután munkába álltak?
Őszinte érdeklődéssel várom, mi lesz velük. Figyelni fogom a saját (de)generációm felnövekedését, és köztük lesznek ők is. Kíváncsi vagyok, vajon negyvenévesen is ott fognak-e ordibálni a busz végében ilyen mérhetetlen trágársággal, vagy hogy ötvenévesen, három sérvvel a hátukban is a lökdösődés lesz-e a legjobb hobbijuk.
Minden éremnek három oldala van (a perem is egy, nemde? :D), ők bizonyára még megvetőbben nyilatkoznának rólam, aki a hátuk mögött beszél róluk; és nem mondja ezt a szemükbe minden indok nélkül, puszta kedvtelésből és bátorság-bizonygatásból. Talán... Nekik van igazuk. :) Talán egyszer én is ilyen leszek. Majd eldől... Addig is, "Megyek az út másik felén!" (Még ha Gyuszi bácsi nem is ezt a verziót énekli.)

Szeretet és béke! Szép napokat kívánok mindenkinek. :)

"CONvergenciát éreztem az erőben."

Üdv!

Anime-téma, fusson, ki merre lát, és ki nem tud japánul legalább egy kicsit. Mi is az az Animecon? Keressük erre a kérdésre a választ ebben a bejegyzésben.
Lássuk, az ember fia (Nem Jézus, hanem én: armentum Dei) felkel hajnali (az apja már tíz perce úton van a munkába) fél ötkor, az előzőleg összekészített cuccát felkapja, reggelizik valami finomat, és kiszállíttatja magát a legközelebbi vonatig. Minthogy időközben értesülést szerzett két társa késéséről, ráérősen személyvonatra száll inkább a gyors helyett. Út közben átgondolja, hogy mennyire jól is döntött, hogy nem öltözött be semmilyen maskarába, és előre készülve az őrület rá gyakorolt hatásaira, Su-La-Ce "Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában"-ját olvassa, hátha nyugalmat merít belőle. Azután megérkezik Mátyás király egykor fényes, mostanra szétrothadó fővárosába, ahol egy olyan helyre kell eljutnia, ahol legutóbb tízévesen járt. Nem probléma, szeretjük a kihívásokat. Üdvözlet a régen látott kettes metrónak, és igen, végre megint föld fölé mehetünk vele, hogy leszálljunk "Pillangó utca" megállónál, ahol még életemben nem szálltam le.
Ahogy átléped a metró ajtaját, megváltozik a világ. Sosem tudhatod, hol van a mesevilág határa, de amikor megtörténik, akkor megérzed. Általában ez néhány náladnál feszültebb rajongólány hatására következik be, mint esetünkben is. A helyzet a következő: előtte három személy sétál: egy gót-loli (nem, nem a citromfacsaró-alakú pajzsdudora miatt gót), egy pormaszkos, és egy copfos, akinek a fülhallgatójából számomra is tisztán hallhatóan bömböl a "Caramelldansen" (ami (tudtommal) skandináv származása ellenére egy jól megválasztott klippel az anime-kultúra egyik himnusza lett). Magamban megjegyeztem: "Ti sem az iparművészeti múzeumba jöttetek." Ahogy elkerülöm őket, a hátam mögött sikítva borulnak egy másik társaság nyakába, ez is megszokott dolog, csak mosolyogni tudok rajta. A sok Tudatlan meg körülöttünk csak bámul, és félnótásoknak hiszi őket."Ritkán hallasz ilyet, mi? Gyere gyakrabban templomba."
Még egy tizenöt perces séta, két fölösleges úton átkeléssel, és itt is vagyok. Egy posztmodern anime-templom, tele fanatikus hívekkel. Két kígyózó sor, azt is művészet megállapítani, hogy melyikbe kell állnom. Hát, jöjjön, aminek jönnie kell, sorban állás. A sor csak néha lépeget, köszönhetően a rendszeresen megérkező barátoknak. Ha egy barát a sorban áll, akkor egy egész kis csapat csatlakozhat hozzájuk. Senki nem szól érte. Ha valaki megtenné, őt néznék ki érte. Itt senki nem rohan, és mindenki boldog. Kikapcsolódni jöttek, és ezt nem tévesztik szem elől. Előny, ha egy ötezer fős társaságban mindenki barát. Komolyan, a legmogorvább emberek az árusok, pedig ők is kitesznek magukért. (Ezt visszavontam, a biztosnágis ogrék a legmogorvábbak.)
Ennek ellenére a helyzet egy hétköznapi halandó számára elviselhetetlen, sőt, kifejezetten ijesztő. Kicsit még én is megijedtem, ahogy egymagamban, levágott hajú Sámsonként tartottam a frontot. Az ember körül nyüzsögnek a nindzsák és a halálistenek. Mellettem egy démonkutyának öltözött lány hozza vissza a gumicsirkét barátainak. Vannak, akiket pórázon vezetnek, vannak, akik háromemeletes kaszát pörgetnek. Egyik leányzó visítva rohan magasba tartott karddal egy érkező felé, de aztán a nyakába borul, egyértelművé téve, hogy a sikítás az öröm jele volt. Mindenesetre furcsa látvány, ahogy Ichigoként átöleli Gint, mivel a két szereplő éppen most vívja halálig tartó párbaját a Shounen Jump-ban (Ha nem értetted, nem nézz utána, túl sok gürcölés ;-) ). De az itt lévők jól érzik magukat, és még egy magamfajta antiszociális is elvegyül annyira, hogy a PeCsa és a Hungexpo közti különbségeket ecsetelje újdonsült ismerőseinek (fogalmam sincs, kik voltak).
Közben észrevétlenül másfél óra alatt megszerzem a jegyeket, és indulok ki két fogadott társam fogadására. (Ebben a tagmondatban valami nem stimmelt...) Ehelyett megérkezik két Catus Sapiens Feminis (macskalány), és én ennek nagyon örülök, ugyanis hihetetlenül jól áll nekik az öltözék (Kár, hogy nem maradt kép róla.). Na, út közben hallgatom a félig magántermészetű, félig animés beszélgetést, na meg a környékbeli munkások füttyeit (nekik is bejön a macskafarok...); és visszaérkezünk a bejárathoz. "Out of the frying pan, and into the fire!"
A con a Pecsában egy nagy tömegnyomor volt, ahol az oxigén hiánycikk, és nem jut be mindenki. Itt több, jól elszeparált tömegnyomor, ahol a köztes tereken van levegő, és el is fér mindenki. De valahogy ettől az egész szétesik. mindegy, szóval vannak előnyök és hátrányok, szerencsére az emberek nem változnak. Kb. fél órába telik, mire mindenki feloldódik, és mint a veszett muslincák, végigkeringik a napot. Én egy ideig sétálgatok, próbálok szívem kedvese mellett maradni, mint egyetlen biztos pont mellett ebben a kaotikus világban (jó, az "Uchiha Sasuke egy buzi." a másik, ebben a helyzetben sokkal otthonosabban mozgó alapigazság), de rövidesen szétválunk, le kell ugyanis bonyolítanom egy másfél éve húzódó üzletet, amire két hónapja készülök anyagilag. Bütyök nem változott, pedig megjárta Belgiumot az elmúlt hétben, beszélgetünk egy adagot, aztán néhány mangával gazdagabban térek vissza. Innentől kicsit kiesek a káoszból, pár órán át őrzöm a cuccokat, amíg a két macskalány fel-alá cikázik. A hely persze rám is hatással van, egy óra múlva már Haineko kritikus Rangiku-hiányának felszámolására harsányan felkiáltok: "MATSUMOTOOO!!!", beszakítva ezzel szívem kedvesének dobhártyáját. Eszembe jutott a reggel olvasott könyv, és úgy éreztem, hirtelen az irántam érzett tisztelettől vezérelve ő is képes lett volna a fejemhez vágni egy sámlit.
Az idő eközben haladott sietve, a felfokozott hangulatú mangaolvasás közben megfeledkeztem a vékonyodó ózonrétegről és arról a tényről, hogy szegény tarkóm három éve nem látott napfényt, így sikerült rákvörösre változtatni formátlan nyakamat.
Az antiszocialitás ideje lejárt, vacsi után irány a vetítés! Aminek időközben vége, de legalább egy tombolasorsolást megnézhettünk, ahol egy megszállott rajongó sikerrel kunyerálta el az egyik főnyereményt a szerencsétlen nyertestől ("A kedves fiúk hoppon maradnak"). Az afterparty valahogy olyan hangulatú volt, mintha csakis a japán Josh és Jutta számait válogatták volna be, nem is maradtunk sokáig. Kivonultunk a Kőbány-kispesti pályaudvarhoz, ahol a domináns etnikai kisebbség is képviseltette magát, mi viszont féltünk. Féltünk, mert újra idegenek vagyunk a világban, akikbe bárki agresszív beleköthet, mert mások vagyunk, és ez társaim külsején is tükröződik. Ez az a másság, amit nap mint nap elrejtünk. Ha tudják is rólunk, nem beszélhetünk szinte senkivel róla, mert nem értenék meg.
Hogy mit? Milyen belépni egy másik világba, milyen óvodásnak lenni huszonévesen, milyen bizalmas viszonyba kerülni valakivel egy másodperc alatt, milyen szeretettel kinevetni másokat, milyen útbaigazítást kérni egy vaknak öltözött embertől, milyen megkeresni a régi barátokat, és minden kötöttség nélkül együtt sétálni és ismét szétválni velük, és milyen tökéletesen eltáncolni egy koreográfiát a szürkületben egy mp4-re. Milyen, amikor a rajongásod tárgya betölti a környezeted, milyen, amikor egy kis Japán keletkezik Budapest szélén. A legfurcsább, hogy ez az egész spontán alakul ki, egy közös akaratra. A szervezők megteremtik a feltételeket, néhányan meg is szedik magukat rajta. De ami igazán fontos, amitől eljönnek az emberek, és amiért egyedi lesz az egész, az valami végtelenül természetes és csodálatos, mintha több ezer szív egyszerre verne.
Mindazoknak, akik azt mondják, hogy rossz hatással van az anime-kultúra a gyermekeik neveltetésére, javasolnám: 1: A korhatár az korhatár. 2: Tudom, hogy kevés a pénz, de néha azért illik foglalkozni azzal is, amiért dolgozunk. 3: Egyszer jöjjenek el egy ilyen rendezvényre. Amint az első félelem elillan, hamar megmutatkozik, milyen fából faragták ezeket az eltorzított világnézettel rendelkező embereket. Vagy... talán most már az is rossz dolog, ha valaki tud felhőtlenül boldog lenni. Ezt már nem tudhatom.
"Menjünk hazaaa!!! YUSUUUUUKKEEEEEEEE!!!"

Szeretet és béke!

Kultúrák halála

(Geronimo)
Üdv!

Történelmi elmélkedés, fusson ki merre lát!
Ma fűnyírás közben, miután megcsodáltam egyre szebbé váló kertünket, eszembe jutott Geronimo esete. Ez egy régész agya, néha egy történelmi epizód beugrik, látszólag minden indok nélkül. Aki nem ismerné eme nemes férfiút, tudja, hogy az utolsó nagy indián törzsfőnököt tisztelheti benne. Geronimo, eredeti nevén Goyathalé az apacs nép csirikava törzsének utolsó nagy vezére volt. Az utolsó ember, aki nem ismerte el az Egyesült Államok mai napig teljesen jogtalan hatalmát az Észak-amerikai kontinensen. A huszadik század elején hunyt el, fogságban. Miután összeállított egy sereget, amitől már az amerikai kormány is félt, tárgyalásra hívták, ahol is elfogták, és élete végéig amerikai fogságban sínylődött, nemzetközi hírneve ellenére. A wikipédián a mai napig úgy szerepel, hogy a fogság kifejezetten kényelmes volt, és hogy önként adta meg magát... Siralmas. A koponyája kiállítási tárgy egy egyetemen. Az amerikai szenátus az elmúlt év novemberében emlékezett meg a nagy vezér tetteiről maximális tisztelettel halálának századik évfordulója alkalmából, csak éppen a földi maradványait felejtették el visszaadni, amit az apacs nép éppen százegy éve követel. El szeretnék temetni egy honfitársukat... Olyan nagy kérés ez?
Minden nép halálra van ítélve. Babylon, Róma, mindenki, még a máig makacsul kitartó Kína is. Mi meg aztán pláne. Mi lesz velünk, ha eltűnünk? Hogy fog emlékezni ránk a szláv környezet, ami ellen több, mint egy évezrede kitartunk? Azt fognak rólunk mondani, amit akarnak? Ez igen valószínű, elvégre már most is büntetlenül megtehetik ezt. Árpád egy lovas bohóc volt, a magyar népnek pedig nincs létjogosultsága. ( - Jan Slota) Nem akarom ezt a népet védeni, csúnya dolgokat műveltünk mostani szomszédainkkal. Csak elgondolkodom, mi marad meg belőlünk? A leglátványosabb része a kultúránknak a külföld számára a cigányság, sok esetben azonosítanak is minket velük. Azért jelentős a különbség, de ez nem igazán számít senkinek. Az Egyesült Államokban egyenesen minden Kelet-Európai nép is összemosódik. Szó szerint és átvitt értelemben is.
Na, ez a bejegyzés kezd félrecsúszni. Nem akartam a nemzetekre kitérni. Menjünk csak vissza az indiánokhoz. A minap találtam egy megjegyzést egy monopólikus hatalmú nemzetközi videófeltöltő oldalon; mely szerint a rap a négerek műfaja, az igazi amerikaiak Európából jöttek. Na jó, lassíts, Kukluxikám. Az igazi amerikaiak vörös bőrrel születnek, és kis híján kiirtotta őket a te nagyra tartott rasszod. Szerencsére nem sikerült teljesen. Az amerikai őslakosok nagyobb bölcsességet hordoztak magukban, mint a jelenleg a területükön élő emberek. A fizikai adottságaikat ne is említsük. Például a nép nem szédül a magasban. ironikus, hogy a legendás amerikai felhőkarcolók aligha épülhettek volna meg az őslakos segédmunkások nélkül. Tina Turner hangja is megér egy misét, mondjunk hálát érte a cherokee vérvonalnak. Az amerikaiak hallgatnak a témáról, és békében élnek együtt a nyomorba kényszerített őslakosokkal; és valahogy úgy áll a tudomány, hogy a kontinens átvétele történelmi szükségszerűség volt, és a kisebb torzsalkodásoktól eltekintve egész simán ment. Lóf*szt. Előre megtervezett, kapzsiságból elkövetett, szakszerűen végrehajtott, többszörös szószegés árán kicsikart, alattomos és egyben brutális, lelketlen népirtás.
Meg lehet csinálni. A halottak nem panaszkodnak, a túlélők félnek (ha vannak). Érdekes módon Ulysses Grant és Sherman, meg a többi legendás tábornok sosem ült az emberjogi bíróság előtt, az elnöki székben annál gyakrabban. És ennyi. Az Egyesült Államok fürdik a dicsőségben és a vagyonban, legveszélyesebb ellensége néhány felbosszantott afgán, akik csak haditechnikában különböznek a kora-középkori beduin törzsektől. A föld ősi birtokosai pedig rezervátumokba zárva tengetik az életüket, hálát adva a Nagy szellemnek (már, aki meg tudta tartani a vallását), hogy még élnek.
"Mindenkit szeretettel köszöntök 2124-ből, híreket mondunk. A mai napon tartották a Nagy Magyar háború megemlékezéseit, a háború befejezésének ötven éves évfordulóján. A háború az egykori Magyarországon hatalomra kerülő szélsőjobboldali mozgalmak mondvacsinált okai miatt (mint az egyébként is román többségű Tiszántúl elcsatolása) kétmillió emberéletet követelt, és Magyarország szétesésével fejeződött be. A gyengén felszerelt magyar haderők gerillaharcaikkal súlyos veszteségeket okoztak a hősiesen harcoló román-szerb-szlovák koalíció katonáinak. A konfliktust végül a NATO közbeavatkozása döntötte el a szövetségesek javára. A háborús hős Inolescu tábornok emlékművének megkoszorúzásánál megjelent a román és a szerb miniszterelnökön kívül a szlovák kormány több tagja, és a magyar kisebbségi önkormányzat vezetői is. A megemlékezést szélsőséges székely huligánok randalírozása zavarta meg, akiket a rendőrség szerencsére sikerrel oszlatott fel. A tüntetés során több rendőr súlyosan megsérült. A tüntetők fő követelése továbbra is a szlovák állam tulajdonában lévő Szent korona kisebbségi önkormányzat kezébe juttatása volt. A szlovák kulturális és örökségvédelmi szakértők már többször kifejtették álláspontjukat, miszerint a magyar kisebbség technikailag nincs felkészülve egy ilyen értékű régiség megfelelő, minőségvédelem szempontjából is kielégítő tárolására. A magyar kisebbség egyébként az elmúlt időben komoly segélyeket kapott a szlovák kormány részéről, így helyzetük messze jobb, mint Szerbiában élő társaiké. Ceterum censeo Aquincem ante delendam. (Egyebekben javaslom Budapest elpusztítását.)"
Gyorsan fordul a történelem. Száz éve a viszonylag független Magyarország a Kárpát-medence egyetlen hatalmas tartománya volt. Jelenleg külpolitikailag instabil, hadserege jelentéktelen, és belpolitikai valamint gazdasági gondokkal küszködik. Száz év múlva mi lesz? Vigyázzunk, amikor igazságtalanságot látunk a világban, mert mások is látják. És talán ötletet is merítenek belőle...
Éljen a szabad Tibet!

(Tendzin Gyaco, a tizennegyedik Dalai Láma)

Haj

Üdv!



Ezúttal jelentéktelen életem egy kis momentumát emelném ki. Hát, levágattam a hajamat. Négy és fél év óta először Istenigazából. Furcsa... Nem tudom, kinek mit jelent a haja, nekem elég sokat. Talán ez egyetlen rész magamon, amit szépnek merek nevezni. Használhatatlanul töredezett, és ezt a hozzám közel állók is elismerték. Hosszú volt, és szabad, most rövid és olyan jelentéktelen, attól függetlenül, hogy a vágás nagyon jól sikerült. Négy évvel fiatalabbnak nézek ki, és három évvel idősebbnek érzem magam. Különös. Nem tudom, mennyiben fog változni a világ hozzám-állása. Érdekes dolgok vetődtek fel bennem. Na, mindegy, képes igazolás:

Előtte:



Utána:



Mindenki növesszen magának hosszú hajat, hacsak nem akadályozzák napi teendői. Nagyon kellemes érzés.

Szeretet és béke!

Okoskodás utólag

Üdv!

Politikai témájú bejegyzés, fusson ki merre lát! :) Eljött az ideje, hogy jó történész-módszerrel egy utólagos okoskodásba kezdjek a választások eredményeiről.
A mostani népszavazás kimenetele meglepő volt. Bármilyen eredmény meglepő lett volna, beleértve a legutóbbihoz viszonyított változatlanságot is. Az első alkalom, hogy egy párt biztosan birtokolja a mandátumok több, mint ötven százalékát, és két harmados többségre is esélye van.
Nem várok koalíciókat. Hogy őszinte legyek, az ilyesmitől amúgy is hányingerem volt. Az alapötlet nem rossz, de hogy alapjában kisebbségben lévő pártok elnyomják azt az erőt, aki a szavazatok többségét birtokolta, elég furcsa leképezésű demokráciaként értelmeztem, legyen szó '98-as, 2002-es vagy 2006-os parlamentről. (Utóbbi kettőben a végül is vesztesnek minősülő párt nagyban köszönhette magának az eredményt, koalíciós partnereinek ellehetetlenítése után. Ez a stratégia csak most fizetődött ki.)
Jelen esetben a koalíciók felállítása majdnem hogy lehetetlen. A Jobbik elszigetelt, senkivel nem tárgyal, és senki nem tárgyal vele. Jobbos pártként a Fidesz esélyes lenne a szövetségére, de ez egyik fél részéről sem vonzó kilátás. Többet veszíthetnek, mint amit nyerhetnek. Az LMP létjogosultságát vesztené, ha a korábbi két fő parlamenti erővel szövetkezne, a szélsőséggel való szövetség pedig legalább ennyire destruktív lenne (Lehet más a politika? Persze! Diktatúra! XD). Az MSZP-vel szintén nem állnak szóba, mindenki más okok miatt, de a fő indok, hogy az emberek nagy részének a hócipője tele van áprilisban is még az elmúlt nyolc év miatt velük. A Fidesznek talán szüksége sincs szövetségesekre, és az MDF-kihullásával olyan nézet sincs, ami egybevágna az övékével.
Most nézzük pártokra bontva a helyzetet:
Először is "Üdvözlet a győzőnek"! A Fidesz nem huszonkét év és tizenkét nap alatt egy 37 fős idealista ifjúsági szövetségből az ország domináns pártjává és összefogó polgári erejévé nőtte ki magát (Civil Mozgalom? Esküszöm, röhögnöm kell...). Ezt a teljesítményt kénytelenek vagyunk elismerni. Most a kezükben a lehetőség. A magam részéről örülnék egy kétharmados többségnek. Nincs sok veszteni valónk. Próbáljuk ki, milyen az, amikor nem két ellenséges erő gyengíti egymást, hanem egységesen haladunk egy irány, remélhetőleg a jobbítás szándékával.. Diktatúra, egy demokratikus erő kezében... Nem tudom, mi lesz ebből, de ez az utolsó nagy esélyük. Innen csak lefele vezetnek utak számukra. Reméljük, a népámítás mellett másra is telik majd.
"Vae victus", avagy "Jaj a legyőzötteknek". Nagyon csúnyán kikapott az MSZP, de körülbelül erre lehetett számítani. A mostani választással kapcsolatban szinte az egyetlen biztos pont a jelenleg hatalmon lévő párt bukása volt. Lehet hivatkozni a világválságra vagy Gyurcsány Ferenc kínos leszereplésére egy egyébként kiváló pártkongresszusi beszéd nyilvánosságra kerülése folytán (no lám, vannak még árulók...), de ezek csak katalizátorok voltak, hogy a helyzetet még szörnyűbbé tegyék. Az emberek nem veszik be még egyszer a vezérváltást a választás előtt, hiába duplázzuk meg. Elfogyott Horn Gyula lendülete, a pártnak nincs feje, nem tartom kizártnak a széthullást sem. Fogalmam sincs, eddig mi tartotta össze őket. Gyurcsány Ferenc volt az utolsó karizmatikus vezérük, akárhogy köpnek rá ("Az egyetlen, akitől közülük tartani kell, az a Gyurcsány nevű ember." -Orbán Viktor, 1991!). Mesterházy Atilla beszédet mondott a párt előtt a választások éjszakáján az eredményhirdetés után. Ha hihetünk a híreknek, a párt egyetlen nagy neve sem képviseltette magát mellette. Utolsó szög a koporsóba. Nem tudom, kinek mi a véleménye, de ez a tény nekem elég volt ahhoz, hogy ötven évig csak akkor szavazzak az Magyar Szocialista Pártra, ha csakis és kizárólag szélsőségesek képviseltetik magukat. A legfőbb ok, amiért részt vettem a szavazáson, az ő megbuktatásuk volt, pedig a szellemi érésem az ő hatalmuk alatt ment végbe. Változtatniuk kell, és vére valami olyasmit produkálni, aminek több köze van a baloldali eszmékhez, különben a szocialista politikai szemléletnek ebben az országban jó időre vége. Elvégre, a fő bázisuk az a korosztály, aki a leggyorsabban fogy.
Jobbhorog, egyenesen a szívembe. Én ezektől félek, meg kell mondjam. Hát a rosseb sem gondolta volna, hogy MIÉP parlamentbe kerülése és ottani leszereplése után ekkora fordulat beállhat. Számítottam a radikálisok megerősödésére, lásd előző bejegyzés. De tizenhat és fél százalék, az sok. talán azért lepett meg annyira, mert a fő támogatottsági zóna Kelet-Magyarország (az FKGP feloszlása hatalmi űrt hagyott a szarmata rónákon, különös, hogy ez még most is kiütközik), ahol ugyan vannak kapcsolataim, de nem igazán szoktam politika után érdeklődni. Elkeseredett a hangulat, és '45 régebben volt, mint '89... Szóval, maradt a jobbszél. A nyugati hatalmak már hőbörögnek a szélsőségek előretörésén. Nem tudom, mit vártak. Szlovákiában a kormánykoalíció tagjai a szélsőségesek, akik támadják az ott élő honfitársainkat. Ezek cseszegettek minket három éve a Magyar Gárdával (Melynek nevéhez eddig semmilyen erőszakos bűncselekmény nem kötődik!)? Nesztek, ez kellett? Szép volt. Ott van még a fő etnikai és egyik fő vallási kisebbség (értsd: romák és izraeliták) ellenes politika, ami egy komoly löket lehetett, azt hiszem. Tagadhatatlan, sokak szemében népszerű ez a nézet. Kommentálásnak csak ennyit:
"Bátyám, van a faluban antiszemitizmus."
" Hát az nincs, de igény vóna rá."
Ami igazán megijesztett, az a pártvezér megjegyzése volt a választások eredményeire: "Az ország kétharmada Jobbik-szavazó, csak még nem tud róla." F*sza. Szóval TE megmondod, hogy mit akarok. Hát jó, én meg addig beszélek, amíg még megtehetem. Én nem írom felül senki tudatát (ez különböztet meg tőlük), de kérek mindenkit, olvasson utána a Magyarországi Nyilas-uralomnak. Nem változtak az eszék, csak a lehetőségek. Féljünk négy évenként, nehogy folyamatosan félnünk kelljen.
LMP. Pozitív, határozottan pozitív. Közép, zöld, szóval máris szimpatizálok velük (tudtátok, hogy növelnék a benzinárakat?). De még nagyon tapasztalatlanok, bele kell szokniuk abba, hogy hogyan kell vezetni az országot, így a hatalomra kerülésük komoly zűrzavart okozott volna a politikai életben, és ez kisugárzott volna mindenre (Megéreztük volna? XD). Kisebb csoda, hogy bekerültek, remélem, tartósan maradnak; hűen az elveikhez. Őszintének tűnnek, reméljük, nem rontja meg őket a hatalom. Erre eddig még nem volt példa, de van még remény. :) Lássuk, mint tudtok kihozni hét százalékból, fiúk! A Fidesz is itt tartott tizenhárom éve. :D
MDF. Siralmas. Nem tudok mást mondani. A rendszerváltás vezető pártja nem jut be a parlamentbe. Dávid Ibolya hangja szinte sírt, amikor az eredményről beszélt, de ismét visszatért a nyugodt tartományba, amint a lemondását eszközölte. Ez nem egy hatalomra éhes vezér nyilatkozata volt. haragudtam rájuk négy éve az első forduló után mutatott gőgjükért ("Ordító egér"...), büntetést érdemeltek érte, de az országnak jót tett volna, ha maradnak. Nem hiszem el, hogy a szélsőjobbosok ennyivel többet érdemeltek náluk. Bízok a visszatérésükben, őszintén.
SzDSz. Nem találok szavakat. Az Szabad Demokraták Szövetsége reménytelen kelepcében van. Kuncze forog a sírjában, pedig él és virul. Retkes (a megnyerő nevű új vezér) az eredményeket látva kész dühkitörést vágott le egyenesen a népre irányozva. Bizony, csúnyán elárultuk a liberalizmust. Talán nem ártott volna valamit csinálni az elmúlt négy évben, vagy legalább egységes irányban haladni. A jelenlegi SzDSz nem egy párt... A liberalizmus legnagyobb veszélye, hogy ha nincs egy támadhatatlan vezér, a sok szabadelvű százfelé széled. Megtörtént, és a mélybe rántották magukkal a másik nagy rendszerváltó pártot is. Nem ártottak volna az eszmei ellenpont ellen (lásd: Jobbik.)
Négy párt... nem hiszek azoknak, akik azt mondják, haldoklik a demokrácia. Ez a parlamenti felállás az a kombináció, ami az ország népében jelenleg a legkisebb felháborodást kelti (saját benyomás). Erős centrumot képez egy önmagában is erősen centralizált párt. Orbán Viktor nem egy diktátor (Bocsáss meg, Hofi elvtárs... :'( ), a kezdetektől fogva elkötelezett a demokrácia intézménye mellett, és jelenleg ő tartja kezében a gyeplőt. Erős egyéniség (termete ellenére... XD) és jóindulatúnak tűnik. Lassan formálódik a személyi kultusza (nem diktátori sajátosság, lásd: Nelson Mandela, Martin Luther King, Mahathma Ghandi), és képes összefogni a népet. Nem azért támogatom, mert elvakult vagyok; hanem azért, mert a politikai gondolkodásomnak 70%-ban megfelelő a viselkedése. A maradék 25% népámítás és 5% aljanépi viselkedés.
Reménykedünk... Nem tudunk mást tenni. "Békés és biztonságos jövőt az emberiségnek! Mi magyarok pedig majd csak kibírjuk valahogy..." ( - Nagy 'Bandó' András)

Sz. O. P. Á. S.-kampány

Üdv mindenkinek! Heil, elvtársaim!

Mi, a Szocialista Orientalista Polgári Állami Sereg vagyunk azok, akik megmentik a hazát! Igen, mi képesek vagyunk rá, újult erővel, radikális váltással, Isten nevében, szigorú ateizmussal! Kétezer százalékos munkahelyszám-növekedés! Minden zsidót kefekötő munkára kényszerítünk, hiszünk a vallásszabadságban, és a katolicizmus felsőbbrendűségében! Az Európai Unió rövidesen átállhat a forintra, és hadat üzenünk a Független Államok Közösségének! Le Trianonnal, éljen Rákosi! Mérsékeltek maradunk, törődünk a gyengékkel és elesettekkel, és megvédjük a nemzetiségeket! Ingyenes egyetemi oktatás! Rendőrök egy év szolgálat után nyugdíjba mehetnek, és három sünt kapnak a végkielégítés mellé háziállatnak! Megtartjuk a szabad gyülekezés jogát, és kartácságyúval lövetjük szét a destruktív csőcselékeket! A közerkölcsök védelmében Kovit és Kiszel Tündét kivégezzük (állami vagyonelkobzással, természetesen)! Eltöröljük a vagyoni különbségeket, a vámokat, az adókat, és az elmosogatott tányérokat is! Mi hiszünk egy boldogabb, szebb jövőben. Nem, nem akarunk semmit. Nincs szükségünk autóra, fizetésre, lemondunk minden vagyonunkról, és a családunkat is a Dunába lövetjük, hogy jobban tudjunk koncentrálni az ország ügyeire.
De! Óvakodjon mindenki fő riválisainktól az Anarhoszindikalista Néppárti Demokrata Rabszolgatartó Istenfélő Segítség Királyi Alakulatától (ANDRISKA)! Lopnak, csalnak, hazudnak, és néha a bútor kárpitjába fújják az orrunkat! A miniszterelnök-jelöltjük tízéves gyermekként rendszeresen zaklatta a szomszédban lakó nyugdíjasokat, nitroglicerinnel megsemmisítette a másik szomszédban lakó németajkú családot, és kutyákat feszített keresztre. Titokban a szomszéd szláv népekkel és a franciákkal tárgyalnak Magyarország újrafelosztásáról! Hazaárulók! A nép ellenségei! Mocsadék gennyzsákok!
De minket a szeretet vezérel. Tehát, jövő hét szerdán ön is szavazzon Kinő Benőre, A Sz.O.P.Á.S. képviselőjére, egy boldogabb, tisztább, szebb jövőért! De komolyan ám! Lécci, lécci, lécci! Különben fejbe lőjük magunkat! Ugye nem akarja, hogy az ön lelkén száradjon? De? Ja, akkor bocs...

Munka, Otthon, Család, Oktatás, Közteherviselés (MOCSOK-program)! Osztag, Hadtest, Isten, Haza! Béke!

Tudjátok, kedves olvasóim, kezdem megérteni azon történelmi korok embereinek gondolkozását, amelyek a politikai szélsőségek felé sodorták a világot. Akik a legjobban siránkoznak a szélsőség megerősödésén, azok az elsődleges felelősek. Nem kampányolok, nem érvelek. Csak tele van a túrabakancsom. Így vágok neki életem első szavazásának. "Köszönjük néked, Rákosi elvtárs!"

Na, hogy a feszültséget oldjam, egy vicc a végére:

Rákosi elvtárs autója véletlenül elgázol egy úton átszaladó disznót egy kis falu határában. A jóindulatú pártfőtitkár a faluba küldi sofőrjét, hogy keresse meg a gazdáját, és kárpótolja. Tíz perc múlva a falu népe a vállán hozza a sofőrt, ujjongva. Rákosi elvtárs kinéz az autóból, és megkérdezi sofőrjét:
-Kovács elvtárs, hát mi történt itt?
-Esküszöm, nem tudom! Csak annyit mondtam nekik, hogy Rákosi sofőrje vagyok, és hogy elütöttem azt a disznót...

Szeretet és béke!

Fontos közelmény

NYÍLNAK AZ IBOLYÁK!!!

Énismereti képzés

Üdv!
Egy ismerősömnél láttam egy kérdőívet, amit nemrégiben a párom is kitöltött, és nekem is megtetszett, szóval csatlakozok hozzájuk. Ego sum Zoltán, armentum Dei!

*Alapok
Becenév: Zoli, Pici, Hülyepici, Atomnyul, Bimbi ( egyszer megöllek, Amaru…)
Horoszkóp: bak
Kínai horoszkóp: Sákány. (rulez)
Szerencseszámod: 4
Vallás: Református keresztyén, taoista világnézettel.

*Külső
Magasság: 174 cm
Súly: 60-62 kg. („Gííízdá..”)
Szemszín: Barna.
Hajszín: Barna.
Szemüveg/kontaktlencse: Kéne.
Szeplők: Nincs.
Tetoválás: Csak lelki sérülések esetén, még nincs.
Piercing: Amíg nem akarom a holttestemet távolról irányíttatni, nem.

*Milyen színű a … ?
Fogkeféd: Kék és fehér… Bár nem tudom, megvan-e még.
Biciklid: Kék (Fecske névre hallgat), Fekete (Fáni névre nem hallgat).
Autód(tok): Zöld! :D
A bögre, amiből utoljára ittál: Mélyvörös, bordós árnyalatú. (Kerámiát csak pontosan!)
Telefonod: Ezüst.
A toll, amivel utoljára írtál: Kék.
A körmöd: Áttetsző, mint általában egészséges embereknek.
A szék, amin ülsz: Fekete.
Ágyneműd: fehér (Vagy lilás, helytől függ.)
Szőnyeged: Zöld! :D

*Személyiség
Jellemezd magad két szóval: balfék, makacs
Alapvetően pesszimista vagy optimista vagy? Mikor melyikre van szükség.
Félénk vagy inkább bátrabb? Bátor.
Lenézel másokat? Ha okot adnak rá.

*Szerelem
Hiszel a szerelemben? Igen.
Létezik “szerelem első látásra”? Az nekem lassú…
Most szerelmes vagy? Igen.
Első csók? Nem, már sokadik.
Jelenleg szabad vagy? Semmilyen tekintetben sem…
Visszautasítottál valaha valakit? Igen.
Téged visszautasítottak már? Még szép. (Ilyen fejjel? :D)
Félénk vagy, ha randizásra kerül a sor? Csak a saját hibáimtól félek.

*Szex
Beállítottság: Heteroszexuális.
Bizonytalan vagy a beállítottságodban? NEM!
Szűz vagy? Nem, bak.

*Előfordult valaha, hogy …
Aludtál a szabadban? Sátorfedezetben.
Voltál már szerelmes? Folyamatosan az vagyok.
Csókolóztál haverral? Nem.
Ittál alkoholt? Igen, jó sz*r volt.
Nyomtál már rágót a pad aljára? Nem.
Vezettél autót? Hivatalosan nem.
Elejtetted a mobilodat? Nem tartok számon ilyesmiket.
Találkoztál valakivel, akit neten ismertél meg? Elég sokkal. Animék kapcsán.
Voltál Disneylandben? Nem foglalkoztat a dolog.
Voltál chat-oldalon? Egyszer megpróbáltam, de nem tudtam feljelentkezni.
Vágtad már saját magad a hajad? Igen, hat évesen, fényképezkedés előtt.
Tettél olyat, amit megbántál? De még mennyit…
Lógtál suliból? Nem jellemző.
Bungee-jumpingoltál már? Nem.
Ütöttél már meg valakit? Indulatból sosem.
Puskáztál már? Nem jellemző.
Voltál már letartóztatva? Nem.
Törtél már be más házába? Nem.
Voltál már temetésen? Igen.
Használtál már öngyújtót? Kezdődő piromániám van.
Voltál már színpadon? Többször, különböző okokból.
Füveztél? Nem.
Gyűjtesz képregényeket? Még nem.
Nézed a híradót? Néha.
Ötnél több rap-albumod van? Erre inkább nem válaszolok, a rapperek érdekében.
Van iPodod vagy mp3 lejátszód? Túl drága.
Szereted a Disney filmeket? CSAK a rajzfilmeket.
A “lol” kifejezést élő beszédben is használod? A ’dalol’ szóban gyakran.
Dohányzol? Soha.
Hetente eszel gyorskaját? Nem.
Voltál külföldön? Párszor.
Szereted a videó-játékokat? Nincsenek, szerintem szeretném őket.
Volt, hogy megnyomkodtad a lift összes gombját egyszerre? Nem, billentyűzetét már igen.
Volt, hogy megittál egy egész doboz tejet egy óra alatt? Kiskoromban állítólag…
Ültél repülőn? Nem.

*Múlt
Legrégebbi emlék: Anyukámmal sétálok egy úton, és olajfoltokat követek.
Valami, amit jó lenne elfelejteni: Minden alkalom, amikor megbántottam a szerelmemet.
Mit csináltál 2000 szilveszterén, az ezredfordulón? otthon voltam, és azon gondolkoztam, hogy miért olyan fontos ez.
Mit csináltál, mikor a szeptember 11-i támadásokat meghallottad? Megérkeztem az iskolából.

*Jelen
Hogy érzed magad? Közepesen fáradt vagyok, kicsit fáj a fejem.
Mit viselsz? Bélelt alsó, izzadt póló, két zokni, szűk alsó.
Mire gondolsz? K-On!
Mik a terveid mára? Midori no Hibi-t olvasok, aztán szunya.
Most hol vagy? A szobámban.

*Mikor …
… kezdtél iskolába járni? 6 évesen.
… találkoztál először a legjobb barátoddal? Negyedikes koromban.
… mentél utoljára vásárolni? Négy órája, éhes voltam.
… vettél utoljára új nadrágot? Tizenkét évesen, a húgomra lett jó. ^^
… gyújtottál utoljára gyertyát? Mindenszentek napján.
… voltál utoljára suliban? Tegnap.

*Filmek
Rendezés vagy producerkedés? Rendezés.
Gondoltál valaha arra, hogy a filmbizniszben dolgozz? Igen.
Milyen szerepben tudnád elképzelni magad egy filmben? Halott, reménytelen szerelmes, mókamester, rezonőr.
Melyik a legkevésbé ijesztő horror, amit valaha láttál? Marnabuta – Gyilkos hangyák (FÖLDRENGÉÉÉÉÉS!!! :D ), és egy pókos bizbasz, aminek a címére sem emlékszem, de hülyére röhögtem magam a legfélelmetesebb részén.
Milyen műfajú lenne a saját filmed? Abszolút.

*Zene
Melyik bandákat tudnád ÖRÖKKÉ hallgatni? Mély Bíbor, Neverland Express, P. Mobil, Bon Jovi, Neoton Família, Abba, Boney M, Dinami, Goombay Dance Band, Groove Coverage, IHM, Pa-dö-dö, Queen, Roxette, The Corrs
Mit hallgatsz most? Apámék beszélgetését.
Milyen bandát hallgattál öt évvel ezelőtt? Ja, hogy úgy… Mély Bíbor főleg.
Négy-öt éve milyen volt a zenei ízlésed? Rock, rock, ROCK!
Melyik énekeséhez hasonló hangot szeretnél? A hangom olyan, amilyet szeretnék.
Melyik filmnek van a legjobb zenéje? Ötödik elem, az összes John Williams és Hans Zimmer-féle, valamit Angelisék filmzenéivel ellátott alkotásoknak.

*Álmok és rémálmok
Gyakran vannak rémálmaid? Néha.
Általában miről álmodsz? Képtelen hülyeségekről.
Miről álmodtál legutóbb? A szász hadszervezetről.
Mi volt a legutóbbi rémálmod? Nem tudom.
Mi volt a legérdekesebb álmod? Csatában kettéhasítottak derékban.
Volt olyan álmod, ami valóra vált? Soha.

*Suli
Suliba jársz? Igen.
Ha igen, hová? PTE, BTK, Történettudományi Intézet, Régészeti tanszék, Népvándorláskor főszak.
Hányadikos vagy? Harmadéves.
Milyen osztályba jársz? Zilált.
Kedvenc tantárgy? Történelem; Antik irodalomtörténet I.
Hány órád volt ma? Három.
Mik voltak ezek? Történeti földrajz II.; IX. szd.-i régészet, Magyar honfoglalás.
Kijössz az osztálytársaiddal? Amennyire kell.
Kaptál ma jegyet? Nem szokásom.
Kedvenc tanárod? Általános iskolás történelem-angoltanárom.

*Sport
Kedvenc sportod? Kerékpározás.
Sportolsz valamit? Biciklizek, néha futok, (nagyon) néha testet építek.
Ha igen, mióta? Mióta járni tudok.
Ha igen, milyen gyakran? Amikor tehetem, és nem a gépem előtt rohadok.

*Mi az első dolog ami eszedbe jut…
Láncfûrész – Favágás.
Iskola – scola, -ae, feminimum
Tehenek – „Mondd azt, amit éééén… Döglött tehén!”
Egerek – Mr. Csingiling

*Az elmúlt 3 napban …
Beszéltél telefonon? Igen.
Voltál moziban? Nem.
Sírtál? Nem.
Cigiztél? Nem.
Megittál egy üveg vizet? Igen.
Olvastál könyvet/újságot? Igen.
Néztél tévét? Nem.
Zuhanyoztál? Igen.
Fényképeztél? Nem.
Hallgattál zenét? Igen.
Mondtad valakinek, hogy szeretlek? Igen.
Mondtad már valakinek, hogy utálod? Nem.

*Kedvenc
Kedvenc szín: Zöld! :D
Kedvenc évszak: Tél, tavasz.
Kedvenc hónap: Április.
Kedvenc nap: Betelgeuse.
Kedvenc napszakod? Éjszaka.
Kedvenc illat: Nincs.
Kedvenc ruhadarab: Toguro-kabát.
Kedvenc hangszer: Dobok.
Kedvenc horrorfilm: Most kikapcsolódsz, vagy rettegsz? Ha muszály: Predator 1.
Kedvenc vígjáték: Csupasz pisztoly 2 1/2
Kedvenc elmélkedős film: Most kikapcsolósz, vagy gondolkozol?
Kedvenc mese: Grimm: Széttáncolt cipellők
Kedvenc mesehős: Csizmás kandúr
Kedvenc sorozatod: Yu Yu Hakusho, a szemfiú
Kedvenc reklámod: Nincs.
Kedvenc zenéd: ROCK!
Kedvenc tárgyad: Sajátok közül a plüssmacim.
Kedvenc része a szobádnak: Ágy.
Kedvenc része a házadnak: Zöld szoba.
Kedvenc könyved: Homérosz: Íliász
Kedvenc újságod/magazinod: Nincs.
Kedvenc autómárka: Rühellem az autókat.
Kedvenc lánynév: Mindegy, domináns legyen benne az „i” (kiv.: Ingrid)
Kedvenc fiúnév: Zoltán, Attila

*Válassz
Szemüveg vagy kontaktlencse? Szemüveg.
Film vagy mese? Mese.
Könyv vagy újság? Könyv.
Kakaó vagy kávé? Köpnömkellpő...
MSN vagy skype? MSN.
IWIW vagy myVIP? Ezek egyébként nem értelmes kérdések.
Sport vagy lustulás? Is-is.
Futás vagy biciklizés? „I want to ride my bicycle, I want to ride my bike…”
Fehér vagy fekete? Fekete.
Tél vagy nyár? Tél.
Hideg vagy meleg? Hideg.
Víz vagy homok? Víz.
Rendőr vagy tűzoltó? Bulbasaur. (Hülye kérdésre hülye válasz.)
Labda vagy lufi? Is-is.
Hajó vagy repülő? Nem tudom, te látod.
Angyal vagy ördög? Is-is.
Sírás vagy nevetés? Nevetés! 
Egyedüllét vagy társaság? A magány szebb szó, inkább az.
Nokia vagy Sony Ericsson? Nokia. („ÁLLJ! TITI!” „NO, KIJA?”)
Ceruza vagy toll? Ceruza.
Zuhanyzó vagy fürdőkád? Zuhanyzó. (Gyorsabb.)
Gyorsbüfé vagy étterem? Gyorsbüfé, de csak átvitt étteremben.
Szénsavas vagy szénsavmentes? MENTES? THIS IS SPARTAAAA!!!
Busz vagy vonat? Vonat. (L)
Szemceruza vagy szájfény? Inkább szájfény, ne bántsák a szememet.
Motor vagy autó? „Fulladjatok meg a saját mocskotokban.”
Foci vagy röpi? Futball.
Páros szám vagy páratlan? Nem mindegy?
Orbit vagy Winterfresh? Orbit, DOS alatt.

*Egyéb
Hány éves leszel 5 év múlva? A mostani életkorom 21 év.
Szerinted akkor házas leszel? Remélem.
Melyik filmet láttad utoljára? Fogalmam sincs.
Kit tárcsáztál utoljára? A páromat.
Ki hívott téged utoljára? Ő.
Kitől kaptál utoljára smst? Húgomtól. (Téves volt.)
Jobban szeretsz smst írni, vagy telefonálni? Igen, kicsivel.
Van háziállatod? Igen, bár inkább a családomé.
Mit csináltál tegnap éjfélkor? Londiniumot ostromoltam egy számítógépes játékban.
Hova mentél utoljára? Ide, ahol most vagyok.
Mit szeretsz a télben? A hideget, hogy a többiek kevésbé bírják, hogy megszülettem, és a havat (minél nagyobb, annál jobb).
Mit szeretsz a nyárban? A nyári esőt, a bringaidőt, és a párommal töltött időt.
Mit szeretsz a tavaszban? Zöld! :D
Mit szeretsz az őszben? Hogy a végén tél van.
Társaságkedvelő ember vagy? Nem.
Melyik a kedvenc éttermed? Nincs.
Melyik a kedvenc kávézód? Nincs.
Mit ettél utoljára? Fahéjas palacsintát.
Melyik a kedvenc desszerted? Süti! :D
Melyik a kedvenc levesed? Paradicsomleves. (Igen, de én szeretem.)
Szereted a kávét? Nem.
Naponta mennyi vizet iszol? Ha a teát is beleszámítjuk, rengeteget. Ha nincs tea, szintén.
Mit iszol reggelente? Tea, tej, semmi; mikor mi van.
Hason fekve alszol? Változó.
Fel tudod tölteni benzinnel a kocsitokat? Persze, csak tönkreteszi az üléshuzatot.
Szereted a Snoopy-t? Aranyos, bár fogalmam sincs, mi az.
Tudsz pókerezni? Nem.
Jártál valaha Kanadában? MIÉRT PONT KANADA?!
Ismersz valakit, akinek ugyanakkor van a szülinapja, mint neked? Valamikor ismertem.
Szeretnél gyerekeket? Nos: „NO CHANCE IN HELL!!!!!!!”
Beszélsz idegen nyelveket? Angolt nagyjából.
Voltál valaha kórházban? Sajnos igen.
Tenger vagy medence? Medence.
Gyakran hordasz ékszereket? Szinte soha.
Melyik a kedvenc tévéműsorod? Csatatér.
Ki a legviccesebb ember, akit ismersz? Kállai János.
Plüssállatokkal alszol? Csak, ha egyedül vagyok.
Milyen a mobilod csengőhangja? Hangos.
Megvannak még a gyerekkori ruháid? Egy zöld zoknit őrizgettem, de anyám kidobta.
Milyen színű a fal a szobádban? Zöld! :D
Alvás közben be van zárva a szobád ajtaja? Ha tehetem.
Sokat flörtölsz? Ez a szó pont annyira undorító, mint amit jelent.
Olvasol napilapokat? Nem.
Nézel valamilyen szappanoperát? Fanfiction-öket olvasok.
Ha lenne rá lehetőséged, úsznál delfinekkel? Ha tudnék olyan gyorsan úszni, biztosan.
Melyik a kedvenc szendvicsed? Sonkás melegszendvics.
Van olyan ember, akire stílusikonként tekintesz? Sok, de nem szokásom tisztelni őket.
Melyik a kedvenc bőrszíned? Változó.
Milyen színű cuccokat szeretsz viselni? Zöld! :D
Mit szeretsz magadban a legjobban? Nehéz kérdés.
Milyen színű a szemhéjfestéked? Zöld! :D (lenne)
Milyen színű a szempillaspirálod? Zöld! :D (lenne)
Milyen hosszú a hajad? Vállig ér.
Melyik családtagodat szereted legjobban? Mirca!!! XD
Mennyi ideig tollászkodsz a fürdőszobában? Négy naponta két perc. (borotválkozás).
Otthon meztelenül járkálsz? Ha az felel meg a hőmérsékletnek, és egyedül vagyok.
Mi idegesít leginkább a lányokban? Ha az egyenlőségi harc átmegy feminizmusba.
Mi a fontos számodra egy kapcsolatban? Viseljenek el.
A külső számít? Igen.
Szeretnél piercinget? Amíg nem akarom a holttestemet távirányíttatni, addig nem.
Milyen hangerőn nyomatod a szobádban a zenét? Meat Loaf.
Milyen színűek a függönyeid? Fehérek.
Hol szoktál vásárolni? Üzletekben.
Most mire gondolsz? Hogy lehet Enikőnek múlt hétről Bleach-mangája?
Gyakran beszélgetsz a szüleiddel? Viszonylag.
Szereted a gyerekeket? Nem, kevés kivétel van.
Milyen alkoholt ittál utoljára? Bor, azt hiszem.
Félsz az elkötelezettségtől? Nem.

"És mégis rozoga föld!"

Üdv!
Ma kultúrélményem volt. Kellemes fásultságban lépkedek ki egy bevásárlóközpontból, teszek vagy három lépést, és megcsapja a fülem egy hang. Egy gyerek sétál keresztbe előttem, két-három évvel lehetett idősebb nálam, közben kétszáz decibellen üvölti az Oroszlánkirály c. Disney-produkció kezdődalát ékes zulu nyelven: "NÁÁÁÁÁÁÁ, TUHEDNYÁ, JÁBÁRI KHIJÁRÁ!!!"
Egy perc nevetésre kénytelen voltam megállni az erőteljes hidegben. Komolyan elgondolkoztam, hogy tényleg a legdepressziósabb országban élek-e Európában.
(Amúgy az idézet a L'art pour l'art társulttól származik, de csak átirat, Gallileo Gallilei híres mondására: "És mégis mozog a föld!")

Elfajzott világ

Üdv!

Nem hiszem, hogy a cím magyarázatot igényel. Nézzetek körül!
Látjátok, ahogy az alkohol kábulatában tántorognak az emberek? Néhányan csak bohócot csinálnak magukból, néhányan fizikailag bántalmazzák azokat, akiket védeniük kéne. Nem képesek többé boldogok lenni önként vállalt narkotikus állapotuk nélkül. Közben a szervezetük kétségbeesetten kiált, kiveti magából a mérget, de még így is marja, és évtizedek alatt el is pusztítja. Mindeközben el is vesz legalább egy évtizedet a bódult állapot, ami alatt alkothatnának, és szeretetet adhatnának a körülöttük lévőknek. nekik mégis inkább ez kell. Undorító.
És látjátok, ahogy azok, akik egy kis hatalomhoz jutnak, azonnal elkezdik kiforgatni mások zsebeit? A becsületüket készpénzre váltják, és nem képesek mértéket tartani. nekik nem elég a megélhetés, nem elég egy nyugodt, csendes élet, mesebeli gazdagságot akarnak. Hajtják magukat, amíg a szívroham el nem viszi őket. Ennyit ért. Emberek milliói pedig úgy nőnek fel, hogy az ő gazdagságukat tartják célnak, ami nélkül boldog sem lehet senki. Ilyen áron? Undorító.
Látjátok azt is, ahogy az alattuk lévők lopnak a megélhetésért. Mindenki. "Az átkos kommunizmus idején azt mondtuk: 'Lopnak itt mindent, ami mozdítható.'. Örömmel jelenthetem, ezen a problémán túlléptünk." (kópirályt: Fábri Sándor) Ez van, nincs más út. Robotolhatsz tizenhat órát naponta, magukra hagyhatod a gyerekeidet, hogy csak hétvégéken lásd őket; nem lesz elég. Hát csalj és lopj, ahol tudsz, vagy éhen halsz. Undorító.
Nézzétek, milyen (de)generáció készülődik munkába lépni! Boldogságra vágyik, és nem hajlandó érte dolgozni. Tizedéves egyetemisták, és huszonöt évesek, akik még életükben nem dolgoztak. Közben minden hétvégén buli, senkinek nincs beleszólása az életükbe, persze a számla nem az ő nevükre megy. Kihasználják mások szeretetét, és ülnek a nyakukon, amíg azoknak a gerince nem törik bele. Undorító.
Nézzétek, mit tettünk a szerelemmel! Maroknyi ember kétségbeesetten ragadja meg a neki kijelölt lény kezét, és szorítja magához, hogy megvédje ettől az őrülettől. A többiek "szabadok". bármikor hajlandóak összefeküdni bárkivel, aki felkelti az érdeklődésüket, mint az állatok. Vagy megházasodnak érdekből, ugyan minek is szenvednének érzésekkel, csakis anyagilag van értelme a házasságnak. Aztán megdöglenek ötven év múlva, és egy gránittömb marad az összes vagyonukból, amiből ötszáz év múlva remek épületkő lesz majd. Nem képesek bízni a másik nemben, ezért a sajátjuk felé fordulnak. Ez nem normális. Ha az lenne, képesek lennének szaporodni. Szerelemre szinte senkinek nincs többé szüksége. Undorító.
Nézzetek túl egy kicsit a betontengeren, amiben éltek, amíg zöldet nem láttok! De hisz érzitek! A hó egy hét alatt elolvad, akármilyen vastag legyen. Tízezer faktoros napolajatok ellenére is leégtek délben, hatszor egy nyáron. A folyók vize, amikből száz éve még biztonságos volt az ivás, bűzös méreg, semmi más, a hal is menekül belőle. A városokban megfojt a köd, ami tiszta vízpára lenne nélkülünk. Fogy a hal, pusztul a talaj, szárad a szavanna, fogy az erdő... "We kill the world." (Boney M)
Ijesztő, ugye? Példátlan, romlott világban élünk. Ennél rosszabb sosem volt. Ugye? NEM! A helyzet az, hogy mindig ilyen volt. Mesélek egy kicsit, mi volt több, mint ezerötszáz évvel ezelőtt. A helyszínünk a Római birodalom, legyen mondjuk Pannonia (nagyjából a mai Dunántúl), hogy helyben legyünk. időpont: az V. szd. eleje. A provincia, ahogy az egész római birodalom, egy nagy káosz. Az emberek vedelnek, mint a gödény, a vezetők lopnak és korrumpálhatóak, a közerkölcsök a béka feneke alatt, rablóbandák járják a környéket, akik lusták dolgozni, ezért inkább el eszik mástól, ami kell. Tőlünk délre már nincs miből hajót építeni, kiirtották az összes cédrust, a hajó nagyobb hasznot ígért, mint az erdő, az erdővel pedig eltűnt a talaj is, és maradtak a mediterráneum gyönyörű fehér sziklái. Bár nincsenek feljegyzéseink róla, valószínűleg ugyanígy nézett ki a nagy Babiloni birodalom is, mielőtt elpusztította egy szomszéda. Így hullt szét a Szovjetunió, vagy a spanyol gyarmatbirodalom is. Széthullott valami, a REND. Ez tartja az emberek életét kordában, ettől lesz valami működőképes. Amint ez megszűnik, elkorcsosulnak az emberek a természetellenes környezetben, amit önhittségükben emeltek. Ekkor jön egy kőkorszaki szellemi szinten álló horda (hunok, germánok, amoriták, afgánok), és elpusztítja, és a maga képére, természetközelire formálja világot, hogy kezdődjön minden elölről; mert idővel ők is elkezdik keresni a kényelmet, ami elkorcsosuláshoz vezet.
Hiába hoztuk léte több ezer éve a hivatást, amely figyeli elmúlt koraink hibáit, nem tanulunk belőlük. Azt hisszük, mi okosabbak vagyunk, vagy azt, hogy mindez egy fejlődés része. Nem. "Csak toporgunk, csak toporgunk, csak toporgunk, csak toporgunk csak top..." (Milan hadnagy, Magas szőke férfi felemás cipőben). A történelem ismétli önmagát, kimutathatóan ciklikus. De "A világon semmi sem tart örökké." (falfirka Pompei-ből). Mert szaporodunk. Fogynak az erőforrások, amiket felélhetünk. Nem sok ciklust bírunk már ki. Lassan megfulladunk a saját szemetünkben. De én ezt már nem érem meg. És utódokat sem fogok hagyni, hogy kitegyem őket ennek. A természet túléli. Földanya erősebb. Lehet, hogy gerincesek nélkül, de tovább fog folytatódni a földi élet. Metropoliszaink romjain fognak futkározni az új fajok. Talán lesz köztük még egy olyan ostoba, mint az emberiség. Kétséges.
Uff, én beszéltem, Szeretet és béke!

300, avagy Thermopülai Hollywoodból nézve

Üdv!

Nos, először egy címmagyarázat. A '300' egy amerikai történelmi-kaland-fantasy-izé film, 2007-ben került a piacra, rendezője Zack Snyder. Hollywood (nyugodjon békében a magyalfa-erdő, ahol a kerületet felhúzták...), mint tudjuk, az Egyesült Államok filmiparának központja, Thermopülai pedig annak a csatának a helyszíne, amelyet a film megörökít.
Hogy egy kicsit otthon érezzem magam, egy kis történelmi háttérinfó. Tehát! A legendás marathoni futás után a perzsa birodalom nem igazán mert ujjat húzni a Balkán-félszigeten elhelyezkedő görög városállamokkal (sem az északra lévő agyament thrákokkal, és makacs makedónokkal, akik százötven év múlva komoly fejtörést fognak még okozni), egészen addig, amíg az energikus, fiatal és forrófejű Xerxész nem került a trónra. Őfelsége vetett egy pillantást igencsak hiányos világtérképére, és nehezményezte, hogy ötven-hatvan városka egy zsebkendőnyi félszigeten csakúgy ellenáll a világ legnagyobb (akkoriban egyetlen) birodalmának, úgyhogy összeszedte csepp seregét (200.000 fő Hérodotosz szerint, ha a fele, az még akkor is az ismert világ lakosságának egy ezreléke), és Hellász felé vette az irányt. Útközben megkorbácsoltatta a tengert, mert elsöpörte a hidacskáját (sosem tudtam máshogy elképzelni ezt a csávót, mint egy óvodást XD), és szerény csapatával továbbhaladt, rabolva és pusztítva az útba eső területeket. A görögök érzékelték, hogy ennek nem lesz jó vége, és egy jelentős egyesített sereggel útját állták a Balkán-félszigetre vezető egyetlen sima út legszorosabb részénél, a Thermopülai(hőkapu)-szorosnál. Három napon keresztül vitézül tartották magukat: a görög phalanx a leghatékonyabb közelharci harcmodor, ha az ellenfél egy irányból tud támadni; a megerősített athéni és szövetsége flották pedig meggátolták a hátukban készülő partraszállási kísérleteket. Aztán beütött a kánya, egy áruló megmutatta a sereg hátába vezető utat. A hadsereg vezére, Leonidasz spártai király vállalta, hogy háromszáz honfitársával (no meg vagy ötszáz szövetségessel, főleg az ősellenség tébaiakkal, 'dögöljetek meg ti is, ha már nekünk muszály' elven XD) feltartja az ellenséget, amíg a sereg nagyobbik része rendezetten visszavonul. Ezzel halálra is ítélték magukat, mivel ilyen vészesen megfogyatkozva, bekerítve már esélytelenek voltak a méd lovasság, az egyiptomi harci szekerek, a szkíta íjászok és a Tízezrek tömegei ellen. Végeredményben hősi halált haltak, és bár a perzsa hadsereg egy ideig diadalmasan menetelt tovább, a görög flotta elvágta az utánpótlásukat, és amint maguk is megfogyatkoztak némileg, nagyjából egyenlő feltételek mellett összecsapott az összgörög és az összperzsa sereg Plataia-nál, ahol az utóbbi teljes egészében megsemmisült, még Xerxész barátunk is majdnem otthagyta a fogát (egy bátor hajóskapitány mentette meg, nyomában a bosszúszomjas athéni hajókkal, és Kis-Ázsiáig hajózott vele, ahol is partraszállásnál köszönetképp halálra korbácsoltatták: "Miért nem voltál gyorsabb, veszélyezteted az életem?". Tapsoljuk meg őfelségét, Xerxészt még egyszer, ellenállhatatlan uralkodói karizmájáért.) Azt a háromszázat, aki ott maradt a mai napig hősként tisztelik göröghonban.
Nos, ez az esemény ihlette meg Frank Miller képregényrajzolót, és az ő művét dolgozták át csaknem tíz év múlva ebbe a filmbe. A film meglehetősen rendhagyó, eltér a hangulata a mostanában rendezett hellén témájú történelmi filmektől (Nagy Sándor, a hódító; Trója). Ahogy a rendező fogalmazott, olyan az egész, mintha egy csatában megsérült harcos lázálmában újraálmodná elesése előtti utolsó perceit. A történet maga két fő szálon fut. Az egyikben Leonidasz király küzd hű harcosai élén a gaz ellent ritkítva; a másikban felesége, Gorgó (szabad kiröhögni szegényt) próbálja elérni, hogy ugyan segítsenek már neki otthonról is a sok népek. Mellékszálként ott van még Ephialtész, az áruló története, meg Diliosé, bár, mivel az egészet ő meséli (csak a végén tudjuk meg, ki a narrátor), nem igazán számítanám ide. A történetben patakokban folyik a vér, az ember egy pillanatig nem unatkozik, némi fekete humor is jutott bele, és nagyokat lehet szomorkodni közben, szóval egy tizennyolcas karikával megtoldva roppant élvezetes alkotás.
Hiányoltam a történelmi realitást, bár igazság szerint talán nem is vártam. A spártaiakon kívül a többi görög szinte nem is harcol. A görög hoplita vértezete egy sisakra és egy köpenyre redukálódott, még jó, hogy a pajzs meg a lándzsa megmaradt (módosítva). A perzsa sereg a csúcsok csúcsa. Halhatatlanjai krómozott fémmaszkban vonulnak fel két katanával a hátukon; páncélozott rinocérosz küzd a soraikban, Xerxész trónszékét ezer rabszolga cipeli, a hóhér szerepét pedig Yabba távoli unokatestvére tölti be.
Mindent összevetve tetszett. A két dolog amit nagyon jól eltaláltak: a spártai mentalitás ("A spártaiak nem azt kérdezik, mennyi; hanem azt, hogy merre!" -IV. Agis), és a phalanx-harcmodor (anyám, komolyan mondom, ilyet én még nem láttam, a szemléltetés jobb volt, mint bármilyen magyarázat). Ez pedig megadja a film alaphangulatát. A Spártában játszódó események nagy részét unalmasnak találtam. Szépen volt megoldva Leonidasz halála, és volt néhány fordulat, amire nem számítottam (pedig ismertem a csatát!). A befejező jelenttől mindig libabőrös leszek.
Összegzésképpen, ha a csatáról akarsz megtudni valamit, rossz helyen kopogtatsz, ha egy jó történelmi-kaland-fantasy-izé filmet szeretnél nézni, és nem irtózol a vértől, nézd meg. (Javaslat: angol szinkronnal, ha megfelelő szinten bírod a nyelvet).


"Arra menő, mondd el a Spártaiaknak, hogy pihenünk,
Ős hagyománya szerint hullt el a hősi sereg."

Szimónidész (József Attila fordítása)

I'm chaos incarnated!

Üdv!

Lássuk, mi jön ki, ha nincs cél. Hogy mit is jelent a cím? "I", angolul én, németül tojás, bár azt máshogy írják. "am" vagyok (aki vagyok. :P). Khaos: (nem tudom görög jelekkel leírni a szellemi hiányosságaim és lustaságom miatt számítástechnikai téren): üresség. "incarnated": emberré válva. Tehát: "Tojás vagyok, üresség emberré válva." Hogy ebből hogy jön ki az, hogy "Én vagyok a zűrzavar megtestesülése.", arról kérdezzük nálunknál kulturáltabb (távoli) testvéreinket.
És miért is káosz? Mert jól hangzik, és imádom a szavat (dunántúli akcentus! ;) ). Egyébként éppen írogatok. Mikor mit... van egy ehhez hasonló Káoszregényem (ami annyira káosz, hogy jelenleg már dráma), van egy futó sci-fi, van egy tervben lévő normálisabb regény (amennyiben a hátam mögött édesen szundikáló Aprósággal valaha belekezdek), most fejeztem be egy történelmi novellát (atomhülye), és persze folyamatosan fut három-négy kisregény, fantasztikusabbnál fantasztikusabb (ford.: képzeletbelibbnél képzeletbelibb) témákkal. Node! Mivel nem vagyok író, hanem szakképzésben lévő sírrabló, elmesélem nektek azt is, hogy... nem, az talán mégsem. Még nincs felkészülve a világ rá. Várok még vagy tíz évet, amíg kellőképpen szétesik.
Találkoztam a közelmúltban néhány régi barátommal. Ez a pincebuli nagyobb hatással volt rám, mint az akörül lezajló raikiri (villámpenge, értsd: vizsgára való készülés). Jó volt őket újra látni, és tapasztalni, hogy megváltoztak. rengeteget változtam én is azóta, és utálnám is őket kellőképpen, ha olyanok maradtak volna, mint akkor, bár az akkori nemnek sem voltak jobb barátai, mint ők. Komolyan, még részegen is aranyosabbak, mint a legtöbb ismerősöm józanon, és nem tudom, hogy ezt annak köszönhetem-e hogy kakukkfű, vagy annak, hogy záptojás. Mivel eddig túl érthető volt a bejegyzés, egy kicsit megturbózzuk:
Amennyiben ellenkező hatásfokú varjúhegy, tudható, hogy félkegyelmű rákszerzetes alapcsontkeringő sátorbuggyos mentőhelikon. Kártól mentes bukkanókat a magyar nemzetnek, részsegítésben megragadott halk törtsöprögetés. Ellenben ha meggyepesedett krumplinagykövet (szándékosan huzagolva), annyi biztos, mind meghalunk (egyszer). Kibernetikus Gazsi bátyó, hátrányos helyzetű oxigén, félelem alszik a Kittenberger lóistálló. Pótvödör és a Sátán, tisztelettel!

Na, ez történik, ha valaki túl sok abszolút humort fogyaszt. Elnézést, valami komolyabbat, mondjuk egy saját szerzeményű időmértékes verscsökevényt:

Váradi Zoltán. Ez a nevem, mit adott nékem anno
Édesapám, ki büszke férfiú, lantot penget naphosszat, ha teheti,
S édesanyám, ki gyermeket nevel hivatásában, vagy százat,
S sok kín közepette hozott engem a világra, hogy aztán
Boldogan nézzen gesztenyebarna szemekkel, amiket
Majd tőle én is megöröklök, s ezekkel kérőn nézve
Könyörgöm önöknek, higgyék már el nekem azt, hogy
Messze visszhangzó hexameter magyar nyelvünkbe simulva igenis
Ütőképes versmérték.

Na, valami ilyesmi, elnézést kérek, kicsi sántítanak a verslábaim (a teniszkönyökhöz hasonlatos költőbetegség, kópirájt: Kovács András Péter).
Nem szeretem a karácsonyt, hála égnek már vége, ismét templomba menés nélkül múlt el. Nem hiszem, hogy Istennek ez fontos lenne, de ha már más sincs rendben, akkor úgyis mindegy. Különben is, sosem tetszett z a "nyalunk az üdvösségért"-hadművelet. Most vagy jó ember akarsz lenni, vagy nem. Nem leszel jó ember, ha csak félelemből vagy jó; bár a többiek számára ettől ténylegesen jobbnak tűnsz, és pozitívabb is a hatásod. De, ha már itt vagyunk, nem tökéletesen mindegy az eszköz, ha egyszer hatás ugyanaz? De, valahol itt lehet az igazság. A baj csak a potencionalitás. Ha a szándék nem vág egybe a cselekedettel, akkor elég egy kis körülményváltozás, és a cselekedet máris megváltozik. (Példa: ha a törvény szerint a gyilkosság nem minősül bűnnek, a legtöbb ember probléma nélkül rászánja magát.) Most elgondolkodtam azon, hogy ez a jó szándék esetében is megvan-e. Általában az emberek közül kevesen törekszenek arra, hogy korlátozzák a jó szándékot, de a tapasztalat az, hogy az könnyebben utat talál (keresztényeket bújtatók, pogányokat bújtatók, alamizsnaosztók, stb.). Pozitív gondolt az én blogomon? Hm... változnak az idők.
A jó szándékot tiltó intézkedések forrása többnyire egy diktatúra. Fúj, le vele, de akkor is az. Ahogy a legnagyobb személyi biztonságot garantáló törvényeké is. A diktátor egy kivételes képességű ember, akit a nép akarata emel fel, és tart is ott. vizsgáljunk meg két ilyen mocskos népelnyomót:
Joszip Viszarionovocs Dzsugashvili (Stalin): Könyörtelen, hidegszívű, undorító ember. Milliók felesleges halála terheli a nevét. Többen sírtak az országában a halálakor, mint ahányan ujjongtak. Amit adott a népnek: rettegés, ateizmus, rend, kultúra, ipar, haderő. A magam részéről rohadtul el lennék szomorodva, ha az anyanyelvem német lenne, és hogy nem az, azt nagy részben köszönhetem neki is, meg a vérszomjas hadseregének (Persze, az Amerikai Egybesült Állatok hadserege is képes lett volna... meg felsőbbrendű angolszász intelligencia... "laposabb voltál, mint a tehénsz*r ijedtedben" (kópirájt: Hofi Géza)). Mellesleg köszönhető neki egy viszonylag közeli rokonom halála is, aki olyan régen élt, hogy már a nagymamám sem ismerte. Két generáció, és csak a harag marad, az ok már rég halott...
Peiszisztratosz: Még mielőtt az athéni állam létrehozta a nagyra becsült demokráciáját, és sugárzó pompában tündökölt (húsz másik városállam konstans kirablásával, ahogy ezt előszeretettel felejtik ki a történelemkönyvekből), kiemelkedett körülük egy kivételes képességű ember. Zsarnoknak nevezték, és halála után nem sokkal hivatalos állameszme volt gyűlölni, és megrugdosni a szilánkokra tört szobrait. Miért? Mert végre valakinek volt pofája kiállni a gazdagok ellen. Egy ember, aki a parasztok és a szegények érdekeit védte. Tényleg, maga a sátán. Szabadidejében kultúrával foglalkozott, létrehozott egy gyűjteményt, ahol a legtöbb ma létező görög irodalmi emlék fennmaradt. Rúgjunk bele a csávóba, ha véletlenül a Tartaroszba (pokol) kerülnénk, és összefutunk vele. :P
Vajon miért mindig a történelemre lyukadok ki, ha szabadjára engedem a gondolataimat? Hmm... hivatás.

Szeretet és béke!

"Azt nemtom', de a Songokú az mindekit széccsinál!"

Üdv!

Az anime-kultúrkör populáris elemeit feldolgozó bejegyzésciklusom második bejegyzése, jelenlegi célpontom: Dragon ball. (Az előző figyelmeztetések most is élnek.) A sorozat üstökösszerű tündöklése és gyors pusztulása aa magyar rajzfilmek közül immár tíz éves emlék, a nálam fiatalabb korúak számára felidézhetetlenül régi történet. Mostanra lecsillapodtak az ellenzők, részint mert immár kulturált keretek közt megtanulták a shounen(=fiús)-animék világát is helyén kezelni, részint mert rég volt. A sok anime-mazsola azóta is úgy beszél róla, mint az anime-kultúra alapkövéről, holott japán (ferde-)szemmel nézve csak egy a sok közül. A címben szereplő idézet egy korabeli humorműsor szüleménye, egész jót nevettem rajta, de sajnos a sorozat irányába támasztott komoly ellenszenvet tükrözte és népszerűsítette.
A manga Akira Toriyama munkája, aki a maga viszonylag egyszerű stílusában egy igen hosszú és tartalmas művet hozott létre. Az anime három részre tagolódik: Dragon ball, Dragon ball Z, Dragon ball GT. Az első történet a főhős felcseperedéséről szól (tizenegy/két éves korától nagyjából húsz éves koráig), a második egy űrben játszódó Sci-fi-vé változtatja az egész sorozatot, a harmadik pedig valami meghatározhatatlan szörnyedvény, ahol kevés sikerrel megpróbálnak visszatérni az elsőhöz (ez történik, ha a mangától függetlenül próbáljuk folytatni az animét. :P) A magnát sajnos eddig csak ötven fejezet hosszan tudtam olvasni (lassan lopják, hiába...) a mozgóképes verzió részei közül nekem csak az első sorozat tetszett, úgyhogy erről fogok most írni (ezzel a rajongók többsége ellen vagyok, de őszintén az én véleményem, hogy kutyát nem érdekel a sok hülye földönkívüli, tekintve hogy milyen bűn idiótává, unalmassá és öncélúan erőszakossá teszik a sorozatot).
Lássunk némi alapvető információt, és ezek hátterét! A Dragon ball világa egyértelműen fiktív. Az épületek egy része középkori jelleget tükröz, de jelen vannak a jelenkor hatalmas városai is. A technikai fejlettség magas: az űrsiklók egy gombnyomásra előugranak egy kapszulából, a rossz fiúk gépfegyverekkel és sugárvetőkkel hadonásznak, és értelmes gondolkodásra képes androidokkal is összefuthatunk. A főszereplőink nagy része azonban mintha egy más korból származna (nem is igazán érintkeznek egymáson kívül senkivel). A főszereplőnk, Son Goku, például egyenesen mitológiai alak, méghozzá egy XVI. szd-i kínai regényből származik, ahol Sun Wukong névre hallgatott, és egy majomistenség volt, amolyan bajkeverő, aki még a halhatatlanságot is úgy lopta el magának. Itt viszont látunk egy tizenkét éves fiúcskát, aki hihetetlen tehetséget mutat a harcművészetek irányában (puszta kézzel hasítja a fát), és olyan naivitással tekint a világba, hogy az már szinte fájdalmas. Gyökereire csak majomfarka emlékeztet, na meg egy különös és veszélyes képessége, amit a telihold hív elő (keverjük egy kicsit a vérfarkasokkal kedves adaptív japán kollégák :D ) .
A cselekmény felépítése egyszerű, a hosszúsága folytán mégis sok kaland belefér. Három harcművészeti torna az alappont, az előttük illetve utánuk eltelő időben főhősünk járja a világot (az első sorozat folyamán szinte végig az ő útjait követjük), edzi magát, és segít az embereken, akik az útjába akadnak. A történetnek fontos momentuma még az úgy nevezett sárkánygömbök (magyar ford.: kristálygömbök) felkutatása, amelyekből összesen hét van, és amennyiben valaki összegyűjti őket, megjelenik a nagy sárkány, aki képes teljesíteni a megidéző egy kívánságát (szintén keleti hiedelem, mely szerint a sárkányok varázsereje a gyomrukban lévő gyöngyből származik). Az alapszerkezet így a következőképp néz ki: gömbkeresés-torna-gömbkeresés-torna-gömbkeresés-torna-lezárás. Így eléggé unalmasnak hangzik, de minden egyes tornának és gömbkeresésnek más előzménye és más tétje van, így én magam is csak utólag jöttem rá erre az egyszerű szerkezeti alapra.
Útközben renegeteg barátot szerez, akik mind-mind egyedi jó és rossz tulajdonságokkal ellátott szereplők. Az első, akivel összefut (és akivel kalandja elkezdődik), Bulma, a jó műszaki érzékkel megáldott gazdag lány, aki elhatározza, hogy egy megfelelő fiút kívánjon magának. Legjobb barátja, Krilin, aki eleinte mint riválist kezeli őt (szegény hamar elmarad főhősünk mögött),hihetetlen aranyos szereplő, aki folyamatosan a nagyképűség és az önbizalomhiány között lavíroz, de végig a jó szándék vezeti kis szemétkedései ellenére is. Kettejük közös edzője Zseniális Teknős (Muten Roshi), aki egyik oldaláról a klasszikus "harcművészmester" (az első két hónapban csak olyan feladatokat végeztet a fiúkkal, mint a tejkihordás, vagy a földművelés, amit ők nagyon utálnak, de utána örömmel tapasztalják, hogy igencsak megerősödtek ettől), másikról pedig egy osztályon felőli perverz, ami számos poént eredményez a történet folyamán. A jó öreg két alkalommal álruhába is öltözik, hogy titokban szembeszálljon tanítványaival, nehogy azok túlságosan elbízzák magukat, és lankadjon a lelkesedésük az edzésben. rengeteg szereplő feltűnik még, mint Yamcha, a jóképű harcos, aki retteg a lányoktól; Chaos, az arckifejezéseket teljesen hiányoló folyton gúnyolódó kis manó; Ten-Sin-Han, egy eleinte igencsak gonosz háromszemű harcművészeti megszállott; vagy akár 8-as, a gyáva harci robot. Ők négyen eleinte mind ellenségnek tűnnek, aztán Goku, többször legyőzésük után, baráti jobbot nyújt nekik, és lassan ők is belátják, hogy az önzésük feladása a helyes út a boldogság felé.
Persze vannak gonoszaink is. Ők többnyire a sárkánygömbök megszerzésével próbálnak világuralomra jutni (kivétel Zseniális Holló, aki a bátyjáért, és Ifjú Sátán, aki az apjáért akar bosszút állni), a jóindulatú Goku pedig valahogy mindig beléjük botlik, és megakadályozza őket ebben. Ilyen Pilaf császár, akinek két alattvalója és egy kastélya van összesen, de még azt is elpusztítja saját kétbalkezessége folytán (ő a jópofa gonoszunk). Ilyen a Vörös Szalagrend Hadserege (ki ne hagyjuk a Szalagrendet, mert beüt a kánya) is, amely hatalmas arzenállal készül parancsnoka számára összegyűjteni a gömböket, mígnem Goku puszta kézzel (na jó, van egy botja is) elpáholja őket. Idővel megjelenik Zseniális Teknős mester riválisa is, Zseniális Holló, aki jól képzett tanítványait próbálja régi riválisának tanítványai ellen hangolni, de végül is kudarcot vall. Aztán persze megérkezik az elemi gonosz is, akit egyszerűen Sátánnak neveznek, és úgy született, hogy a Mindenható kiűzte magából az összes gonoszságot, ami egy testbe koncentrálódott. Ő ugyan még elbukik, de majd a fia jelent komoly kihívást hőseink számára.
A cselekmény alatt Goku felnő. Az egész sztori köré összpontosul, és a legtöbb shuounen-animéhez hasonlóan eposz jellegű, ha szabad egy ilyen idegen műfajhoz hasonlítanom. Az egyes tornák egymástól három évre vannak, ez alatt az idő alatt mindig sokat erősödik, és rengeteg emberen segít. Mindenki irányába jóindulattal viszonyul, sokszor azt is későn veszi észre, hogy meg akarják támadni (szerencsére nem egy törékeny alkat); és a sorozat végén sátánian gonosz ellenfelét is megmenti a biztos haláltól, amivel még őt is gondolkodásra készteti, és a későbbi történetben már mint a jó oldal segítője tűnik fel. Sokszor kell mesterei tanítására hagyatkoznia, hogy túljusson a próbatételeken, és pár alkalommal eltávozott nagyapjának emlékei mentik meg az életét. Rengeteget nevet, és tudatlanságával is sokakat megnevettet (első nagyobb harcát egy autóval vívja, aminek romjai alól kibújó illetőt egészen addig ellenségesen méregeti, amíg meg nem tudja róla, hogy lány, onnantól udvarias vele). Közben persze a szerelem is rátalál, egy ijesztő külsejű de alapjában lágyszívű démonkirály roppant aranyos és csinos, bár kissé hisztis lányának képében (tizenkét évesen elígérkezik neki, és amikor a lány húsz évesen rátámad, hogy miért nem tartotta be az ígéretét, közli, hogy fogalma sincs, mi az a házasság, de ha már így alakult, persze tartja a szavát XD). Sosem cselekszik gonoszságot, ami megerősítést is nyer azáltal, hogy egy varázsfelhőn lovagol, amit csak a tiszta lelkűek tudnak megülni (rajta kívül ketten a sorozatban). Bámulatos erejét és harcművészeti tudását használja arra, hogy jobbá tegye a világot, és megvédje azokat, akik megérdemlik. Bár barátai mindig mellette állnak, élete nagy csatáit mindig egyedül kell megvívnia, és rendszerint komoly erőpróbát jelentenek neki.
A történet kiborítóan naiv, úgyhogy csak azoknak tudom ajánlani, akik szeretik ezt a stílust. A rajzolás jócskán elavult, de nekem mindig is tetszett. A humor olyasmi, mint a rajzolás. Mostanra teljesen máshol tartanak, sokkal kiforrottabb az animék világa, de még mindig nosztalgikusan tekintenek vissza erre az időszakra (ez olyasmi mint a vasútnak a gőzvonat). A közönség körében igen ünnepelt alkotásnak számított a maga korában, saját kategóriájában a Yu Yu Hakusho taszította le a trónról, az is csak jó idő után. a legfőbb kritika, ami hazánkban érte (az értelmetlen erőszak hegyekben áll), az első sorozatra semmiképp sem igaz, különösen, hogy a főszereplő homlokegyenest más irányvonalat képvisel. A másik kettő sorozatra már inkább passzol a leírás de figyelembe kell venni, hogy nem úgy kell kezelni az animéket, mint az Európában gyártott rajzfilmeket. Ez egy fontos lecke volt, és tanultunk belőle (lásd: A+ majd később Animax csatorna)
Mindenkinek köszönet, aki eddig kibírta, a következő témám semmiképp sem lesz animés. ;-)

Kezeljük a világválságot!

Üdv!

Nos, a mai témánk a globális problémák kezelése. Miért ne? Ha egy fradi-drukker az utcán vállalhatja Közép-Európa országhatárainak átírását, akkor az egyenes arányosság nevében én miért ne vállalhatnám egyetemi hallgatóként a hálószobámból, nyugodt "munka"körülmények közül? Figyelmeztetek mindenkit, közel sem biztos, hogy nem teljesen nyugodt a hangulatban, öngyűlölet mar, és túl vagyok egy igen szerencsétlen Euripidész-adaptáción (a Janus Egyenetmi Színház jóvoltából, JESz!!!).
Na, thát, mik a globális problémáink?

1. : Világválság: Igen, most ez az aktuális. A helyzet a következő: az emberiség egy tizede retteg, hogy olyan anyagi színvonalra kerül, mint a maradék kilenc. Remélem, érződik a probléma súlyossága ebből a megfogalmazásból. Európán kívül vannak és voltak emberek, sőt, még az Albánok (Európa déli része) és a Kazahok (Közép-Ázsia) is az emberiség körébe tartoznak. Nos, az anyagi problémák megoldását a kolostori életben találtam meg. Az emberek ott egy csuhában gyönyörűen megélnek, némi kenyér és víz kíséretében, néha elfogyasztanak élelmet is. Nincs elektromosságuk, alkohol is csak mértékkel, meleg víz nista, fűtés csak megfagyás ellen (egyébként mire kell?). Nincs utazás, csak egy gyönyörű környék, meg persze dögunalom, amit nevezhetünk spirituális elmélyülésnek is, de az milyen gáz már...

2. : Túlnépesedés: Sokan vagyunk. Ebben most nem Európa a hibás. Vagy mégis? Na, mindegy. Mifelénk úgy ragaszkodnak az életszínvonalhoz, hogy kevesen vállalnak kettőnél több gyereket. De, ugyebár, ahol nem biztos, hogy egy gyerek felnő (Afrika, Dél-Amerika), tíz kell minden családba, egy csak túléli. Nem, mind túléli, köszönhetően az áldott Európai egészségügynek. Na, mindegy, könnyen megoldható, bár a náciknak voltak a leghatékonyabb eszközeik a népességszabályozásra, ők velejükig romlottak voltak, meg is döglött majdnem az összes, így humánusabb módszerekre van szükség. Kérek mindenkit, holnap munkába menet lőjön le egy embert, így szabályozván a világ népességét. Ja, igen: Ne vállaljatok gyereket. Én nem fogok.

3. : Adósságválság: Mind személyi, mind világszinten. Először is, melyik barom találta ki, hogy valaki a nélkül elvehet bármit, hogy fizetne érte? Köszönöm, nincs több kérdésem. Engem konkrétan megvernének a helyi boltban, ha azt mondom, hogy a sajtért majd akkor fizetek, ha befektettem a gyomromba, és kitermeltem az árát munkában. A megoldás baromi egyszerű: ha nincs pénz, nincs adósság. Cserekereskedelem. Ha csinálsz nekem egy kardot, adok érte egy tehenet. ha átversz, rád uszítom a bikát, te meg levágod a fejem a karddal, egyel kevesebb túlnépesedő személy.

4. : Globális felmelegedés, erdőirtás, légszennyezés, földszennyezés, vízszennyezés, tűzszennyezés, és hangosabb szellentések: Kérem, mindenki olvasson a sorok közt ebben a bekezdésben. Tökéletesen jelentéktelen, nem tartozik az emberi világhoz. Kérem, senki ne vegye figyelembe, hogy hatmilliárd emberi élet kényelméért huszonötbillió földi élőlény életét veszélyeztetjük. Teljesen jelentéktelenek, nem beszélnek emberi nyelveket, valószínűleg érzéseik sincsenek. Senki ne is foglalkozzon azzal, hogy Földanya táplál minket, és hogy életképtelenek vagyunk az öreglány nélkül. Majd foglalkozunk ezekkel a dolgokkal, ha nagyon égető lesz, ha az emberiséggel minden rendben van. Akkor viszont (ha megérjük) kénytelenek leszünk ezt is megoldani. A javaslatom: mindenki, aki valaha is a szabadba hajított legalább egy maroknyi szemetet (igen, b*zmeg, cigarettacsikk is annak minősül) kapja kezébe a legközelebbi szúró- vagy vágófegyvert, és okozzan magának elég súlyos sérüléseket, hogy elvérezzen.


Na, oké, azt hiszem, a legfontosabbak megvannak. Él még valaki? Na akkor még sok dolgunk van.

Béke veletek, szeretek mindekit. Ha csak hozzátok hasonlóak élnének a bolygón, tizede ennyi problémánk nem lenne.

Naruto... menekül már valaki? :)

Üdv!

Elnézést a szokatlan címválasztásért, és azért is, mert eltérek az általános témáimtól. De leginkább azért kérek elnézést, mert tesztalanynak használok minden balsorsút, aki még sziporkázó egyéni stílusom, és színpompás témaválasztásaim ellenére is veszi a fáradtságot, hogy magához vegyen egy keveset gondolataimból a világháló ezen félreeső zugában. Meg szeretném próbálni, milyen az, amikor valaki értelmesen próbál írni egy populáris témáról. Eddig három stílusban olvastam megnyilvánulásokat róla:
-Hivatalos: a legritkább, leírja a fő jellemzőket, nem könyörül a gyengeségeknek, kiemeli a jó vonásokat (keveset talál), és egy ajánlót vagy intést rögtönöz a végére.
-"Rabid": "Agyamentülállatkirálytutkószupermindenekfeletti istencsászármindenhatóhúdeextráraszupersorozat mostazonnalnézdmegtetudatlansegg" Szerintem. :D
-Piszáklódó: "Namámilyenezmábuziseggnarancssárganindzsásgázkézmutogatósbigyóizé lyáójigéjboyhogyisvanezabaromságmán" Szerintem.
A célom, hogy leírjam a SAJÁT véleményem, mentes legyek az érzelmi kitörésektől, ne kerüljek egyik csoportba sem. Ja, igen, és hogy megmutassam, én mit tanultam ebből a történetből. Eddig. Kérem, aki előre érzi, hogy eza téma untatni vagy bosszantani fogja, távozzon, tökéletesen meg tudom érteni. :) (Utolsó figyelmezetetés: Nem viccelek, átkozottul hosszú és unalmas lesz!!!)
A mai témánk egy anime (Japán egyedülálló sítulú rajzfiljeinek közös megnevezése; jellegzetesség: nagy szemek, flexibilis karakterrajzolás, aktív érzelmi háttér). A "Naruto" címet viseli, és meglehetősen közismert. A népszerűség egyik fő oka, hogy az eredeti japán mellett angol és spanyol nyelven is készült szinkron hozzá; mindezt persze kellő (vagy túlzó) mennyiségű marketing támogatta meg. Míg az előbbiek egyszerűen nem hajlandóak a sajátjukon kívül másikakat elismerni; a másik csoport nem szokott hozzá az ilyesféle kultúrsokkhoz. Istenkém, bejött, van ilyen.
A magna (egyedi japán képregénytípus), amelyben a történet először formát nyer, Masashi Kishimoto műve. Róla csak annyit, hogy az ikertestvére is mangákat rajzol, szóval nem egyedi az elmebaj. :-) Az alapkoncepciónak: címszereplőnk Uzumaki Naruto (ford.: Spirális Örvény XD, vezetéknév és keresztnév a magyarral azonos sorrendben, végre egy nem-indogermán történet!) árva egy olyan világban, ahol a faluba szerveződött nindzsaklánok (bérgyilkosokból szerveződött szövetségek) a világ csaknem egyetlen hadereje. Megbízásból harcolnak, természetesen mindig a saját országuk hadseregét erősítik, ha egyszer háború van. Nem hangzik gyerekmesének, mégis eleinte úgy indul. Valahol a színfalak mögött az (eredeti, nem könnyített angol verzióban) igencsak véres történet nagyon is naiv, kivívva ezzel a legtöbb ellenző ellenszenvét.
Lássuk a szituációt: itt van ez a szerencsétlen srác, aki semmit nem tud a felmenőiről, nincs egyetlen barátja sem, ráadásul még hihetetlenül tehetségtelen is. Mindennek tetejébe még egy jótét lélek belezárt egy démonrókát is, hogy biztosan mindenki féljen tőle, és egyedül maradjon. Elképesztő akaraterő fejlődik ki benne tizenkét éves korára, azaz történetünk kezdetére. Elhatározza, hogy azzal áll bosszút az őt körülvevőkön, hogy mindegyiknél erősebb lesz. Semmi más célja nincs ezzel, csak hogy megmutassa, mire képes. Ahogy halad előre a történet, rengeteget változik, és ezt elsősorban azoknak az embereknek köszönheti, akikkel kalandjai során találkozik. Nos, rövid időn belül belekerül a nindzsák kegyetlen világába, és összefut néhány jó baráttal, és számos ellenséggel. A következőkben róluk (néhányukról) fogok írni. Csak a vele egykorúakról beszélek majd, mert velük kapcsolatbantaláltam érdekesnek a dolgok alakulását.
Uchiha Sasuke: Naruto csapattársa (három fős a csapat), a legendás Uchiha klán egyik utolsó leszármazottja. Őstehetség, az évfolyam legjobb diákja, a legtöbb lány odavan érte, a legtöbb fiú irigyli, mégis folyamatosan komor. Valójában ez az áldottnak tűnő fiú keserű és boldogtalan. Lehetett hat éves áfával, amikor a bátyja az egész klánját lemészárolta, csak őt hagyta életben. Két célja van az életében: elpusztítani a bátyját, és újjáépíteni a saját klánját. Ahogy a történet előrehalad, elhagyja a faluját, a nindzsavilág leggonoszabb hatalmaihoz fordul (konkrétan elkezdi végigjárni őket), hogy elég hatalma legyen a bosszúja beteljesítéséhez. Mostanra túl van a bátyja megölésén, de nem képes megállni. Keresi a bosszúja célpontjait, és soha nem ügyel a saját biztonságára. A viszonyuk Narutoval több, mint érdekes: egymás legjobb barátai, egymás riválisai, és egyben egymás tökéletes ellenpontjai. Amikor elhagyja a falut, Naruto esküt tesz harmadik csapattársuknak, hogy visszahozza. Nem tudni, melyikük az erősebb, és az Iliász óta közismert késleltetés ékes példáját követhetjük végig kettejük konfrontációja kapcsán immár kétszáz képregényfejezet óta. Minden valószínűség szerint kettejük összecsapása lesz a sorozat tetőpontja. Sasuke minden olyan dolognak a képviselője, ami rossz irányba vihet el valakit.
Haruno Sakura (ford.: Tavaszi Cseresznyevirág) : A csapat harmadik tagja. Az egész életét eddig egyetlen dolog határozta meg: az előbbi figurába szerelmes. Persze a főszereplőnk meg belé szerelmes, így elég sajátos szerelmi háromszög alakul ki. Sakura a történet elején minden szempontból gyenge. Ezen nincs mit szépíteni. A csapattársai tetteiből meríti a bátorságot, amivel lassan megtanul hasznosnak lenni azok számára, akik aggódnak érte, és egy idő múlva azt is eléri, hogy a régi riválisa, akire mindig felnézett, a segítségét kérje a tanulásban (amikor tanulásról, iskoláról beszélünk, szigorúan mágiáról és harcművészetekről van szó). Mostanra belekeseredett a szerelme elvesztésébe (talán ez rosszabb, mintha meghalt volna), és lassan eljut addig a gondolatig, hogy nem védheti többé szerelmét, aki áruló lett, és fel kell oldoznia Narutot az esküje alól, külöben őt is elveszíti. Sakura tetteit mindig a szeretet vezérli, lelke mélyén mindig is egy kislány, és mindig hisz benne, hogy a dolgok megjavulnak.
Gaara (Halál): Na, ha eddig tragikus sorsokról beszéltünk, elértünk a mélyponthoz. A srácba egy nagy hatalmú homokszörnyeteget zártak. Éppen ezért egy egyedi védőmechanizmusa van: újszülött kora óta bármilyen rá irányuló támadást akaratán kívül hárít a környezetben lévő homok. Visszaemlékezéseiből megtudjuk, hogy ez a homokburok elpusztította az anyját a születése közben (nem szeretném elképzelni a jelenetet). Egy ideig a nagybátyja nevelte, akihez nagyon kötődött, de amint az megbízást kapott a fiú megölésére, azonnal megpróbálta végrehajtani, persze a homokförgeteg elpusztította őt is. Gaara ebben a pillanatban döbbent rá, hogy az ő feladata szenvedést okozni, mivel másra (úgy hitte) nem is képes. Mindez addig tartott, amíg nem találkozott Narutoval (aki hasonló cipőben jár, csak éppen neki egy kilencfarkú tűzróka az albérlője), aki a barátai védelmében megvívott vele egy élet-halál harcot, és sikeresen ráébresztette vele Gaarát, hogy vannak értékek az életben, amiket érdemes megvédeni. Gaara mostanra eljutott addig, hogy az ellene kiálló Sasukének felajánlja a visszautat a fényhez. Igazság szerint ő azt képviseli, hogy mindig van visszaút, és senki sem született gonosznak.
Nara Shikamaru (Ha Szarvasfiú): Különös figura, még csak nem is főszereplő. Történetünk kezdetén az egyetlen tulajdonsága: lusta. 200-as IQ-ja ellenére sem képes megfelelő eredményeket produkálni, mert kényelmesebb aludni egy fa alatt, mint gyakorolni... Aztán a nyakába szakad a felelősség. Elköveti ugyanis azt a hibát, hogy egy vizsga idején nem hagyja magát legyőzni nőnemű ellenfeleitől, így kiderül, hogy jó képességei vannak, ha tervekről van szó. Megkapja első küldetéseit, mint csapatvezér. Ez kihat egész életére. Elkezd felelősségteljesen gondolkozni, és jelenleg a korosztályának legkomolyabb tagja. Amikor legutóbb ügyködött, elpusztított egy ellenfelet, aki korábban azt is túlélte, hogy lefejezték, és persze nagyságrendekkel erősebb volt nála. Különös jellemfejlődését minden valószínűséggel annak köszönheti, hogy a rajzoló kedvenc szereplője. ^^"
Rock Lee (No comment...): Lee az a figura, akihez képes Naruto elbújhat tehetségtelenség terén. Az eddig felsorolt szereplők mind bírtak valamiféle varázserővel (Shikamaru az árnyékok segítségével képes béklyóba kötni ellenfeleit, Sakura kiválóan gyógyít, Gaara a homok ura, Sasuke képességei jórészt a tűzhöz, és hipnotikus erővel bíró szemeihez kapcsolódnak). Ő képtelen mozgósítani belső energiáit, ezért elhatározta, hogy olyan szintre fejleszti harcművészeti tudását, hogy még így is egyenrangú legyen a harcban "tehetséges" társaival. Legfőbb célja, hogy egyszer legyőzhesse csapattársát és egyben legjobb barátját, Hyuga Nejit. Ha tartósan követjük a történet fonalát, el kell ismernünk, hogy Lee képes megfelelni az önmaga által támasztott követeléseknek; meg kell hagyni, nem egyszer az életét kockáztatja ezért a célért. Olyan, mint egy fegyver nélküli katona a csatában. Lee fő erőssége a kitartás, ez határozza meg egész jellemét.
Hyuga Neji (Nap Spirál): Újabb tragikus sors készenlétben, de ez a nindzsák világa. Neji klánja kegyetlen szabályokra épül. A lényeg az elsőszülöttek, így a tiszta vérvonal védelme, így a család "kevésbé értékes" tagjait az uralkodó családtagok speciális mágikus béklyókkal látják el, megakadályozandó a lázadást, és persze az alárendelt családtagoknak kötelességük életüket áldozni a család fő ágának védelmében, ha úgy hozza szükség. Neji apja is így járt, az ikertestvére helyett kivégezték a falu és testvére megmentésének érdekében (feleslegesen). A gének különös játékaként azonban a fiúban erősebben van jelen a család vérvonalának minden pozitív tulajdonsága, mint a család főágának bármely tagjában. Neji történetünk elején a sorsával küzd, mint a kalitkába zárt főnixmadár. Naruto tépi el kizárólag az elméjében létező láncait, azzal, hogy sikerült legyőznie a nála sokkal erősebb Nejit; ezzel Neji értelmezésében "legyőzi a sorsot". Neji innentől nem hiszi többé, hogy a jövője megváltoztathatatlan. Mindezek ellenére Neji továbbra is elfogadja a sors döntéseit, és zokszó nélkül elvégzi, ami feladatot az élet rászab.
Hyuga Hinata (Nap Fénye): Neji unokatestére, ugyanazon család főágából, szinte minden tehetség nélkül. Halkszavú, gyenge lány, az apja gyakorlatilag kitagadja, mert nem képes megfelelni a család kemény elvárásaink. Hinata valószínűleg feladná, ha nem lenne a faluban Naruto, akire világ életében felnézett, mert képes küzdeni a sorsa ellen, és akkor is feláll, ha századszor taszítja földre a világ. Így viszont lassan összeszedi magát, és lassan megtalálja azt a harcstílust, ami megfelel adottságainak. De ami ennél is fontosabb, megtalálja a saját bátorságát. Naruto iránt érzett tisztelete persze lassan szerelemmé növi ki magát, ez már majdnemhogy mellékes a történet szempontjából. Hinata elsődleges erőssége a hit, ebből meríti erejét. Hisz önmagában, hisz a társaiban, hisz Narutoban, még az unokatestvére szabad akaratában is, aki kis híján megöli dühében, amikor ezt közli is vele.
Naruto Uzumaki: Nos, a főszereplő a végére. A bajkeverő kölyök a történet folyamán lassan férfivé érik. Jelenleg persze még csak tizenhat-tizenhét éves, de már nagyságrendekkel komolyabb, mint eleinte, ami nem is csoda az őt ért hatásokat figyelve. Számos esetben harcolnia kell újonnan szerzett barátjaival, mégpedig életre-halálra. Ja, igen: mind a mai napig nem ölt meg senkit, pedig rengeteg harcon van túl, és pillanatnyilag a falu legerősebb harcosa, amiből következik, hogy a legerősebb ellenfelekkel is kerül szembe. Amint láthattuk, a világ, amiben él, meglehetősen kegyetlen. Megesküdött, hogy ezen változtatni fog, és békét hoz a világba. Az ő ereje az akaratában rejlik, amivel mindig jót akar tenni. Az akaratában, amivel szembeszáll a nálánál erősebb csapattársával, hogy megvédje azt önmagától; amivel kis híján megölt barátja vérébe markolva bosszút esküszik a nála szintén sokkal erősebb ellenfelének, hogy a végén még az ellenfelét mentse meg saját őrületétől; amivel a mestere gyilkosának szemébe mondja, hogy nem képes őt megölni, bármennyire szeretné; vagy éppen ötödször áll fel vert helyzetből, hogy bebizonyítsa, nem vesztes. Hogy miért rohangál narancssárga dzsekiben üvöltözve? Mert nem nindzsa. és nem is akar az lenni, ha ehhez kegyetlenné kell válnia.
Szándékosan nem ejtek szót a komolyabb csatákról, és a viszonylag jó rajzolásról. Nem vagyok rajzoló, nem vagyok katona. De ember vagyok. Érdekes karaktereket fedeztem fel a történetben, ezért követem továbbra is mind mangában, mind animében.
Amikor először hallottam róla, azt mondtam: "Na, megint egy baromság, majd megnézem, milyen, ha levonult a mánia." Úgy is volt, vártam másfél évet, és elkezdtem nézni a sorozatot, majd olvasni a képregényt. Találtam benne valamit, ami tetszett. Egyszerűen tetszik, úgyhogy csak figyelemmel követem, néha utánaolvasok dolgoknak, amik ezzel kapcsolatosak. Persze nem vagyok elfogult: nem tetszik, hogy az animét olyan szinten telenyomták a mangából kimaradt részletekkel, hogy lassan filler-túladagolásban fog kimúlni, és nem tetszik a túlzott hírverés sem körülötte. nem is lesz a kedvenc sorozatom, akármilyen jól is fejezik be. De ettől függetlenül a történet érdekes marad (számomra legalábbis).
Tudom, hogy senkinek nem keltettem fel az érdeklődését, és az előítéleteket sem töröltem el, de talán megmutattam egy kicsit más perspektívából egy roppantul elcsépelt dolgot. Köszönöm azoknak, akik végigolvasták.

Jó éjszakát mindenkinek!

Tisztelet a tollnak, mely az idő földjét szántja (ferdén)

Üdv!

Réges rég nem írtam, de csak most jött olyasmi, amiben érdemileg meg tudok nyilvánulni. Igen, unalmas történelmi okfejtés, ha nem szereti valaki, azt előre figyelmeztetem, mert nem szeretek másokat kínozni.
A lényeg a történelem meghamisítása. Vegyünk egy népszerű személyt (keresztény területeken): Hunyadi János, a középkori Magyarország zászlósura és kormányzója (eddig vitte szorgalmas munkával). Tyűha, de menő csávó... Az apja közkatona volt, (hacsak nem fattyúgyerek, mert ilyesmit is lehet hallani...), ő meg a király után a második ember. Legyen magyar! Meg román. Ja, meg szerb, mert Arany János (John Golden) így tudta. Hogy milyen hadjáratokat vezetett, arról az emberek többségének (nagyon helyesen), fogalma sincsen; de az azért beugrik, hogy délben harangoznak valamiért... Ja, persze, Nándorfehérvár... Ó, elnézést, Belgrád! Bocs, bocs, nem kívántam senkit megsérteni.
Volt vele ott egy prédikátor, Giovanni de Capistrano, aki septiben összerántott húszezer parasztot, és oldalba támadta az oszmán hadsereget. Ilyet mégiscsak egy magyar géniusz tud csak kivitelezni. Legyen hát Jani a neve, mint a haverjának. Megjegyzés: egy szót nem tudott magyarul életében, üldözte a szidókat (nem hajoltak meg a kereszténység előtt), és a parasztok csak pislogtak volna értelmesen, ha nem fordít neki valaki szép torokhangú ómagyar nyelvre. Na, de ki?!
Ó, igen! HYUNDAI... izé, na: HUNYADI MÁTYÁS (Matthias Corvinus, Matei Corvin, Matej Korvin, Král Mátej, Matyás Korvín, Mathija Korvin, Maciej Korwin, Mamuja... ki sem tudom olvasni cirill betűben, társai) Ő nem tartott igényt erre a sok névre, és, mintegy beintve az utókornak minden levelét úgy írta alá: Matthias rex. (Sajnálatos módon később lett egy második Mátyásunk is, a méltán gyűlölt Habsburg házból, így ezt a nevet a hivatalos történetírás szőnyeg alá söpörte, a köznép pedig a hivatalos dogmával tette ugyanezt, és továbbra is Mátyás királynak hívja.) Ő magyarnak vallotta magát, a román történetírás persze okosabb nála ismételten (okossági sorrend: román történetírás, Isten, Mátyás király). Hát hogy lenne már magyar, ha az apja román? Igen is, vegyük tudomásul, hogy ő volt a világtörténelem legnagyobb román királya.
Említést tehetnék még Petőfi Sándor (Alekszandr Petrovics) híres román költőről (aki az Alföld című versét lefordította románra, (vagy fordítva? kétlem...) ), aki ugyebár a közhiedelem szerint szerb származású, de immár egyértelmű, hogy szlovák, hiszen az apja orthodox vallású volt, és Szlovákián kívül orthodox vallású ország a földön sincs. Ne érdekeljen senkit, hogy a legfontosabb dolog számára a magyarsága volt. Véletlenül sem.
Jajj, ki ne hallott volna Ferenc Jóskáról (Francz Joseph). Igen, bazi nagy magyar uralkodó, akkora pofaszakállal, hogy róla nevezték el Európa legészakibb területét (a két ténynek csakis az abszolút humor érájában lehet összefüggése). Osztrák császár. Österreiches kaiser. Austrian emperor. Nem tekintendők az eredményei magyarnak, főként a magyar forradalom leverése után.
Az ő felesége egy bizonyos Erzsébet, népszerűbb nevén Sissi akinek gyönyörű szép, idilli élete volt (lányregény, szerencsétlen maga keresett a férjének szeretőket, nem igazán vonzotta a pompa, a férjéhez való első utazása során kétszer süllyed el a hajója 300 kilométeren, élete végén pedig gyengédel leszúrta egy anarchista Genfben (Geneva) ). Persze, NEM magyar.
Hol uralkodott az előző kettő? Wien (nem, nem Bécs, soha sem volt az.) Hol volt akkoriban magyarország megszállásának központja? Pozsonyban (Nem Bratislava, bármennyire is szép szláv hangzása van). És az erdélyi (Transsylvania) Magyaregregyből hogy a rossebbe lett Romana? Különös nekem ez a fordítás...

Vannak dolgok, amiket én nem tudok felfogni. Miért jó hazudni arról, ami megtörtént? Bármelyikőtök jobban érezné magát, ha az apja a nitroglicerin feltalálója, az anyja pedig volt miniszterelnöknő lenne, de közben ugyanaz a jó vagy rossz ember, mint egyébként? Miért fontos ez, kényszerünk van hazudni?

A román nép a havasalföldön és Moldvában megtelepedett pásztornép, a vlachok leszármazottja. Övék az a föld, mert senki más nem volt képes elviselni annak zordságát. Szívósabbak minden környező népnél. Évezredes elnyomás után száz-százötven éve megalakították saját királyságukat, felszabadulva az egyre agresszívabban terjeszkedő cári Oroszország vasmarka alól. Két világháborún át megfelelő diplomáciával a vereségükből is diadalt csikartak ki a végeredménynél. És legvégül volt bátorságuk letaszítani a trónról és kivégezni azt a diktátort, aki éveken keresztül zsarnokként rabolta ki őket, és luxusban élt, míg a népe nyomorgott a munka terhe alatt.

A szlovák nép a középkori Magyar Királyság érája alatt állt össze egy egységgé a honfoglalók által elpusztított Morva Birodalom és a cseh bevándorlók népéből. Nagyon szorgos népség, akik mindenféle munkát elvégeztek. A felvidék iparát ők és a szászok tartották életben. Télen mindenféle ipari munkát végeztek, nyáron még acsaládjukat is otthagyták, hogy az Alföldön arathassanak elég magas bérért, és eltarthassák gyermekeiket. A Habsburg-birodalom felbomlásával a rokon cseh néppel egyszerre (gondos szervezés után) kikiáltották függetlenségüket, és megőrizték a demokratikus állami berendezkedést, még a német megszállás árán is. Végigszenvedték, ami az elkövetkezendőötven évben Európa keleti felére nehezedett, és aztán békében elváltak Csehszlovákiától, máig a térség egyik legdinamikusabban fejlődő állama lettek.

A szerb nemzet a Balkán-félsziget egyik legrégebbi szláv népe. Kegyetlen szabadságharcokat vívtak, az Oszmán birodalom és Magyarország valamint a Habsburg-birodalom ellen (150 év? molyfing! nekik 400 jutott). Az eltelt évszázadok megerősítették őket. megőrizték vallásukat, és nemzeti énekmondóik örökítették tovább a nép fiainak hős tetteit, és a reményt, hogy egyszer újra szabad lesz szerbhon. És az is lett. Az új ország vérből született, és vérével véte meg magát a környező népektől. Amikor eljött a Nagy háború, büszkén dacolt a hatalmas birodalommal, amely északi szomszéda volt, és négy hosszú év alatt sem sikerült megtörni a szerb ellenállást. Egy nagy állam feje lett Szerbia, amelyet nem söpört el az első világháború, sőt, egy erőskezű vezető alatt a balkáni szlávokat egyesítve elég erős lett, hogy dacoljon magával a Szovjetúnióval is. A szerbek kitartóan harcoltak az állam fenntartásáért, és a mai napig az összes környező nép rettegi a szerb katonák haragját. A rettegés pedig tisztelet. Ez pedig sokat számít egy katonanemzetnél.

A magyar nemzetről nem kell sokat mesélnem. Tisztességesek voltak a fiai és leányai. Nagy emberek vezették őket, és nagy emberek szolgálták a királyokat. Európa pajzsa volt keletről és délről. Életben maradt a keresztények, az ortodoxok és az iszlám között. Életben maradt a feudálisok és a nomádok között. Életben maradt a szlávok, és a germánok között. Egyedi kultúrával, önálló állammal. Ezeregyszáz év nem hazudik. Élnünk kellett és élünk is. Védjük, amink van, minden eszközzel. Ezek vagyunk mi. Se többek, se kevesebbek.

Többnek akarsz látszani? Ettől leszel kevesebb.