Elfajzott világ

Üdv!

Nem hiszem, hogy a cím magyarázatot igényel. Nézzetek körül!
Látjátok, ahogy az alkohol kábulatában tántorognak az emberek? Néhányan csak bohócot csinálnak magukból, néhányan fizikailag bántalmazzák azokat, akiket védeniük kéne. Nem képesek többé boldogok lenni önként vállalt narkotikus állapotuk nélkül. Közben a szervezetük kétségbeesetten kiált, kiveti magából a mérget, de még így is marja, és évtizedek alatt el is pusztítja. Mindeközben el is vesz legalább egy évtizedet a bódult állapot, ami alatt alkothatnának, és szeretetet adhatnának a körülöttük lévőknek. nekik mégis inkább ez kell. Undorító.
És látjátok, ahogy azok, akik egy kis hatalomhoz jutnak, azonnal elkezdik kiforgatni mások zsebeit? A becsületüket készpénzre váltják, és nem képesek mértéket tartani. nekik nem elég a megélhetés, nem elég egy nyugodt, csendes élet, mesebeli gazdagságot akarnak. Hajtják magukat, amíg a szívroham el nem viszi őket. Ennyit ért. Emberek milliói pedig úgy nőnek fel, hogy az ő gazdagságukat tartják célnak, ami nélkül boldog sem lehet senki. Ilyen áron? Undorító.
Látjátok azt is, ahogy az alattuk lévők lopnak a megélhetésért. Mindenki. "Az átkos kommunizmus idején azt mondtuk: 'Lopnak itt mindent, ami mozdítható.'. Örömmel jelenthetem, ezen a problémán túlléptünk." (kópirályt: Fábri Sándor) Ez van, nincs más út. Robotolhatsz tizenhat órát naponta, magukra hagyhatod a gyerekeidet, hogy csak hétvégéken lásd őket; nem lesz elég. Hát csalj és lopj, ahol tudsz, vagy éhen halsz. Undorító.
Nézzétek, milyen (de)generáció készülődik munkába lépni! Boldogságra vágyik, és nem hajlandó érte dolgozni. Tizedéves egyetemisták, és huszonöt évesek, akik még életükben nem dolgoztak. Közben minden hétvégén buli, senkinek nincs beleszólása az életükbe, persze a számla nem az ő nevükre megy. Kihasználják mások szeretetét, és ülnek a nyakukon, amíg azoknak a gerince nem törik bele. Undorító.
Nézzétek, mit tettünk a szerelemmel! Maroknyi ember kétségbeesetten ragadja meg a neki kijelölt lény kezét, és szorítja magához, hogy megvédje ettől az őrülettől. A többiek "szabadok". bármikor hajlandóak összefeküdni bárkivel, aki felkelti az érdeklődésüket, mint az állatok. Vagy megházasodnak érdekből, ugyan minek is szenvednének érzésekkel, csakis anyagilag van értelme a házasságnak. Aztán megdöglenek ötven év múlva, és egy gránittömb marad az összes vagyonukból, amiből ötszáz év múlva remek épületkő lesz majd. Nem képesek bízni a másik nemben, ezért a sajátjuk felé fordulnak. Ez nem normális. Ha az lenne, képesek lennének szaporodni. Szerelemre szinte senkinek nincs többé szüksége. Undorító.
Nézzetek túl egy kicsit a betontengeren, amiben éltek, amíg zöldet nem láttok! De hisz érzitek! A hó egy hét alatt elolvad, akármilyen vastag legyen. Tízezer faktoros napolajatok ellenére is leégtek délben, hatszor egy nyáron. A folyók vize, amikből száz éve még biztonságos volt az ivás, bűzös méreg, semmi más, a hal is menekül belőle. A városokban megfojt a köd, ami tiszta vízpára lenne nélkülünk. Fogy a hal, pusztul a talaj, szárad a szavanna, fogy az erdő... "We kill the world." (Boney M)
Ijesztő, ugye? Példátlan, romlott világban élünk. Ennél rosszabb sosem volt. Ugye? NEM! A helyzet az, hogy mindig ilyen volt. Mesélek egy kicsit, mi volt több, mint ezerötszáz évvel ezelőtt. A helyszínünk a Római birodalom, legyen mondjuk Pannonia (nagyjából a mai Dunántúl), hogy helyben legyünk. időpont: az V. szd. eleje. A provincia, ahogy az egész római birodalom, egy nagy káosz. Az emberek vedelnek, mint a gödény, a vezetők lopnak és korrumpálhatóak, a közerkölcsök a béka feneke alatt, rablóbandák járják a környéket, akik lusták dolgozni, ezért inkább el eszik mástól, ami kell. Tőlünk délre már nincs miből hajót építeni, kiirtották az összes cédrust, a hajó nagyobb hasznot ígért, mint az erdő, az erdővel pedig eltűnt a talaj is, és maradtak a mediterráneum gyönyörű fehér sziklái. Bár nincsenek feljegyzéseink róla, valószínűleg ugyanígy nézett ki a nagy Babiloni birodalom is, mielőtt elpusztította egy szomszéda. Így hullt szét a Szovjetunió, vagy a spanyol gyarmatbirodalom is. Széthullott valami, a REND. Ez tartja az emberek életét kordában, ettől lesz valami működőképes. Amint ez megszűnik, elkorcsosulnak az emberek a természetellenes környezetben, amit önhittségükben emeltek. Ekkor jön egy kőkorszaki szellemi szinten álló horda (hunok, germánok, amoriták, afgánok), és elpusztítja, és a maga képére, természetközelire formálja világot, hogy kezdődjön minden elölről; mert idővel ők is elkezdik keresni a kényelmet, ami elkorcsosuláshoz vezet.
Hiába hoztuk léte több ezer éve a hivatást, amely figyeli elmúlt koraink hibáit, nem tanulunk belőlük. Azt hisszük, mi okosabbak vagyunk, vagy azt, hogy mindez egy fejlődés része. Nem. "Csak toporgunk, csak toporgunk, csak toporgunk, csak toporgunk csak top..." (Milan hadnagy, Magas szőke férfi felemás cipőben). A történelem ismétli önmagát, kimutathatóan ciklikus. De "A világon semmi sem tart örökké." (falfirka Pompei-ből). Mert szaporodunk. Fogynak az erőforrások, amiket felélhetünk. Nem sok ciklust bírunk már ki. Lassan megfulladunk a saját szemetünkben. De én ezt már nem érem meg. És utódokat sem fogok hagyni, hogy kitegyem őket ennek. A természet túléli. Földanya erősebb. Lehet, hogy gerincesek nélkül, de tovább fog folytatódni a földi élet. Metropoliszaink romjain fognak futkározni az új fajok. Talán lesz köztük még egy olyan ostoba, mint az emberiség. Kétséges.
Uff, én beszéltem, Szeretet és béke!

Tisztelet a tollnak, mely az idő földjét szántja (ferdén)

Üdv!

Réges rég nem írtam, de csak most jött olyasmi, amiben érdemileg meg tudok nyilvánulni. Igen, unalmas történelmi okfejtés, ha nem szereti valaki, azt előre figyelmeztetem, mert nem szeretek másokat kínozni.
A lényeg a történelem meghamisítása. Vegyünk egy népszerű személyt (keresztény területeken): Hunyadi János, a középkori Magyarország zászlósura és kormányzója (eddig vitte szorgalmas munkával). Tyűha, de menő csávó... Az apja közkatona volt, (hacsak nem fattyúgyerek, mert ilyesmit is lehet hallani...), ő meg a király után a második ember. Legyen magyar! Meg román. Ja, meg szerb, mert Arany János (John Golden) így tudta. Hogy milyen hadjáratokat vezetett, arról az emberek többségének (nagyon helyesen), fogalma sincsen; de az azért beugrik, hogy délben harangoznak valamiért... Ja, persze, Nándorfehérvár... Ó, elnézést, Belgrád! Bocs, bocs, nem kívántam senkit megsérteni.
Volt vele ott egy prédikátor, Giovanni de Capistrano, aki septiben összerántott húszezer parasztot, és oldalba támadta az oszmán hadsereget. Ilyet mégiscsak egy magyar géniusz tud csak kivitelezni. Legyen hát Jani a neve, mint a haverjának. Megjegyzés: egy szót nem tudott magyarul életében, üldözte a szidókat (nem hajoltak meg a kereszténység előtt), és a parasztok csak pislogtak volna értelmesen, ha nem fordít neki valaki szép torokhangú ómagyar nyelvre. Na, de ki?!
Ó, igen! HYUNDAI... izé, na: HUNYADI MÁTYÁS (Matthias Corvinus, Matei Corvin, Matej Korvin, Král Mátej, Matyás Korvín, Mathija Korvin, Maciej Korwin, Mamuja... ki sem tudom olvasni cirill betűben, társai) Ő nem tartott igényt erre a sok névre, és, mintegy beintve az utókornak minden levelét úgy írta alá: Matthias rex. (Sajnálatos módon később lett egy második Mátyásunk is, a méltán gyűlölt Habsburg házból, így ezt a nevet a hivatalos történetírás szőnyeg alá söpörte, a köznép pedig a hivatalos dogmával tette ugyanezt, és továbbra is Mátyás királynak hívja.) Ő magyarnak vallotta magát, a román történetírás persze okosabb nála ismételten (okossági sorrend: román történetírás, Isten, Mátyás király). Hát hogy lenne már magyar, ha az apja román? Igen is, vegyük tudomásul, hogy ő volt a világtörténelem legnagyobb román királya.
Említést tehetnék még Petőfi Sándor (Alekszandr Petrovics) híres román költőről (aki az Alföld című versét lefordította románra, (vagy fordítva? kétlem...) ), aki ugyebár a közhiedelem szerint szerb származású, de immár egyértelmű, hogy szlovák, hiszen az apja orthodox vallású volt, és Szlovákián kívül orthodox vallású ország a földön sincs. Ne érdekeljen senkit, hogy a legfontosabb dolog számára a magyarsága volt. Véletlenül sem.
Jajj, ki ne hallott volna Ferenc Jóskáról (Francz Joseph). Igen, bazi nagy magyar uralkodó, akkora pofaszakállal, hogy róla nevezték el Európa legészakibb területét (a két ténynek csakis az abszolút humor érájában lehet összefüggése). Osztrák császár. Österreiches kaiser. Austrian emperor. Nem tekintendők az eredményei magyarnak, főként a magyar forradalom leverése után.
Az ő felesége egy bizonyos Erzsébet, népszerűbb nevén Sissi akinek gyönyörű szép, idilli élete volt (lányregény, szerencsétlen maga keresett a férjének szeretőket, nem igazán vonzotta a pompa, a férjéhez való első utazása során kétszer süllyed el a hajója 300 kilométeren, élete végén pedig gyengédel leszúrta egy anarchista Genfben (Geneva) ). Persze, NEM magyar.
Hol uralkodott az előző kettő? Wien (nem, nem Bécs, soha sem volt az.) Hol volt akkoriban magyarország megszállásának központja? Pozsonyban (Nem Bratislava, bármennyire is szép szláv hangzása van). És az erdélyi (Transsylvania) Magyaregregyből hogy a rossebbe lett Romana? Különös nekem ez a fordítás...

Vannak dolgok, amiket én nem tudok felfogni. Miért jó hazudni arról, ami megtörtént? Bármelyikőtök jobban érezné magát, ha az apja a nitroglicerin feltalálója, az anyja pedig volt miniszterelnöknő lenne, de közben ugyanaz a jó vagy rossz ember, mint egyébként? Miért fontos ez, kényszerünk van hazudni?

A román nép a havasalföldön és Moldvában megtelepedett pásztornép, a vlachok leszármazottja. Övék az a föld, mert senki más nem volt képes elviselni annak zordságát. Szívósabbak minden környező népnél. Évezredes elnyomás után száz-százötven éve megalakították saját királyságukat, felszabadulva az egyre agresszívabban terjeszkedő cári Oroszország vasmarka alól. Két világháborún át megfelelő diplomáciával a vereségükből is diadalt csikartak ki a végeredménynél. És legvégül volt bátorságuk letaszítani a trónról és kivégezni azt a diktátort, aki éveken keresztül zsarnokként rabolta ki őket, és luxusban élt, míg a népe nyomorgott a munka terhe alatt.

A szlovák nép a középkori Magyar Királyság érája alatt állt össze egy egységgé a honfoglalók által elpusztított Morva Birodalom és a cseh bevándorlók népéből. Nagyon szorgos népség, akik mindenféle munkát elvégeztek. A felvidék iparát ők és a szászok tartották életben. Télen mindenféle ipari munkát végeztek, nyáron még acsaládjukat is otthagyták, hogy az Alföldön arathassanak elég magas bérért, és eltarthassák gyermekeiket. A Habsburg-birodalom felbomlásával a rokon cseh néppel egyszerre (gondos szervezés után) kikiáltották függetlenségüket, és megőrizték a demokratikus állami berendezkedést, még a német megszállás árán is. Végigszenvedték, ami az elkövetkezendőötven évben Európa keleti felére nehezedett, és aztán békében elváltak Csehszlovákiától, máig a térség egyik legdinamikusabban fejlődő állama lettek.

A szerb nemzet a Balkán-félsziget egyik legrégebbi szláv népe. Kegyetlen szabadságharcokat vívtak, az Oszmán birodalom és Magyarország valamint a Habsburg-birodalom ellen (150 év? molyfing! nekik 400 jutott). Az eltelt évszázadok megerősítették őket. megőrizték vallásukat, és nemzeti énekmondóik örökítették tovább a nép fiainak hős tetteit, és a reményt, hogy egyszer újra szabad lesz szerbhon. És az is lett. Az új ország vérből született, és vérével véte meg magát a környező népektől. Amikor eljött a Nagy háború, büszkén dacolt a hatalmas birodalommal, amely északi szomszéda volt, és négy hosszú év alatt sem sikerült megtörni a szerb ellenállást. Egy nagy állam feje lett Szerbia, amelyet nem söpört el az első világháború, sőt, egy erőskezű vezető alatt a balkáni szlávokat egyesítve elég erős lett, hogy dacoljon magával a Szovjetúnióval is. A szerbek kitartóan harcoltak az állam fenntartásáért, és a mai napig az összes környező nép rettegi a szerb katonák haragját. A rettegés pedig tisztelet. Ez pedig sokat számít egy katonanemzetnél.

A magyar nemzetről nem kell sokat mesélnem. Tisztességesek voltak a fiai és leányai. Nagy emberek vezették őket, és nagy emberek szolgálták a királyokat. Európa pajzsa volt keletről és délről. Életben maradt a keresztények, az ortodoxok és az iszlám között. Életben maradt a feudálisok és a nomádok között. Életben maradt a szlávok, és a germánok között. Egyedi kultúrával, önálló állammal. Ezeregyszáz év nem hazudik. Élnünk kellett és élünk is. Védjük, amink van, minden eszközzel. Ezek vagyunk mi. Se többek, se kevesebbek.

Többnek akarsz látszani? Ettől leszel kevesebb.