Pogány és szent

Üdv!

Nincs koncepcióm, hogy mit fogok most írni, a cím is ex has eredetű, egy nagyon kedves barátom egy tegnap esti gondolatából származik, ami nagyon megragadott.
A szünet nem éppen úgy telik a családom számára eddig, ahogy terveztük, de akikért aggódom, látszólag egyre jobban vannak, idővel bizonyára én is úgy leszek, ha nem, hát hamarabb szabadulok. :D (Megtévesztő a gyengesége miatt, de ez egy vicc volt. XD) Ha valaki a részletekre kíváncsi, Zéta blogján megtalálja a választ. :)
Karácsony, karácsony... sokat lehetne írni erről is, de úgy gondolom, mindenki egy kicsit el van telve már az ünneptől. Annyit azért elmondanék, hogy egy fa kivágása nélkül, néhány ágának kevssé fájdalmas elcsenésével is csodálatos karácsonyi hangulat állhat elő, idehaza leteszteltük, immár többször is. ;) Ne öljétek a fákat, legalább rituális okból ne, így is gyorsabban fogynak, mint azt megengedhetnénk magunknak. Védd a fákat (egyél hódot!; ha még valaki nem futott volna össze ezzel a nagyszerű viccel. :D).
El is felejtettem elnézést kérni a hosszú szünetért. :) Ne haragudjatok, indulatoktól és unalmas napoktól zsúfolt időszakom volt. Én ugyan még életemben nem unatkoztam egy pillanatig sem, de szerintem ti sok elfoglaltságomat unalmasnak találnátok, ezért inkább nem untatlak titeket vele.
Talán eggyel mégis, mert eléggé elgondolkodtatott. Nemrégiben önimádat vádja ért a blogom miatt, már csak ezért is esedékes volt egy hosszabb szünetet tartani; habár a vádlómnak szerintem mindegy; inkább annak örülne, ha abbahagynám, de leginkább annak, ha felakasztanám magam, ahogy ezt közölte is velem. :D Félelmetes, egyes emberek miket nem képesek a másik fejéhez vágni, ha úgy érzik, sérül a becsületük, vagy alaptalanul vádolják őket. Azt hiszem, minden embernek megvan a maga "ingerzónája" (nem hiszem, hogy létezik ez a kifejezés, innentől az emberi jellem azon részére fogom használni, ahol legkönnyebb felbosszantani valakit); és én nagyon csúnyán belenyúltam az övébe, meg kell hagyni, tudatosan, ugyanis ő is ezt tette az enyémmel (azt hiszem, minden visszatérő olvasóm tudja, nálam ez mit jelent ;) ). Furcsa dolog tud lenni a konfliktus. A következmények nagyon könnyen túlhaladják az elszenvedett sérelem mértékét. Ha nem torkollik maradandó sérülésbe, azt kell mondjam, egészséges dolognak tartom két ember közt. De meglepően könnyű maradandó sérüléseket okozni akár olyanoknak is, akiket nagyon jól ismerünk, akár szándék nélkül is. Ezért mindenkit fokozottan óva intenék mindenféle emberi konfliktustól. Nem kívánok álszent lenni, van, amikor szükségesnek tartom, vagy egyszerűen csak nem mérlegelem a szükségességét (ebben az esetben például, ha csak az említett személy és a magam viszonyát nézem, egyértelműen én voltam az agresszor), de azt hiszem, van egy határ, ahol illik megállni. Azt hiszem. Mint mindig, most sem vagyok biztos. :)
Nézeteltérések mindig voltak és lesznek. Mint a pogány és a szent között. Más az életmód, sokszor mások a célok. De, tudják úgy igazítani az életüket, hogy ne zavarják egymást. Megkímélik egymást a másik jelenlététől, ha tudják, hogy az zavaró lenne. Néhány ember közt a béke csak úgy biztosítható, ha nem találkoznak egymással. Erre mostanában kénytelen vagyok rádöbbenni. Mégis... Mind emberek vagyunk. Láthatatlan kötelékek kötnek minket össze. Vannak közös céljaink. És én... nyugodtan hajtom álomra a fejem minden este betegen is, amikor tudom, hogy egy szent és egy pogány egyszerre imádkozik az egészségemért. :)

Szeretet és béke... barátaim. :)

Csimpánzbanda

Üdv mindenkinek!



Elnézést a hosszú kihagyásért, higgyétek el, vagy hatszor kezdtem bele bejegyzésírásba, de egyszerűen egyik sem felelt meg az ízlésemnek, (és egy alkalommal erre túl későn jöttem rá; lásd: 'Törölt bejegyzés') inkább eltöröltem őket a világ színéről. Higgyetek nekem ismét: jobban jártatok, hogy nem olvastatok bele akkori zavaros gondolataimba. ;)
Nem fogok sokat írni, de ígérem, nem okozom csalódást, marad a régi önző, antiszociális Atomnyul, aki néha nagyon furcsa dolgokat képes figyelni érdeklődéssel. ;-) (Általánosos koromban erre azt mondtam: értelmes élet után kutatok a földön.)
A mai témám: emberi bőrbe bújt majmok. Sokat járok busszal (napi négy óra hozzávetőleg), de többnyire ez a "hajnalban jövök, este megyek" kategória, mindkét alkalommal inkább alszanak az emberek, beleértve engem is. De sajnálatos módon múltkoriban rákényszerültem több alkalommal is, hogy nap közben utazzak (nem olyan pokoli kín, tudom...), és kénytelen voltam szembesülni egy olyan emberi réteggel, akiknek a létezését legszívesebben tagadnám, bár nem tehetem, sőt, kénytelen vagyok elismerni, hogy ugyanakkora vagy akár több létjogosultságuk van, mint nekem.
Furcsa lények. Alapjába véve felhőtlen a természetük. Amint az első hűvös fuvallat megcsapja őket, felveszik a kabátjukat, és nem cserélik le egész télen, amíg a tavasz le nem kényszeríti róluk. (Valószínűsítem, hogy ez olyasmi lehet, mint az ezüsthátú gorilla szőrzete...) Legalább hármas csoportokban járnak, fiúk, lányok egyaránt, bár a hím egyedek jóval szembetűnőbbek, harsányabbak. Általában a sovány testalkat jellemzi őket. Lázadók, talán született lázadók, nem foglalkoznak az őket körülvevő világ szabályaival, probléma nélkül üvöltenek nyolcvan-kilencven decibel körüli hangerővel. Kicsit visszatérve a külső megjelenésükre: minden a feltűnésről szól. A zenei beállítottságban azonban meglepően puritán az ízlésük: nem igényelnek dallami változatosságot, a zene fő értéke a szemükben a feltűnő öltözködés, elvégre miért is lenne ilyesminek bármi köze a hangokhoz... Mindegy, hogy fém szegecsek, színkavalkád a ruhán és a kültakarón, a lényeg, hogy látsszon, feltűnjön. Az életkor tizenkettő és harminc közé tehető.
Ami igazán érdekessé teszi őket a számomra, az az egymással szembeni viselkedésük. Agresszív. De csak egy korlátolt mértékben. Nem hangzik el három mondat sértés nélkül. Idézek:

"Mi van b*zi?"
"Kussoljá má'! Hogy kerűsz ide?"
"Lógok vazeg... Megint gányok az óráim, leléptem."
*általános derültség*
"Aztán veled, köcsög?"
"Ááá, de keménykedsz!!"

Mintha állandó hierarchia-harc zajlana. Senki nem mutat gyengeséget, néha csodálom, hogy hogy bírják a levegő kieresztése nélkül. Rendben, valószínűleg egy keményebb világból jönnek, mint én. De ami engem zavar, az nem ez a verbális agresszió. Itt jön a számomra különös fordulat: mint tettlegességre kerülne a sor, az egész játékká minősül vissza. A lökdösődés a legtöbb, ameddig elmennek, márpedig ezt minden épeszű embernek (hímneműnek legalábbis) ki kéne nőnie alsó tagozatban. Az elhangzott sértések negyedéért képes lennék valakit pofán vágni... Ilyen könnyű élettel, amit én éltem eddig, nem tudom, jogom van-e szidni őket. De, amit látok... gyengék. Az egyetlen valamire való tudásuk a nagyotmondás. Vékonyak, fizikailag gyengék, és nem úgy néznek ki, mint aki neki tud állni (vagy ülni), és tizenkét órát végigdolgoz heti öt-hat alkalommal, zokszó nélkül. És most vannak csúcsformában (bár máris szenvedélyesen és igen nagy sikerrel kutatják a módokat, amikkel pusztíthatják belső szerveiket). Csúnya dolog a lenézés, legalább annyira, mint az előítélet, de ezt érzem, valahányszor rájuk nézek.
Tisztában vagyok vele, hogy nem ebben a világban élek, de ezt mégiscsak furcsának tartom. Sokan mondták, hogy nem tudom felvenni ennek a világnak a ritmusát. Mi a fenének keménykedik valaki, aki nem mer/akar ütni? Miért van olyan nagyra magával, ha ennyire gyáva? Ja, igen, és a kedvencem! Hova tűnnek ezek a szájhősök, miután munkába álltak?
Őszinte érdeklődéssel várom, mi lesz velük. Figyelni fogom a saját (de)generációm felnövekedését, és köztük lesznek ők is. Kíváncsi vagyok, vajon negyvenévesen is ott fognak-e ordibálni a busz végében ilyen mérhetetlen trágársággal, vagy hogy ötvenévesen, három sérvvel a hátukban is a lökdösődés lesz-e a legjobb hobbijuk.
Minden éremnek három oldala van (a perem is egy, nemde? :D), ők bizonyára még megvetőbben nyilatkoznának rólam, aki a hátuk mögött beszél róluk; és nem mondja ezt a szemükbe minden indok nélkül, puszta kedvtelésből és bátorság-bizonygatásból. Talán... Nekik van igazuk. :) Talán egyszer én is ilyen leszek. Majd eldől... Addig is, "Megyek az út másik felén!" (Még ha Gyuszi bácsi nem is ezt a verziót énekli.)

Szeretet és béke! Szép napokat kívánok mindenkinek. :)

A farkas napnyugta után (Félbehagyott versike)

A hosszú alkony véget ért
Hold ezüstje süt le rád.
Csendes hangja még elér:
"Hajnalod el sem jön talán..."

Nem hiányzik a heve,
Dideregni akarok,
Bár a tüzet sosem féltem,
Felgyulladni nem fogok.

Bolond várja a nap melegét,
Ha más földrészekre ragyog,
Feletted már sötét az ég,
Ha keresnéd, a Hold van ott.

Megbűvöl a Hold fénye is,
Földöntúli ezüstvilág,
Ha a szava nem hamis,
Meghallgattatott az imád.

Hát öleld át a hűvös éjt most,
Hogyha otthont az ad,
Nincs ok, hogy miért épp most,
Célod már ez marad.

Hisz te farkasnak születtél,
Légy férfi, ha nem is alfa,
Mindig csak a Holdra üvöltsél,
Hirdessed csak: itt a bal...

Kreatív blogger díj

Üdv!

Kaptam egy kitüntető díjat Fekete Hercegnőtől, de sajnos csak most szedtem össze magam annyira, hogy blogra is írjak, ezt megköszönjem, továbbadjam, és természetesen írjak hét ad-hoc dolgot magamról, hátha érdekel valakit. XD Kezdjük akkor utóbbival.

I. Imádom a római számokat. Gyönyörűek. Lehet, hogy használhatatlanná válnak nagyobb mennyiségek és törtek esetében, de nem hiszek benne, hogy egy normális civilizációnak a mindennapokban szüksége lehet ilyen nagy mennyiségekre.
II. Antiszociális vagyok (rá nem jöttetek volna az eddigi bejegyzésekből, ugye? XD), mégis a véleményem szerint a legszomorúbb dolgok a magányhoz kapcsolódnak. De azt sem tartom jó dolognak, ha egy hétköznapi embernek ötven "barátja" van.
III. Boldog vagyok, ha a választott hivatásomat gyakorolhatom, és nagyban fogok törekedni rá, hogy ebben tudjak elhelyezkedni, persze nem bármi áron. A munka sosem fontosabb az életnél.
IV. Azért gyűlölöm az önzést, az minden emberi gonoszság forrása. Ha valaki önzés nélkül gonosz, az elmebeteg, és szánandó.
V. Egész héten egy három méter hosszú, és legszélesebb pontján fél méter széles törmelékhalomról kapirgáltam le a földet, amiről ma tudtam meg, hogy egy elhordott fal maradványa, aminek a másik, viszonylag ép felét kedves kollégáim közben megtalálták már. Ez a dolog akkor is igazolta volna önmagam számára az erőfeszítéseimet, ha nem fizettek volna érte semmit.
VI. Még mindig jobban szeretem a mountain bike-omat a fekvőbiciklimnél, egyszerűen jobban érzem magam a nyergében, attól függetlenül, hogy nincs az az isten, hogy túrára elinduljak vele.
VII. Egy regényt írok az általános iskolás ballagásom óta, és a fenének nem tudom befejezni, pedig egyre közelebb járok hozzá. :)

A kreatív blogger díjat Shirayukinak továbbítom, aki a lehető legmeglepőbb dolgokat tudja megragadni kalandos életéből blogjában, Pucca-mentalitással lereagálva őket :D : http://shirayuki.blogol.hu/

Kis Zéta

Üdv!

Nos, a fejemre továbbra is hullik a novemberi eső, de "Még élek, hát nincs itt semmi baj!". Szóval alapvetően jól érzem magam, a tegnapi napomról fogok nektek mesélni, ha végigolvastok. ;)
Apám egy túrára invitált kicsit ugyan eszméletemen kívül (Másfél-két óra alvás nem mindig elég), de nekivágtam az útnak. A bringám mostanra túllépte a használható kategóriát, és immár "jó" minősítést kapott tőlem. Bár az eddigi kísérletezések és egyedi adottságai folytán kénytelen voltam átkeresztelni "Fáni-ról (amit a lengő orra miatt kapott) Vas-ra (a Vas című film lényege: öt perc üvöltözés, fenyegetés, aztán fél óra száguldás a nyeregben). Bár inkább a Trigun Eszeveszett Wash-ára hasonlít modorában és szeszélyeiben. De kezdjük megszokni egymást, és egyre jobban haladok vele. Az első hetvenöt kilométer egy álom volt. Sík terep (Mohácson mi a rosseb lenne egyéb?! Történelmi tény, hogy százezer ember ott elfér.) Aztán egy dombosabb vidék következett, de a Mecsekhez közel mi mást is várjon az ember. A lábamat mindenesetre már éreztem, amikor egyetemi városomat megpillantva felzendülhetett torkomból az "Uránváros" című átiratom borzasztóan hamis verzióban.
Egy komolyabb pihenő következett Aranyosfodorkánál, akit még virtuálisan is alig ismertem, de nagyon pozitív hatást tett rám. Tapasztalatom szerint akinek a nappalija tele van könyvekkel, az udvara pedig virágokkal, jó ember szokott lenni. Aztán irány a csúcs, ahol egy elég nagy kudarcélményem volt. Nem elég, hogy eltévedünk két kilométerre, mert nem vagyok hajlandó tíz métert visszafordulni egy tábláért, de még csak meg sem tudtam mászni a célpontot, az utolsó háromszáz méteren lefordultam a bringámról és kénytelen voltam tolni... Ez van, kezdem megszokni a helyem.
Valami szép kilátást vártam, erre egy nagy adag bozót vesz körbe egy szocreál épületet. Talán okosabb lett volna, ha a szabadságszobornál állunk meg. Ennek ellenére nem bánom hogy apám visszafordított. Legalább felmentünk.A Domborzat ezután hegyvidékire váltott, komoly vigaszt nyújtott, hogy ennek a legtetejéről indultunk, már miután megmásztuk a Kis Tubes-t (kicsi egy nagy fenét! XD ). Komlóig hullámzott a táj, mint a sinusgörbe, de a komlói magaslat megmászása után... Magam sem akartam elhinni, de egy egyenletes lejtő. Aztán elmentünk a Szászvár tábla mellett... nehéz leírni, mit jelent ez. Még nem Tolna megye, de innen ismerem az utat hazafele. Aztán a Tolna megye tábla, (Mint Besenyő Istvántól tudjuk: nem megy.) ami biztosítja, hogy bárhol látod, három órányi távolságban vagy az otthonodtól. :) Itthon lenni, pedig mindig jó, különösen, ha beleszámítjuk a finom ennivalót, az érdekes bronzmeccset, és a barátaimat MSN-en. (Nameg Kázmérkát, a tündéri új macskánkat. :D )
Így hát jó volt hazaérkezni, de egy felejthetetlen élmény volt a túra. És kezdem megszokni a rekumbensemet... Már rég tisztában voltam vele, hogy ezzel érdemes túrárára menni, ha a partnered is rekus. Igazából csodálom magam, hogy Horvátországot kibírtam mellette, látva, hogy már most mire vagyok képes. Egy ideig nem megyek vissza a hegyekbe, mert most csúnyán megsértettem őket néhány megjegyzésemmel, legközelebb is áldozatot mutatok be a mecsek isteneinek. XD összességében a túra arról szólt, hogy edzzünk egy jó adagot, én pedig bontogassam szárnyaim egy fekvőbiciklin. örömmel jelentem, Kis Zéta egyre magabiztosabb.

November rain

Üdv!

Ha valakit érdekel az elmúlt két hetem hangulata, megosztom veletek. Angolul nem tudók számára a videó alatt engedély nélküli (de nonprofit), saját fordítás. A dal unalmas, a szöveg egyszerű, a fordítás pocsék; én pedig sokat hibázok. Legyetek szívesek, nézzétek el ezeket nekem.



Guns n’ roses: Novemberi eső

Ha a szemedbe nézek,
Látom, a szerelem elapadt.
De édes, tudom te is ezt érzed,
Ha a karomban tartalak.
Mert nem örök itt semmi,
És tudjuk, a szív fordul, ha itt az idő,
És nehéz a gyertyát megtartani,
Ha hull a novemberi eső.

Már oly réges-régóta csináljuk,
Csak, hogy elüssük az időt.
De szerelmek jönnek és mennek,
És nem is tudjuk, ki idézte ezt elő.
Elsétálni…
Bár egy kis időnk lenne,
Mindent rendbe tenne,
És ha a zűrzavar végre békén hagy,
Tudnám, hogy még az enyém vagy,
Csak az enyém…
Ha én kellek s nem a tagadás,
Ne húzd ismétléssel az időt,
Mert így nem vár rám más,
Csak a hideg novemberi eső…

Talán csak idő kell… magadban,
Talán csak idő kell… magányosan,
Mindenkinek idő kell… magukban,
Te nem tudod, de idő kell… magányosan.
Tudom, nehéz nyitva tartani a szívedet,
Ha ellenségnek látszik a jó barát,
De ha meggyógyítanád összetört szívemet,
Az idő sem szórná rád varázsát.

Néha nekem is idő kell… magamban,
Néha nekem is idő kell… magányosan,
Mindenkinek idő kell… magukban,
Te nem tudod, de nekem idő kell… magányosan.

És ha elül végre a félelmed,
És az árnyék még megmarad,
Tudom, feléledhet szerelmed,
Ha ellenség már nem marad.
Hát ne érdekeljen a sötétség,
Az utunk nem veszik el sohasem,
Mert semmi sem tart örökké,
A hideg novemberi eső sem…

(Nem érzed, hogy kéne valaki,
Nem érzed, hogy kéne egy ember,
Mindenkinek kell valaki,
Egyedül nem leszel,
Egyedül nem leszel.)


Node, minden jó, ha jó a vége, szóval vidámabb dallamot is bocsátok közétek, hogy véletlenül se legyetek lehangoltak. (Riyu Kosaka: Love, shine, azaz, "Szerelem, ragyogj!", de nincs az az isten, hogy ezt is lefordítsam nektek japánról. :) )



Szeretet és béke! ;)

"Ha kommentelsz ide..."

Üdv!

Ez egy interneten körbevándorló érdekesség. A kedvesemnél láttam, és mivel válaszolt nekem, kötelességem folytatni a láncot. A lényeg. Ha ide kommentelsz, akkor:
- Írok egy teljesen ad hoc dolgot, ami eszembe jut rólad.
- Megmondom, milyen zene, és melyik film jut eszembe rólad.
- Megmondom, milyen illat jut eszembe rólad.
- Mondok valamit, amit csak te és én értünk meg.
- Elmondom az első emlékem rólad.
- Megmondom, milyen állat jut eszembe rólad.
- Kérdezek valamit tőled, amit már régóta szeretnék tudni.
- Megmondom, mi a kedvenc dolgom veled kapcsolatban.
- Elmondom, szerintem hogyan végeznél az áldozataiddal sorozatgyilkosként.
- Megkérlek, hogy szállj be a játékba, és te is tedd ki a blogodra.