Sz. O. P. Á. S.-kampány

Üdv mindenkinek! Heil, elvtársaim!

Mi, a Szocialista Orientalista Polgári Állami Sereg vagyunk azok, akik megmentik a hazát! Igen, mi képesek vagyunk rá, újult erővel, radikális váltással, Isten nevében, szigorú ateizmussal! Kétezer százalékos munkahelyszám-növekedés! Minden zsidót kefekötő munkára kényszerítünk, hiszünk a vallásszabadságban, és a katolicizmus felsőbbrendűségében! Az Európai Unió rövidesen átállhat a forintra, és hadat üzenünk a Független Államok Közösségének! Le Trianonnal, éljen Rákosi! Mérsékeltek maradunk, törődünk a gyengékkel és elesettekkel, és megvédjük a nemzetiségeket! Ingyenes egyetemi oktatás! Rendőrök egy év szolgálat után nyugdíjba mehetnek, és három sünt kapnak a végkielégítés mellé háziállatnak! Megtartjuk a szabad gyülekezés jogát, és kartácságyúval lövetjük szét a destruktív csőcselékeket! A közerkölcsök védelmében Kovit és Kiszel Tündét kivégezzük (állami vagyonelkobzással, természetesen)! Eltöröljük a vagyoni különbségeket, a vámokat, az adókat, és az elmosogatott tányérokat is! Mi hiszünk egy boldogabb, szebb jövőben. Nem, nem akarunk semmit. Nincs szükségünk autóra, fizetésre, lemondunk minden vagyonunkról, és a családunkat is a Dunába lövetjük, hogy jobban tudjunk koncentrálni az ország ügyeire.
De! Óvakodjon mindenki fő riválisainktól az Anarhoszindikalista Néppárti Demokrata Rabszolgatartó Istenfélő Segítség Királyi Alakulatától (ANDRISKA)! Lopnak, csalnak, hazudnak, és néha a bútor kárpitjába fújják az orrunkat! A miniszterelnök-jelöltjük tízéves gyermekként rendszeresen zaklatta a szomszédban lakó nyugdíjasokat, nitroglicerinnel megsemmisítette a másik szomszédban lakó németajkú családot, és kutyákat feszített keresztre. Titokban a szomszéd szláv népekkel és a franciákkal tárgyalnak Magyarország újrafelosztásáról! Hazaárulók! A nép ellenségei! Mocsadék gennyzsákok!
De minket a szeretet vezérel. Tehát, jövő hét szerdán ön is szavazzon Kinő Benőre, A Sz.O.P.Á.S. képviselőjére, egy boldogabb, tisztább, szebb jövőért! De komolyan ám! Lécci, lécci, lécci! Különben fejbe lőjük magunkat! Ugye nem akarja, hogy az ön lelkén száradjon? De? Ja, akkor bocs...

Munka, Otthon, Család, Oktatás, Közteherviselés (MOCSOK-program)! Osztag, Hadtest, Isten, Haza! Béke!

Tudjátok, kedves olvasóim, kezdem megérteni azon történelmi korok embereinek gondolkozását, amelyek a politikai szélsőségek felé sodorták a világot. Akik a legjobban siránkoznak a szélsőség megerősödésén, azok az elsődleges felelősek. Nem kampányolok, nem érvelek. Csak tele van a túrabakancsom. Így vágok neki életem első szavazásának. "Köszönjük néked, Rákosi elvtárs!"

Na, hogy a feszültséget oldjam, egy vicc a végére:

Rákosi elvtárs autója véletlenül elgázol egy úton átszaladó disznót egy kis falu határában. A jóindulatú pártfőtitkár a faluba küldi sofőrjét, hogy keresse meg a gazdáját, és kárpótolja. Tíz perc múlva a falu népe a vállán hozza a sofőrt, ujjongva. Rákosi elvtárs kinéz az autóból, és megkérdezi sofőrjét:
-Kovács elvtárs, hát mi történt itt?
-Esküszöm, nem tudom! Csak annyit mondtam nekik, hogy Rákosi sofőrje vagyok, és hogy elütöttem azt a disznót...

Szeretet és béke!

Fontos közelmény

NYÍLNAK AZ IBOLYÁK!!!

Midori no Hibi

Üdv!


Ismét egy animés, sőt mangás bejegyzés következik, így már nem csak azokat intem óva ettől a bejegyzéstől, akik a japán rajzfilmes kultúrától viszolyognak, hanem azokat is, akik a képregényektől. Hozzátenném, a mangának csak eredetét tekintve lehet bármi köze a Marvel-stílusú képregényekhez, körülbelül olyan különbséget látok a kettő minősége között, mint a lányregények és az ókori költészet között, de ez persze csak saját vélemény (Amúgy meg hol van az kőbe vésve, hogy Homérosznál nincs jobb? Jó, kb. kétszáz helyen az Égei-tenger körül már vagy kétezer éve, de ez kit érdekel?)
A témám egy shoujo (angol ejtés szerinti írásmód, híve vagyok egy világnyelv kialakításának), azaz lányoknak készült manga, amit talán nagy számú feminin és gyerekes jellemvonásomnak köszönhetően nagyon élveztem. A cím Modori no Hibi, angol fordításban a Midori days, azaz Modori napjai címet viseli. A manga Kazurou Inoue alkotása, aki mindennél jobban szereti a mangákat, persze csak a zombik után, és egyes fejezetek közti szünetekben részletes, képekkel illusztrált leírást ad párbeszédeiről a manga istenével. Mint ebből is kitűnt, a humora nem mindennapi, de ez már megszokott a hasonló témájú művek alkotóitól. 8 kötetes a teljes történet, 85 fejezetet foglal magába (középtájt egységesen 16 oldalasak, a történet bevezetésénél és befejezésénél kissé kiterebélyesedik ez a szám).
Na, akinek a kedvét még nem vettem el ezzel a sok adattal, annak elkezdek mesélni. Merthogy ízig-vérig meséről van szó, persze valós környezetbe bújtatva. Két főszereplőnk Sawamura Seiji (Szávámura Szeidzsi) és Kasugano Midori (Kászugáno Midori), a japán nyelvben kevésbé jártasak számára fontos megjegyeznem: ők egy fiú és egy lány. :) Seiji iskolájában a veszett kutya becenévre hallgat, az egész osztálya tartja tőle a két méter távolságot, és olyan közveszélyesen jó verekedő, hogy egymaga komolyabb fenyegetést jelent a rivális iskolák huligánjai számára, mint a saját iskolája szervezett bandája. Az ijesztő Sawamura azonban valójában tisztelettudó, és igencsak esetlen. Történetünk kezdetén éppen megver egy bandát, majd rohan szerelmet vallani egy lánynak, begyűjtve ezzel jubileumi huszadik visszautasítását (láthatóan mindenki fél tőle). Mindeközben egy lány, a már említett Midori három éve figyeli a távolból, és próbálja az érzéseit tolmácsolni neki, de soha sem meri megszólítani. Eddig nincs is probléma, egyszer véletlenül egymásba botlanak, és kész is a tucat-shoujo, csakhogy itt jön egy igen groteszk, ám legalább annyira meseszerű csavar. Midori álomra hajtja a fejét, és azt kívánja, bár a szerelmével lehetne. Sawamura ugyanebben a pillanatban dühösen forgolódik az ágyában, hogy ő márpedig barátnőt szeretne, teljesen mindegy, hogy milyen. Ebben a pillanatban Seiji jobb keze átváltozik, és innentől kezdve egy jó ideig csukótól felfelé Midori derekában folytatódik; és egyiküknek sincs semmi fogalma arról, hogy hogy a fenébe tudnák ezt visszacsinálni.
Ez egy finoman fogalmazva is érdekes élethelyzetet termet mindkettejük számára; ami számunkra viszont sok nevetést és néhol megható pillanatokat adhat. Annál is inkább, ugyanis a szociopata Seiji senkit sem képes tolerálni hosszú távon, és egy idő után nagyon is igényelné a magányt; a korábban félénk Midori viszont olyan jellemcserélő adrenalinlöketet kap szerelme közelségétől, hogy folyamatos, szinte törhetetlen lelkesedéssel elkezdi egyengetni Seiji életét. A jellemek ütközése még az egyszerűbb dolog, másik két súlyos problémával is meg kell birkózni: Midori jelenlétét titokban kell tartani, hacsak nem akarnak mind a ketten egy tudományos kísérlet alanyaivá válni; ezen kívül Midori eredeti teste kómában fekszik díszes otthonában, a hozzátartozói pedig halálra aggódják magukat miatta. Ezen kívül még egy tucat probléma adódik, amit részben főszereplőink, részben a velük lépten-nyomon érintkezésbe kerülő ismerőseik okoznak.
Mert az élet zajlik, és szerelmeseinket nem hagyják ám magukra ismerőseik sem. Ilyen például Seiji osztályának diákképviselője, aki hivatalosan nagyon utálja a fiút, a gyakorlatban viszont fülig szerelmes belé; vagy az osztály otakuja, akinek fő mániája a bábok és a kis figurák, így szinte azonnal beleszeret a véletlenül felfedezett Midoriba, akiről fokozatosan kiderül, hogy élőlény (a lüke lány eltüsszenti magát előtte XD). Az elmebetegebb kategóriába tartozik Seiji bajkeverő nővére, aki rettegett bandavezér, és az egyetlen, akitől öccse fél; vagy az osztály hallgatag zsenije, Nao, akinek az apja rendszeresen finom sebészeti beavatkozásokat akar végezni Seijin és Midorin (egy láncfűrésszel), de a lány egy mázsás kalapáccsal általában idejében közbelép (Midorit szereti, de Seijit utálja). Midori ismerősei sem tétlenkednek, felbukkan Kouta, a kissé lányos fiú, aki kiskora óta a legjobb barátja, és természetesen titokban érzéseket táplál Midori irányába, de a Seijivel töltött idő ezt egy igencsak... érdekes... irányba viszi el. Persze még rengeteg kisebb-nagyobb szerepet kapó kis szereplő van rajtuk kívül is, mint Modori folyton aggódó anyja; Lucy, a folyton jókedvű japomán amerikai cserediáklány; vagy Miyahara, Seiji folyton bajba kerülő önjelölt első-tisztje. Ez a színes társaság rengeteg kis mellékszálat produkál, amik a manga történetének nagy részét kiteszi. Ahogy találkoznak ezzel a furcsa párral, lassan megváltoznak, sokak életét éppen Midoriék teszik rendbe, mások rajtuk próbálnak segíteni (a főszereplők kb. fele idővel tudomást szerez erről a különös együttélésről).
Furcsaság, hogy a főszál végig rejtetten kanyarog, csak a vége felé tud ismét előbukkanni. A rengeteg szoros/vidám/zavarba ejtő pillanat között egyre gyakrabban bukkannak fel keserű gondolatok is. Ugyanis még az állandóan lelkes Midori is tudja, hogy ez az állapot nem tarthat örökké, és valamikor vissza kell térnie saját testébe, ez pedig a Seijivel töltött idők emlékeit is el fogja törölni. Persze ez egyre rosszabb kilátás mindkettejük számára, tekintve, hogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és még az érzelmi analfabéta Seiji is kezdi felfogni, mit érez kényszeredett társa iránt.
A romantikus szál inkább az aranyos kategóriába sorolható, mindezek ellenére egy kellően törékeny ember lelkébe mélyen bele tud nyúlni. A manga fő erőssége véleményem szerint az igen egyszerű alapokon nyugvó gyilkos humora. A rajzoláshoz nem értek, egy szakértő ismerősöm véleményét idézem: "Néha a fejemet fogtam, milyen primitív..." De még ő is hozzátette: "...de egyszerűen nem tudtam letenni." :D Mint ebből is kitűnik, érdekes a történet. A rövid, jelenetszerű fejezetek miatt tetszőlegesen megszakítható az olvasás. Az alkotó egyébként nagyon jól dolgozik a szereplőkkel, és olyan jó karaktereket képes létrehozni, hogy a vége felé az egyes szereplők felbukkanásával az ember fia már a fejéhez kap: "Na, ebből mi lesz..."
A mangából természetesen egy tizenhárom részes anime is készült. Ezt a keménymag-rajongókon (lásd: én) kívül senkinek sem ajánlom. A történet drasztikusan lerövidül és összekuszálódik. Nagyon fontos és nagyon jó szereplők esnek ki (Példának okáért Nao, Lucy, és Kouta önjelölt rajongói kulbja), mások pedig karakterben megcsonkulnak egyes jeleneteik kimaradásai miatt (Takki, az otaku mondjuk az összes jelenetét megtartja, de másfél epizódba összezsúfolva, így kiveszik a fokozatosság, és hirtelen "sok lesz belőle"). Midori és Seiji viszonyára ennek megfelelő hangsúlyt helyeznek, de egyszerűen nem telik el annyi idő, hogy addig fejlődjön, ahol a nyolcvanötödik fejezet végén tart; szóval ennek is olyan elkapkodott érzete van. Kiveszik a felhőtlenség az egészből, amit a rendszeres vicces jelenetek biztosítottak a mangában; még a mangában többnyire sugárzóan boldog Midori jelleme is inkább borúsnak látszik az animében. Több idő kellett volna hozzá, vagy adni legalább egy teljes évadot a kifejtésre, esetleg több szeretetet kellett volna kapnia a történetnek, vagy nem tudom, de ez így nagyon nem kóser... Összességében a mozgóképes verzió számomra nagy csalódás volt; bár a rajzolása érzésem szerint szépre sikeredett.
Ettől eltekintve a Midori no Hibi a kedvenc mangám marad. Véletlenül találtam rá, a címben szerepelt egy internetes ismerősöm álneve, belekukkantottam, és megtetszett. Úgy tapasztaltam, nem igazán olvassák, de aki már végigolvasta mosolyogva gondol vissza rá. Ha valakinek esetleg ettől a borzalmas leírástól megjött a kedve, annak adok két címet:

Az angol verzió:
http://www.onemanga.com/Midori_no_Hibi/

A magyar verzió (másodlagos fordítás, az angolból, ha valaki stabil angol nyelvből, annak azt ajánlom, maradjon az elsődlegesnél, aki meg japánból, az pukkadjon meg! ;-) ) :
http://www.manga.hu/index.php?id=42&content=forditas

Béke!

Énismereti képzés

Üdv!
Egy ismerősömnél láttam egy kérdőívet, amit nemrégiben a párom is kitöltött, és nekem is megtetszett, szóval csatlakozok hozzájuk. Ego sum Zoltán, armentum Dei!

*Alapok
Becenév: Zoli, Pici, Hülyepici, Atomnyul, Bimbi ( egyszer megöllek, Amaru…)
Horoszkóp: bak
Kínai horoszkóp: Sákány. (rulez)
Szerencseszámod: 4
Vallás: Református keresztyén, taoista világnézettel.

*Külső
Magasság: 174 cm
Súly: 60-62 kg. („Gííízdá..”)
Szemszín: Barna.
Hajszín: Barna.
Szemüveg/kontaktlencse: Kéne.
Szeplők: Nincs.
Tetoválás: Csak lelki sérülések esetén, még nincs.
Piercing: Amíg nem akarom a holttestemet távolról irányíttatni, nem.

*Milyen színű a … ?
Fogkeféd: Kék és fehér… Bár nem tudom, megvan-e még.
Biciklid: Kék (Fecske névre hallgat), Fekete (Fáni névre nem hallgat).
Autód(tok): Zöld! :D
A bögre, amiből utoljára ittál: Mélyvörös, bordós árnyalatú. (Kerámiát csak pontosan!)
Telefonod: Ezüst.
A toll, amivel utoljára írtál: Kék.
A körmöd: Áttetsző, mint általában egészséges embereknek.
A szék, amin ülsz: Fekete.
Ágyneműd: fehér (Vagy lilás, helytől függ.)
Szőnyeged: Zöld! :D

*Személyiség
Jellemezd magad két szóval: balfék, makacs
Alapvetően pesszimista vagy optimista vagy? Mikor melyikre van szükség.
Félénk vagy inkább bátrabb? Bátor.
Lenézel másokat? Ha okot adnak rá.

*Szerelem
Hiszel a szerelemben? Igen.
Létezik “szerelem első látásra”? Az nekem lassú…
Most szerelmes vagy? Igen.
Első csók? Nem, már sokadik.
Jelenleg szabad vagy? Semmilyen tekintetben sem…
Visszautasítottál valaha valakit? Igen.
Téged visszautasítottak már? Még szép. (Ilyen fejjel? :D)
Félénk vagy, ha randizásra kerül a sor? Csak a saját hibáimtól félek.

*Szex
Beállítottság: Heteroszexuális.
Bizonytalan vagy a beállítottságodban? NEM!
Szűz vagy? Nem, bak.

*Előfordult valaha, hogy …
Aludtál a szabadban? Sátorfedezetben.
Voltál már szerelmes? Folyamatosan az vagyok.
Csókolóztál haverral? Nem.
Ittál alkoholt? Igen, jó sz*r volt.
Nyomtál már rágót a pad aljára? Nem.
Vezettél autót? Hivatalosan nem.
Elejtetted a mobilodat? Nem tartok számon ilyesmiket.
Találkoztál valakivel, akit neten ismertél meg? Elég sokkal. Animék kapcsán.
Voltál Disneylandben? Nem foglalkoztat a dolog.
Voltál chat-oldalon? Egyszer megpróbáltam, de nem tudtam feljelentkezni.
Vágtad már saját magad a hajad? Igen, hat évesen, fényképezkedés előtt.
Tettél olyat, amit megbántál? De még mennyit…
Lógtál suliból? Nem jellemző.
Bungee-jumpingoltál már? Nem.
Ütöttél már meg valakit? Indulatból sosem.
Puskáztál már? Nem jellemző.
Voltál már letartóztatva? Nem.
Törtél már be más házába? Nem.
Voltál már temetésen? Igen.
Használtál már öngyújtót? Kezdődő piromániám van.
Voltál már színpadon? Többször, különböző okokból.
Füveztél? Nem.
Gyűjtesz képregényeket? Még nem.
Nézed a híradót? Néha.
Ötnél több rap-albumod van? Erre inkább nem válaszolok, a rapperek érdekében.
Van iPodod vagy mp3 lejátszód? Túl drága.
Szereted a Disney filmeket? CSAK a rajzfilmeket.
A “lol” kifejezést élő beszédben is használod? A ’dalol’ szóban gyakran.
Dohányzol? Soha.
Hetente eszel gyorskaját? Nem.
Voltál külföldön? Párszor.
Szereted a videó-játékokat? Nincsenek, szerintem szeretném őket.
Volt, hogy megnyomkodtad a lift összes gombját egyszerre? Nem, billentyűzetét már igen.
Volt, hogy megittál egy egész doboz tejet egy óra alatt? Kiskoromban állítólag…
Ültél repülőn? Nem.

*Múlt
Legrégebbi emlék: Anyukámmal sétálok egy úton, és olajfoltokat követek.
Valami, amit jó lenne elfelejteni: Minden alkalom, amikor megbántottam a szerelmemet.
Mit csináltál 2000 szilveszterén, az ezredfordulón? otthon voltam, és azon gondolkoztam, hogy miért olyan fontos ez.
Mit csináltál, mikor a szeptember 11-i támadásokat meghallottad? Megérkeztem az iskolából.

*Jelen
Hogy érzed magad? Közepesen fáradt vagyok, kicsit fáj a fejem.
Mit viselsz? Bélelt alsó, izzadt póló, két zokni, szűk alsó.
Mire gondolsz? K-On!
Mik a terveid mára? Midori no Hibi-t olvasok, aztán szunya.
Most hol vagy? A szobámban.

*Mikor …
… kezdtél iskolába járni? 6 évesen.
… találkoztál először a legjobb barátoddal? Negyedikes koromban.
… mentél utoljára vásárolni? Négy órája, éhes voltam.
… vettél utoljára új nadrágot? Tizenkét évesen, a húgomra lett jó. ^^
… gyújtottál utoljára gyertyát? Mindenszentek napján.
… voltál utoljára suliban? Tegnap.

*Filmek
Rendezés vagy producerkedés? Rendezés.
Gondoltál valaha arra, hogy a filmbizniszben dolgozz? Igen.
Milyen szerepben tudnád elképzelni magad egy filmben? Halott, reménytelen szerelmes, mókamester, rezonőr.
Melyik a legkevésbé ijesztő horror, amit valaha láttál? Marnabuta – Gyilkos hangyák (FÖLDRENGÉÉÉÉÉS!!! :D ), és egy pókos bizbasz, aminek a címére sem emlékszem, de hülyére röhögtem magam a legfélelmetesebb részén.
Milyen műfajú lenne a saját filmed? Abszolút.

*Zene
Melyik bandákat tudnád ÖRÖKKÉ hallgatni? Mély Bíbor, Neverland Express, P. Mobil, Bon Jovi, Neoton Família, Abba, Boney M, Dinami, Goombay Dance Band, Groove Coverage, IHM, Pa-dö-dö, Queen, Roxette, The Corrs
Mit hallgatsz most? Apámék beszélgetését.
Milyen bandát hallgattál öt évvel ezelőtt? Ja, hogy úgy… Mély Bíbor főleg.
Négy-öt éve milyen volt a zenei ízlésed? Rock, rock, ROCK!
Melyik énekeséhez hasonló hangot szeretnél? A hangom olyan, amilyet szeretnék.
Melyik filmnek van a legjobb zenéje? Ötödik elem, az összes John Williams és Hans Zimmer-féle, valamit Angelisék filmzenéivel ellátott alkotásoknak.

*Álmok és rémálmok
Gyakran vannak rémálmaid? Néha.
Általában miről álmodsz? Képtelen hülyeségekről.
Miről álmodtál legutóbb? A szász hadszervezetről.
Mi volt a legutóbbi rémálmod? Nem tudom.
Mi volt a legérdekesebb álmod? Csatában kettéhasítottak derékban.
Volt olyan álmod, ami valóra vált? Soha.

*Suli
Suliba jársz? Igen.
Ha igen, hová? PTE, BTK, Történettudományi Intézet, Régészeti tanszék, Népvándorláskor főszak.
Hányadikos vagy? Harmadéves.
Milyen osztályba jársz? Zilált.
Kedvenc tantárgy? Történelem; Antik irodalomtörténet I.
Hány órád volt ma? Három.
Mik voltak ezek? Történeti földrajz II.; IX. szd.-i régészet, Magyar honfoglalás.
Kijössz az osztálytársaiddal? Amennyire kell.
Kaptál ma jegyet? Nem szokásom.
Kedvenc tanárod? Általános iskolás történelem-angoltanárom.

*Sport
Kedvenc sportod? Kerékpározás.
Sportolsz valamit? Biciklizek, néha futok, (nagyon) néha testet építek.
Ha igen, mióta? Mióta járni tudok.
Ha igen, milyen gyakran? Amikor tehetem, és nem a gépem előtt rohadok.

*Mi az első dolog ami eszedbe jut…
Láncfûrész – Favágás.
Iskola – scola, -ae, feminimum
Tehenek – „Mondd azt, amit éééén… Döglött tehén!”
Egerek – Mr. Csingiling

*Az elmúlt 3 napban …
Beszéltél telefonon? Igen.
Voltál moziban? Nem.
Sírtál? Nem.
Cigiztél? Nem.
Megittál egy üveg vizet? Igen.
Olvastál könyvet/újságot? Igen.
Néztél tévét? Nem.
Zuhanyoztál? Igen.
Fényképeztél? Nem.
Hallgattál zenét? Igen.
Mondtad valakinek, hogy szeretlek? Igen.
Mondtad már valakinek, hogy utálod? Nem.

*Kedvenc
Kedvenc szín: Zöld! :D
Kedvenc évszak: Tél, tavasz.
Kedvenc hónap: Április.
Kedvenc nap: Betelgeuse.
Kedvenc napszakod? Éjszaka.
Kedvenc illat: Nincs.
Kedvenc ruhadarab: Toguro-kabát.
Kedvenc hangszer: Dobok.
Kedvenc horrorfilm: Most kikapcsolódsz, vagy rettegsz? Ha muszály: Predator 1.
Kedvenc vígjáték: Csupasz pisztoly 2 1/2
Kedvenc elmélkedős film: Most kikapcsolósz, vagy gondolkozol?
Kedvenc mese: Grimm: Széttáncolt cipellők
Kedvenc mesehős: Csizmás kandúr
Kedvenc sorozatod: Yu Yu Hakusho, a szemfiú
Kedvenc reklámod: Nincs.
Kedvenc zenéd: ROCK!
Kedvenc tárgyad: Sajátok közül a plüssmacim.
Kedvenc része a szobádnak: Ágy.
Kedvenc része a házadnak: Zöld szoba.
Kedvenc könyved: Homérosz: Íliász
Kedvenc újságod/magazinod: Nincs.
Kedvenc autómárka: Rühellem az autókat.
Kedvenc lánynév: Mindegy, domináns legyen benne az „i” (kiv.: Ingrid)
Kedvenc fiúnév: Zoltán, Attila

*Válassz
Szemüveg vagy kontaktlencse? Szemüveg.
Film vagy mese? Mese.
Könyv vagy újság? Könyv.
Kakaó vagy kávé? Köpnömkellpő...
MSN vagy skype? MSN.
IWIW vagy myVIP? Ezek egyébként nem értelmes kérdések.
Sport vagy lustulás? Is-is.
Futás vagy biciklizés? „I want to ride my bicycle, I want to ride my bike…”
Fehér vagy fekete? Fekete.
Tél vagy nyár? Tél.
Hideg vagy meleg? Hideg.
Víz vagy homok? Víz.
Rendőr vagy tűzoltó? Bulbasaur. (Hülye kérdésre hülye válasz.)
Labda vagy lufi? Is-is.
Hajó vagy repülő? Nem tudom, te látod.
Angyal vagy ördög? Is-is.
Sírás vagy nevetés? Nevetés! 
Egyedüllét vagy társaság? A magány szebb szó, inkább az.
Nokia vagy Sony Ericsson? Nokia. („ÁLLJ! TITI!” „NO, KIJA?”)
Ceruza vagy toll? Ceruza.
Zuhanyzó vagy fürdőkád? Zuhanyzó. (Gyorsabb.)
Gyorsbüfé vagy étterem? Gyorsbüfé, de csak átvitt étteremben.
Szénsavas vagy szénsavmentes? MENTES? THIS IS SPARTAAAA!!!
Busz vagy vonat? Vonat. (L)
Szemceruza vagy szájfény? Inkább szájfény, ne bántsák a szememet.
Motor vagy autó? „Fulladjatok meg a saját mocskotokban.”
Foci vagy röpi? Futball.
Páros szám vagy páratlan? Nem mindegy?
Orbit vagy Winterfresh? Orbit, DOS alatt.

*Egyéb
Hány éves leszel 5 év múlva? A mostani életkorom 21 év.
Szerinted akkor házas leszel? Remélem.
Melyik filmet láttad utoljára? Fogalmam sincs.
Kit tárcsáztál utoljára? A páromat.
Ki hívott téged utoljára? Ő.
Kitől kaptál utoljára smst? Húgomtól. (Téves volt.)
Jobban szeretsz smst írni, vagy telefonálni? Igen, kicsivel.
Van háziállatod? Igen, bár inkább a családomé.
Mit csináltál tegnap éjfélkor? Londiniumot ostromoltam egy számítógépes játékban.
Hova mentél utoljára? Ide, ahol most vagyok.
Mit szeretsz a télben? A hideget, hogy a többiek kevésbé bírják, hogy megszülettem, és a havat (minél nagyobb, annál jobb).
Mit szeretsz a nyárban? A nyári esőt, a bringaidőt, és a párommal töltött időt.
Mit szeretsz a tavaszban? Zöld! :D
Mit szeretsz az őszben? Hogy a végén tél van.
Társaságkedvelő ember vagy? Nem.
Melyik a kedvenc éttermed? Nincs.
Melyik a kedvenc kávézód? Nincs.
Mit ettél utoljára? Fahéjas palacsintát.
Melyik a kedvenc desszerted? Süti! :D
Melyik a kedvenc levesed? Paradicsomleves. (Igen, de én szeretem.)
Szereted a kávét? Nem.
Naponta mennyi vizet iszol? Ha a teát is beleszámítjuk, rengeteget. Ha nincs tea, szintén.
Mit iszol reggelente? Tea, tej, semmi; mikor mi van.
Hason fekve alszol? Változó.
Fel tudod tölteni benzinnel a kocsitokat? Persze, csak tönkreteszi az üléshuzatot.
Szereted a Snoopy-t? Aranyos, bár fogalmam sincs, mi az.
Tudsz pókerezni? Nem.
Jártál valaha Kanadában? MIÉRT PONT KANADA?!
Ismersz valakit, akinek ugyanakkor van a szülinapja, mint neked? Valamikor ismertem.
Szeretnél gyerekeket? Nos: „NO CHANCE IN HELL!!!!!!!”
Beszélsz idegen nyelveket? Angolt nagyjából.
Voltál valaha kórházban? Sajnos igen.
Tenger vagy medence? Medence.
Gyakran hordasz ékszereket? Szinte soha.
Melyik a kedvenc tévéműsorod? Csatatér.
Ki a legviccesebb ember, akit ismersz? Kállai János.
Plüssállatokkal alszol? Csak, ha egyedül vagyok.
Milyen a mobilod csengőhangja? Hangos.
Megvannak még a gyerekkori ruháid? Egy zöld zoknit őrizgettem, de anyám kidobta.
Milyen színű a fal a szobádban? Zöld! :D
Alvás közben be van zárva a szobád ajtaja? Ha tehetem.
Sokat flörtölsz? Ez a szó pont annyira undorító, mint amit jelent.
Olvasol napilapokat? Nem.
Nézel valamilyen szappanoperát? Fanfiction-öket olvasok.
Ha lenne rá lehetőséged, úsznál delfinekkel? Ha tudnék olyan gyorsan úszni, biztosan.
Melyik a kedvenc szendvicsed? Sonkás melegszendvics.
Van olyan ember, akire stílusikonként tekintesz? Sok, de nem szokásom tisztelni őket.
Melyik a kedvenc bőrszíned? Változó.
Milyen színű cuccokat szeretsz viselni? Zöld! :D
Mit szeretsz magadban a legjobban? Nehéz kérdés.
Milyen színű a szemhéjfestéked? Zöld! :D (lenne)
Milyen színű a szempillaspirálod? Zöld! :D (lenne)
Milyen hosszú a hajad? Vállig ér.
Melyik családtagodat szereted legjobban? Mirca!!! XD
Mennyi ideig tollászkodsz a fürdőszobában? Négy naponta két perc. (borotválkozás).
Otthon meztelenül járkálsz? Ha az felel meg a hőmérsékletnek, és egyedül vagyok.
Mi idegesít leginkább a lányokban? Ha az egyenlőségi harc átmegy feminizmusba.
Mi a fontos számodra egy kapcsolatban? Viseljenek el.
A külső számít? Igen.
Szeretnél piercinget? Amíg nem akarom a holttestemet távirányíttatni, addig nem.
Milyen hangerőn nyomatod a szobádban a zenét? Meat Loaf.
Milyen színűek a függönyeid? Fehérek.
Hol szoktál vásárolni? Üzletekben.
Most mire gondolsz? Hogy lehet Enikőnek múlt hétről Bleach-mangája?
Gyakran beszélgetsz a szüleiddel? Viszonylag.
Szereted a gyerekeket? Nem, kevés kivétel van.
Milyen alkoholt ittál utoljára? Bor, azt hiszem.
Félsz az elkötelezettségtől? Nem.

"És mégis rozoga föld!"

Üdv!
Ma kultúrélményem volt. Kellemes fásultságban lépkedek ki egy bevásárlóközpontból, teszek vagy három lépést, és megcsapja a fülem egy hang. Egy gyerek sétál keresztbe előttem, két-három évvel lehetett idősebb nálam, közben kétszáz decibellen üvölti az Oroszlánkirály c. Disney-produkció kezdődalát ékes zulu nyelven: "NÁÁÁÁÁÁÁ, TUHEDNYÁ, JÁBÁRI KHIJÁRÁ!!!"
Egy perc nevetésre kénytelen voltam megállni az erőteljes hidegben. Komolyan elgondolkoztam, hogy tényleg a legdepressziósabb országban élek-e Európában.
(Amúgy az idézet a L'art pour l'art társulttól származik, de csak átirat, Gallileo Gallilei híres mondására: "És mégis mozog a föld!")

Elfajzott világ

Üdv!

Nem hiszem, hogy a cím magyarázatot igényel. Nézzetek körül!
Látjátok, ahogy az alkohol kábulatában tántorognak az emberek? Néhányan csak bohócot csinálnak magukból, néhányan fizikailag bántalmazzák azokat, akiket védeniük kéne. Nem képesek többé boldogok lenni önként vállalt narkotikus állapotuk nélkül. Közben a szervezetük kétségbeesetten kiált, kiveti magából a mérget, de még így is marja, és évtizedek alatt el is pusztítja. Mindeközben el is vesz legalább egy évtizedet a bódult állapot, ami alatt alkothatnának, és szeretetet adhatnának a körülöttük lévőknek. nekik mégis inkább ez kell. Undorító.
És látjátok, ahogy azok, akik egy kis hatalomhoz jutnak, azonnal elkezdik kiforgatni mások zsebeit? A becsületüket készpénzre váltják, és nem képesek mértéket tartani. nekik nem elég a megélhetés, nem elég egy nyugodt, csendes élet, mesebeli gazdagságot akarnak. Hajtják magukat, amíg a szívroham el nem viszi őket. Ennyit ért. Emberek milliói pedig úgy nőnek fel, hogy az ő gazdagságukat tartják célnak, ami nélkül boldog sem lehet senki. Ilyen áron? Undorító.
Látjátok azt is, ahogy az alattuk lévők lopnak a megélhetésért. Mindenki. "Az átkos kommunizmus idején azt mondtuk: 'Lopnak itt mindent, ami mozdítható.'. Örömmel jelenthetem, ezen a problémán túlléptünk." (kópirályt: Fábri Sándor) Ez van, nincs más út. Robotolhatsz tizenhat órát naponta, magukra hagyhatod a gyerekeidet, hogy csak hétvégéken lásd őket; nem lesz elég. Hát csalj és lopj, ahol tudsz, vagy éhen halsz. Undorító.
Nézzétek, milyen (de)generáció készülődik munkába lépni! Boldogságra vágyik, és nem hajlandó érte dolgozni. Tizedéves egyetemisták, és huszonöt évesek, akik még életükben nem dolgoztak. Közben minden hétvégén buli, senkinek nincs beleszólása az életükbe, persze a számla nem az ő nevükre megy. Kihasználják mások szeretetét, és ülnek a nyakukon, amíg azoknak a gerince nem törik bele. Undorító.
Nézzétek, mit tettünk a szerelemmel! Maroknyi ember kétségbeesetten ragadja meg a neki kijelölt lény kezét, és szorítja magához, hogy megvédje ettől az őrülettől. A többiek "szabadok". bármikor hajlandóak összefeküdni bárkivel, aki felkelti az érdeklődésüket, mint az állatok. Vagy megházasodnak érdekből, ugyan minek is szenvednének érzésekkel, csakis anyagilag van értelme a házasságnak. Aztán megdöglenek ötven év múlva, és egy gránittömb marad az összes vagyonukból, amiből ötszáz év múlva remek épületkő lesz majd. Nem képesek bízni a másik nemben, ezért a sajátjuk felé fordulnak. Ez nem normális. Ha az lenne, képesek lennének szaporodni. Szerelemre szinte senkinek nincs többé szüksége. Undorító.
Nézzetek túl egy kicsit a betontengeren, amiben éltek, amíg zöldet nem láttok! De hisz érzitek! A hó egy hét alatt elolvad, akármilyen vastag legyen. Tízezer faktoros napolajatok ellenére is leégtek délben, hatszor egy nyáron. A folyók vize, amikből száz éve még biztonságos volt az ivás, bűzös méreg, semmi más, a hal is menekül belőle. A városokban megfojt a köd, ami tiszta vízpára lenne nélkülünk. Fogy a hal, pusztul a talaj, szárad a szavanna, fogy az erdő... "We kill the world." (Boney M)
Ijesztő, ugye? Példátlan, romlott világban élünk. Ennél rosszabb sosem volt. Ugye? NEM! A helyzet az, hogy mindig ilyen volt. Mesélek egy kicsit, mi volt több, mint ezerötszáz évvel ezelőtt. A helyszínünk a Római birodalom, legyen mondjuk Pannonia (nagyjából a mai Dunántúl), hogy helyben legyünk. időpont: az V. szd. eleje. A provincia, ahogy az egész római birodalom, egy nagy káosz. Az emberek vedelnek, mint a gödény, a vezetők lopnak és korrumpálhatóak, a közerkölcsök a béka feneke alatt, rablóbandák járják a környéket, akik lusták dolgozni, ezért inkább el eszik mástól, ami kell. Tőlünk délre már nincs miből hajót építeni, kiirtották az összes cédrust, a hajó nagyobb hasznot ígért, mint az erdő, az erdővel pedig eltűnt a talaj is, és maradtak a mediterráneum gyönyörű fehér sziklái. Bár nincsenek feljegyzéseink róla, valószínűleg ugyanígy nézett ki a nagy Babiloni birodalom is, mielőtt elpusztította egy szomszéda. Így hullt szét a Szovjetunió, vagy a spanyol gyarmatbirodalom is. Széthullott valami, a REND. Ez tartja az emberek életét kordában, ettől lesz valami működőképes. Amint ez megszűnik, elkorcsosulnak az emberek a természetellenes környezetben, amit önhittségükben emeltek. Ekkor jön egy kőkorszaki szellemi szinten álló horda (hunok, germánok, amoriták, afgánok), és elpusztítja, és a maga képére, természetközelire formálja világot, hogy kezdődjön minden elölről; mert idővel ők is elkezdik keresni a kényelmet, ami elkorcsosuláshoz vezet.
Hiába hoztuk léte több ezer éve a hivatást, amely figyeli elmúlt koraink hibáit, nem tanulunk belőlük. Azt hisszük, mi okosabbak vagyunk, vagy azt, hogy mindez egy fejlődés része. Nem. "Csak toporgunk, csak toporgunk, csak toporgunk, csak toporgunk csak top..." (Milan hadnagy, Magas szőke férfi felemás cipőben). A történelem ismétli önmagát, kimutathatóan ciklikus. De "A világon semmi sem tart örökké." (falfirka Pompei-ből). Mert szaporodunk. Fogynak az erőforrások, amiket felélhetünk. Nem sok ciklust bírunk már ki. Lassan megfulladunk a saját szemetünkben. De én ezt már nem érem meg. És utódokat sem fogok hagyni, hogy kitegyem őket ennek. A természet túléli. Földanya erősebb. Lehet, hogy gerincesek nélkül, de tovább fog folytatódni a földi élet. Metropoliszaink romjain fognak futkározni az új fajok. Talán lesz köztük még egy olyan ostoba, mint az emberiség. Kétséges.
Uff, én beszéltem, Szeretet és béke!

300, avagy Thermopülai Hollywoodból nézve

Üdv!

Nos, először egy címmagyarázat. A '300' egy amerikai történelmi-kaland-fantasy-izé film, 2007-ben került a piacra, rendezője Zack Snyder. Hollywood (nyugodjon békében a magyalfa-erdő, ahol a kerületet felhúzták...), mint tudjuk, az Egyesült Államok filmiparának központja, Thermopülai pedig annak a csatának a helyszíne, amelyet a film megörökít.
Hogy egy kicsit otthon érezzem magam, egy kis történelmi háttérinfó. Tehát! A legendás marathoni futás után a perzsa birodalom nem igazán mert ujjat húzni a Balkán-félszigeten elhelyezkedő görög városállamokkal (sem az északra lévő agyament thrákokkal, és makacs makedónokkal, akik százötven év múlva komoly fejtörést fognak még okozni), egészen addig, amíg az energikus, fiatal és forrófejű Xerxész nem került a trónra. Őfelsége vetett egy pillantást igencsak hiányos világtérképére, és nehezményezte, hogy ötven-hatvan városka egy zsebkendőnyi félszigeten csakúgy ellenáll a világ legnagyobb (akkoriban egyetlen) birodalmának, úgyhogy összeszedte csepp seregét (200.000 fő Hérodotosz szerint, ha a fele, az még akkor is az ismert világ lakosságának egy ezreléke), és Hellász felé vette az irányt. Útközben megkorbácsoltatta a tengert, mert elsöpörte a hidacskáját (sosem tudtam máshogy elképzelni ezt a csávót, mint egy óvodást XD), és szerény csapatával továbbhaladt, rabolva és pusztítva az útba eső területeket. A görögök érzékelték, hogy ennek nem lesz jó vége, és egy jelentős egyesített sereggel útját állták a Balkán-félszigetre vezető egyetlen sima út legszorosabb részénél, a Thermopülai(hőkapu)-szorosnál. Három napon keresztül vitézül tartották magukat: a görög phalanx a leghatékonyabb közelharci harcmodor, ha az ellenfél egy irányból tud támadni; a megerősített athéni és szövetsége flották pedig meggátolták a hátukban készülő partraszállási kísérleteket. Aztán beütött a kánya, egy áruló megmutatta a sereg hátába vezető utat. A hadsereg vezére, Leonidasz spártai király vállalta, hogy háromszáz honfitársával (no meg vagy ötszáz szövetségessel, főleg az ősellenség tébaiakkal, 'dögöljetek meg ti is, ha már nekünk muszály' elven XD) feltartja az ellenséget, amíg a sereg nagyobbik része rendezetten visszavonul. Ezzel halálra is ítélték magukat, mivel ilyen vészesen megfogyatkozva, bekerítve már esélytelenek voltak a méd lovasság, az egyiptomi harci szekerek, a szkíta íjászok és a Tízezrek tömegei ellen. Végeredményben hősi halált haltak, és bár a perzsa hadsereg egy ideig diadalmasan menetelt tovább, a görög flotta elvágta az utánpótlásukat, és amint maguk is megfogyatkoztak némileg, nagyjából egyenlő feltételek mellett összecsapott az összgörög és az összperzsa sereg Plataia-nál, ahol az utóbbi teljes egészében megsemmisült, még Xerxész barátunk is majdnem otthagyta a fogát (egy bátor hajóskapitány mentette meg, nyomában a bosszúszomjas athéni hajókkal, és Kis-Ázsiáig hajózott vele, ahol is partraszállásnál köszönetképp halálra korbácsoltatták: "Miért nem voltál gyorsabb, veszélyezteted az életem?". Tapsoljuk meg őfelségét, Xerxészt még egyszer, ellenállhatatlan uralkodói karizmájáért.) Azt a háromszázat, aki ott maradt a mai napig hősként tisztelik göröghonban.
Nos, ez az esemény ihlette meg Frank Miller képregényrajzolót, és az ő művét dolgozták át csaknem tíz év múlva ebbe a filmbe. A film meglehetősen rendhagyó, eltér a hangulata a mostanában rendezett hellén témájú történelmi filmektől (Nagy Sándor, a hódító; Trója). Ahogy a rendező fogalmazott, olyan az egész, mintha egy csatában megsérült harcos lázálmában újraálmodná elesése előtti utolsó perceit. A történet maga két fő szálon fut. Az egyikben Leonidasz király küzd hű harcosai élén a gaz ellent ritkítva; a másikban felesége, Gorgó (szabad kiröhögni szegényt) próbálja elérni, hogy ugyan segítsenek már neki otthonról is a sok népek. Mellékszálként ott van még Ephialtész, az áruló története, meg Diliosé, bár, mivel az egészet ő meséli (csak a végén tudjuk meg, ki a narrátor), nem igazán számítanám ide. A történetben patakokban folyik a vér, az ember egy pillanatig nem unatkozik, némi fekete humor is jutott bele, és nagyokat lehet szomorkodni közben, szóval egy tizennyolcas karikával megtoldva roppant élvezetes alkotás.
Hiányoltam a történelmi realitást, bár igazság szerint talán nem is vártam. A spártaiakon kívül a többi görög szinte nem is harcol. A görög hoplita vértezete egy sisakra és egy köpenyre redukálódott, még jó, hogy a pajzs meg a lándzsa megmaradt (módosítva). A perzsa sereg a csúcsok csúcsa. Halhatatlanjai krómozott fémmaszkban vonulnak fel két katanával a hátukon; páncélozott rinocérosz küzd a soraikban, Xerxész trónszékét ezer rabszolga cipeli, a hóhér szerepét pedig Yabba távoli unokatestvére tölti be.
Mindent összevetve tetszett. A két dolog amit nagyon jól eltaláltak: a spártai mentalitás ("A spártaiak nem azt kérdezik, mennyi; hanem azt, hogy merre!" -IV. Agis), és a phalanx-harcmodor (anyám, komolyan mondom, ilyet én még nem láttam, a szemléltetés jobb volt, mint bármilyen magyarázat). Ez pedig megadja a film alaphangulatát. A Spártában játszódó események nagy részét unalmasnak találtam. Szépen volt megoldva Leonidasz halála, és volt néhány fordulat, amire nem számítottam (pedig ismertem a csatát!). A befejező jelenttől mindig libabőrös leszek.
Összegzésképpen, ha a csatáról akarsz megtudni valamit, rossz helyen kopogtatsz, ha egy jó történelmi-kaland-fantasy-izé filmet szeretnél nézni, és nem irtózol a vértől, nézd meg. (Javaslat: angol szinkronnal, ha megfelelő szinten bírod a nyelvet).


"Arra menő, mondd el a Spártaiaknak, hogy pihenünk,
Ős hagyománya szerint hullt el a hősi sereg."

Szimónidész (József Attila fordítása)