A farkas napnyugta után (Félbehagyott versike)

A hosszú alkony véget ért
Hold ezüstje süt le rád.
Csendes hangja még elér:
"Hajnalod el sem jön talán..."

Nem hiányzik a heve,
Dideregni akarok,
Bár a tüzet sosem féltem,
Felgyulladni nem fogok.

Bolond várja a nap melegét,
Ha más földrészekre ragyog,
Feletted már sötét az ég,
Ha keresnéd, a Hold van ott.

Megbűvöl a Hold fénye is,
Földöntúli ezüstvilág,
Ha a szava nem hamis,
Meghallgattatott az imád.

Hát öleld át a hűvös éjt most,
Hogyha otthont az ad,
Nincs ok, hogy miért épp most,
Célod már ez marad.

Hisz te farkasnak születtél,
Légy férfi, ha nem is alfa,
Mindig csak a Holdra üvöltsél,
Hirdessed csak: itt a bal...