Midori no Hibi

Üdv!


Ismét egy animés, sőt mangás bejegyzés következik, így már nem csak azokat intem óva ettől a bejegyzéstől, akik a japán rajzfilmes kultúrától viszolyognak, hanem azokat is, akik a képregényektől. Hozzátenném, a mangának csak eredetét tekintve lehet bármi köze a Marvel-stílusú képregényekhez, körülbelül olyan különbséget látok a kettő minősége között, mint a lányregények és az ókori költészet között, de ez persze csak saját vélemény (Amúgy meg hol van az kőbe vésve, hogy Homérosznál nincs jobb? Jó, kb. kétszáz helyen az Égei-tenger körül már vagy kétezer éve, de ez kit érdekel?)
A témám egy shoujo (angol ejtés szerinti írásmód, híve vagyok egy világnyelv kialakításának), azaz lányoknak készült manga, amit talán nagy számú feminin és gyerekes jellemvonásomnak köszönhetően nagyon élveztem. A cím Modori no Hibi, angol fordításban a Midori days, azaz Modori napjai címet viseli. A manga Kazurou Inoue alkotása, aki mindennél jobban szereti a mangákat, persze csak a zombik után, és egyes fejezetek közti szünetekben részletes, képekkel illusztrált leírást ad párbeszédeiről a manga istenével. Mint ebből is kitűnt, a humora nem mindennapi, de ez már megszokott a hasonló témájú művek alkotóitól. 8 kötetes a teljes történet, 85 fejezetet foglal magába (középtájt egységesen 16 oldalasak, a történet bevezetésénél és befejezésénél kissé kiterebélyesedik ez a szám).
Na, akinek a kedvét még nem vettem el ezzel a sok adattal, annak elkezdek mesélni. Merthogy ízig-vérig meséről van szó, persze valós környezetbe bújtatva. Két főszereplőnk Sawamura Seiji (Szávámura Szeidzsi) és Kasugano Midori (Kászugáno Midori), a japán nyelvben kevésbé jártasak számára fontos megjegyeznem: ők egy fiú és egy lány. :) Seiji iskolájában a veszett kutya becenévre hallgat, az egész osztálya tartja tőle a két méter távolságot, és olyan közveszélyesen jó verekedő, hogy egymaga komolyabb fenyegetést jelent a rivális iskolák huligánjai számára, mint a saját iskolája szervezett bandája. Az ijesztő Sawamura azonban valójában tisztelettudó, és igencsak esetlen. Történetünk kezdetén éppen megver egy bandát, majd rohan szerelmet vallani egy lánynak, begyűjtve ezzel jubileumi huszadik visszautasítását (láthatóan mindenki fél tőle). Mindeközben egy lány, a már említett Midori három éve figyeli a távolból, és próbálja az érzéseit tolmácsolni neki, de soha sem meri megszólítani. Eddig nincs is probléma, egyszer véletlenül egymásba botlanak, és kész is a tucat-shoujo, csakhogy itt jön egy igen groteszk, ám legalább annyira meseszerű csavar. Midori álomra hajtja a fejét, és azt kívánja, bár a szerelmével lehetne. Sawamura ugyanebben a pillanatban dühösen forgolódik az ágyában, hogy ő márpedig barátnőt szeretne, teljesen mindegy, hogy milyen. Ebben a pillanatban Seiji jobb keze átváltozik, és innentől kezdve egy jó ideig csukótól felfelé Midori derekában folytatódik; és egyiküknek sincs semmi fogalma arról, hogy hogy a fenébe tudnák ezt visszacsinálni.
Ez egy finoman fogalmazva is érdekes élethelyzetet termet mindkettejük számára; ami számunkra viszont sok nevetést és néhol megható pillanatokat adhat. Annál is inkább, ugyanis a szociopata Seiji senkit sem képes tolerálni hosszú távon, és egy idő után nagyon is igényelné a magányt; a korábban félénk Midori viszont olyan jellemcserélő adrenalinlöketet kap szerelme közelségétől, hogy folyamatos, szinte törhetetlen lelkesedéssel elkezdi egyengetni Seiji életét. A jellemek ütközése még az egyszerűbb dolog, másik két súlyos problémával is meg kell birkózni: Midori jelenlétét titokban kell tartani, hacsak nem akarnak mind a ketten egy tudományos kísérlet alanyaivá válni; ezen kívül Midori eredeti teste kómában fekszik díszes otthonában, a hozzátartozói pedig halálra aggódják magukat miatta. Ezen kívül még egy tucat probléma adódik, amit részben főszereplőink, részben a velük lépten-nyomon érintkezésbe kerülő ismerőseik okoznak.
Mert az élet zajlik, és szerelmeseinket nem hagyják ám magukra ismerőseik sem. Ilyen például Seiji osztályának diákképviselője, aki hivatalosan nagyon utálja a fiút, a gyakorlatban viszont fülig szerelmes belé; vagy az osztály otakuja, akinek fő mániája a bábok és a kis figurák, így szinte azonnal beleszeret a véletlenül felfedezett Midoriba, akiről fokozatosan kiderül, hogy élőlény (a lüke lány eltüsszenti magát előtte XD). Az elmebetegebb kategóriába tartozik Seiji bajkeverő nővére, aki rettegett bandavezér, és az egyetlen, akitől öccse fél; vagy az osztály hallgatag zsenije, Nao, akinek az apja rendszeresen finom sebészeti beavatkozásokat akar végezni Seijin és Midorin (egy láncfűrésszel), de a lány egy mázsás kalapáccsal általában idejében közbelép (Midorit szereti, de Seijit utálja). Midori ismerősei sem tétlenkednek, felbukkan Kouta, a kissé lányos fiú, aki kiskora óta a legjobb barátja, és természetesen titokban érzéseket táplál Midori irányába, de a Seijivel töltött idő ezt egy igencsak... érdekes... irányba viszi el. Persze még rengeteg kisebb-nagyobb szerepet kapó kis szereplő van rajtuk kívül is, mint Modori folyton aggódó anyja; Lucy, a folyton jókedvű japomán amerikai cserediáklány; vagy Miyahara, Seiji folyton bajba kerülő önjelölt első-tisztje. Ez a színes társaság rengeteg kis mellékszálat produkál, amik a manga történetének nagy részét kiteszi. Ahogy találkoznak ezzel a furcsa párral, lassan megváltoznak, sokak életét éppen Midoriék teszik rendbe, mások rajtuk próbálnak segíteni (a főszereplők kb. fele idővel tudomást szerez erről a különös együttélésről).
Furcsaság, hogy a főszál végig rejtetten kanyarog, csak a vége felé tud ismét előbukkanni. A rengeteg szoros/vidám/zavarba ejtő pillanat között egyre gyakrabban bukkannak fel keserű gondolatok is. Ugyanis még az állandóan lelkes Midori is tudja, hogy ez az állapot nem tarthat örökké, és valamikor vissza kell térnie saját testébe, ez pedig a Seijivel töltött idők emlékeit is el fogja törölni. Persze ez egyre rosszabb kilátás mindkettejük számára, tekintve, hogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és még az érzelmi analfabéta Seiji is kezdi felfogni, mit érez kényszeredett társa iránt.
A romantikus szál inkább az aranyos kategóriába sorolható, mindezek ellenére egy kellően törékeny ember lelkébe mélyen bele tud nyúlni. A manga fő erőssége véleményem szerint az igen egyszerű alapokon nyugvó gyilkos humora. A rajzoláshoz nem értek, egy szakértő ismerősöm véleményét idézem: "Néha a fejemet fogtam, milyen primitív..." De még ő is hozzátette: "...de egyszerűen nem tudtam letenni." :D Mint ebből is kitűnik, érdekes a történet. A rövid, jelenetszerű fejezetek miatt tetszőlegesen megszakítható az olvasás. Az alkotó egyébként nagyon jól dolgozik a szereplőkkel, és olyan jó karaktereket képes létrehozni, hogy a vége felé az egyes szereplők felbukkanásával az ember fia már a fejéhez kap: "Na, ebből mi lesz..."
A mangából természetesen egy tizenhárom részes anime is készült. Ezt a keménymag-rajongókon (lásd: én) kívül senkinek sem ajánlom. A történet drasztikusan lerövidül és összekuszálódik. Nagyon fontos és nagyon jó szereplők esnek ki (Példának okáért Nao, Lucy, és Kouta önjelölt rajongói kulbja), mások pedig karakterben megcsonkulnak egyes jeleneteik kimaradásai miatt (Takki, az otaku mondjuk az összes jelenetét megtartja, de másfél epizódba összezsúfolva, így kiveszik a fokozatosság, és hirtelen "sok lesz belőle"). Midori és Seiji viszonyára ennek megfelelő hangsúlyt helyeznek, de egyszerűen nem telik el annyi idő, hogy addig fejlődjön, ahol a nyolcvanötödik fejezet végén tart; szóval ennek is olyan elkapkodott érzete van. Kiveszik a felhőtlenség az egészből, amit a rendszeres vicces jelenetek biztosítottak a mangában; még a mangában többnyire sugárzóan boldog Midori jelleme is inkább borúsnak látszik az animében. Több idő kellett volna hozzá, vagy adni legalább egy teljes évadot a kifejtésre, esetleg több szeretetet kellett volna kapnia a történetnek, vagy nem tudom, de ez így nagyon nem kóser... Összességében a mozgóképes verzió számomra nagy csalódás volt; bár a rajzolása érzésem szerint szépre sikeredett.
Ettől eltekintve a Midori no Hibi a kedvenc mangám marad. Véletlenül találtam rá, a címben szerepelt egy internetes ismerősöm álneve, belekukkantottam, és megtetszett. Úgy tapasztaltam, nem igazán olvassák, de aki már végigolvasta mosolyogva gondol vissza rá. Ha valakinek esetleg ettől a borzalmas leírástól megjött a kedve, annak adok két címet:

Az angol verzió:
http://www.onemanga.com/Midori_no_Hibi/

A magyar verzió (másodlagos fordítás, az angolból, ha valaki stabil angol nyelvből, annak azt ajánlom, maradjon az elsődlegesnél, aki meg japánból, az pukkadjon meg! ;-) ) :
http://www.manga.hu/index.php?id=42&content=forditas

Béke!