Kultúrák halála

(Geronimo)
Üdv!

Történelmi elmélkedés, fusson ki merre lát!
Ma fűnyírás közben, miután megcsodáltam egyre szebbé váló kertünket, eszembe jutott Geronimo esete. Ez egy régész agya, néha egy történelmi epizód beugrik, látszólag minden indok nélkül. Aki nem ismerné eme nemes férfiút, tudja, hogy az utolsó nagy indián törzsfőnököt tisztelheti benne. Geronimo, eredeti nevén Goyathalé az apacs nép csirikava törzsének utolsó nagy vezére volt. Az utolsó ember, aki nem ismerte el az Egyesült Államok mai napig teljesen jogtalan hatalmát az Észak-amerikai kontinensen. A huszadik század elején hunyt el, fogságban. Miután összeállított egy sereget, amitől már az amerikai kormány is félt, tárgyalásra hívták, ahol is elfogták, és élete végéig amerikai fogságban sínylődött, nemzetközi hírneve ellenére. A wikipédián a mai napig úgy szerepel, hogy a fogság kifejezetten kényelmes volt, és hogy önként adta meg magát... Siralmas. A koponyája kiállítási tárgy egy egyetemen. Az amerikai szenátus az elmúlt év novemberében emlékezett meg a nagy vezér tetteiről maximális tisztelettel halálának századik évfordulója alkalmából, csak éppen a földi maradványait felejtették el visszaadni, amit az apacs nép éppen százegy éve követel. El szeretnék temetni egy honfitársukat... Olyan nagy kérés ez?
Minden nép halálra van ítélve. Babylon, Róma, mindenki, még a máig makacsul kitartó Kína is. Mi meg aztán pláne. Mi lesz velünk, ha eltűnünk? Hogy fog emlékezni ránk a szláv környezet, ami ellen több, mint egy évezrede kitartunk? Azt fognak rólunk mondani, amit akarnak? Ez igen valószínű, elvégre már most is büntetlenül megtehetik ezt. Árpád egy lovas bohóc volt, a magyar népnek pedig nincs létjogosultsága. ( - Jan Slota) Nem akarom ezt a népet védeni, csúnya dolgokat műveltünk mostani szomszédainkkal. Csak elgondolkodom, mi marad meg belőlünk? A leglátványosabb része a kultúránknak a külföld számára a cigányság, sok esetben azonosítanak is minket velük. Azért jelentős a különbség, de ez nem igazán számít senkinek. Az Egyesült Államokban egyenesen minden Kelet-Európai nép is összemosódik. Szó szerint és átvitt értelemben is.
Na, ez a bejegyzés kezd félrecsúszni. Nem akartam a nemzetekre kitérni. Menjünk csak vissza az indiánokhoz. A minap találtam egy megjegyzést egy monopólikus hatalmú nemzetközi videófeltöltő oldalon; mely szerint a rap a négerek műfaja, az igazi amerikaiak Európából jöttek. Na jó, lassíts, Kukluxikám. Az igazi amerikaiak vörös bőrrel születnek, és kis híján kiirtotta őket a te nagyra tartott rasszod. Szerencsére nem sikerült teljesen. Az amerikai őslakosok nagyobb bölcsességet hordoztak magukban, mint a jelenleg a területükön élő emberek. A fizikai adottságaikat ne is említsük. Például a nép nem szédül a magasban. ironikus, hogy a legendás amerikai felhőkarcolók aligha épülhettek volna meg az őslakos segédmunkások nélkül. Tina Turner hangja is megér egy misét, mondjunk hálát érte a cherokee vérvonalnak. Az amerikaiak hallgatnak a témáról, és békében élnek együtt a nyomorba kényszerített őslakosokkal; és valahogy úgy áll a tudomány, hogy a kontinens átvétele történelmi szükségszerűség volt, és a kisebb torzsalkodásoktól eltekintve egész simán ment. Lóf*szt. Előre megtervezett, kapzsiságból elkövetett, szakszerűen végrehajtott, többszörös szószegés árán kicsikart, alattomos és egyben brutális, lelketlen népirtás.
Meg lehet csinálni. A halottak nem panaszkodnak, a túlélők félnek (ha vannak). Érdekes módon Ulysses Grant és Sherman, meg a többi legendás tábornok sosem ült az emberjogi bíróság előtt, az elnöki székben annál gyakrabban. És ennyi. Az Egyesült Államok fürdik a dicsőségben és a vagyonban, legveszélyesebb ellensége néhány felbosszantott afgán, akik csak haditechnikában különböznek a kora-középkori beduin törzsektől. A föld ősi birtokosai pedig rezervátumokba zárva tengetik az életüket, hálát adva a Nagy szellemnek (már, aki meg tudta tartani a vallását), hogy még élnek.
"Mindenkit szeretettel köszöntök 2124-ből, híreket mondunk. A mai napon tartották a Nagy Magyar háború megemlékezéseit, a háború befejezésének ötven éves évfordulóján. A háború az egykori Magyarországon hatalomra kerülő szélsőjobboldali mozgalmak mondvacsinált okai miatt (mint az egyébként is román többségű Tiszántúl elcsatolása) kétmillió emberéletet követelt, és Magyarország szétesésével fejeződött be. A gyengén felszerelt magyar haderők gerillaharcaikkal súlyos veszteségeket okoztak a hősiesen harcoló román-szerb-szlovák koalíció katonáinak. A konfliktust végül a NATO közbeavatkozása döntötte el a szövetségesek javára. A háborús hős Inolescu tábornok emlékművének megkoszorúzásánál megjelent a román és a szerb miniszterelnökön kívül a szlovák kormány több tagja, és a magyar kisebbségi önkormányzat vezetői is. A megemlékezést szélsőséges székely huligánok randalírozása zavarta meg, akiket a rendőrség szerencsére sikerrel oszlatott fel. A tüntetés során több rendőr súlyosan megsérült. A tüntetők fő követelése továbbra is a szlovák állam tulajdonában lévő Szent korona kisebbségi önkormányzat kezébe juttatása volt. A szlovák kulturális és örökségvédelmi szakértők már többször kifejtették álláspontjukat, miszerint a magyar kisebbség technikailag nincs felkészülve egy ilyen értékű régiség megfelelő, minőségvédelem szempontjából is kielégítő tárolására. A magyar kisebbség egyébként az elmúlt időben komoly segélyeket kapott a szlovák kormány részéről, így helyzetük messze jobb, mint Szerbiában élő társaiké. Ceterum censeo Aquincem ante delendam. (Egyebekben javaslom Budapest elpusztítását.)"
Gyorsan fordul a történelem. Száz éve a viszonylag független Magyarország a Kárpát-medence egyetlen hatalmas tartománya volt. Jelenleg külpolitikailag instabil, hadserege jelentéktelen, és belpolitikai valamint gazdasági gondokkal küszködik. Száz év múlva mi lesz? Vigyázzunk, amikor igazságtalanságot látunk a világban, mert mások is látják. És talán ötletet is merítenek belőle...
Éljen a szabad Tibet!

(Tendzin Gyaco, a tizennegyedik Dalai Láma)